Például mert szinte csak ideológiai problémákkal foglalkozik, a valóságos nehézségeket is ideológiai alapon közelíti meg. Az EU “Közös piac” része sikeresen működött mindig is és most is, ez az egész alapja. A gond az, hogy az euró előnyeit elkoptatta a számtalan trükközés, és az általa okozott gazdasági és pénzügyi problémák már több eurót igényelnek, mint az egész haszna.
Az EU magországai a hihetetlen gazdasági előnyeikből élnek, és nemcsak az elmúlt hetvenhét békeév tartalékából, hanem abból a tudásból is, amit a két nagy háború előtt és alatt halmoztak fel. Sajnos nemcsak a demokráciának köszönhető ez, hanem a tudományos-technológiai robbanásnak sokkal inkább, ami az elmúlt 50–60 évben a Távol-Keleten is végbement, mindegy, hogy lopták vagy vették, illetve saját erőből fejlesztettek. Európa ilyen jellegű előnyei végleg odavannak.
Az orosz birodalmi terjeszkedés természetesen kihívás Európának, ahogy az USA–Európa szövetségnek is. De Európa legnagyobb problémája nem ez, hanem az, hogy releváns katonai válasszal nem rendelkezik a biztonsági kihívásokra. A szerencsétlen szankciók eszközként a katonai erőt lennének hivatottak pótolni. Le kellene győzniük Oroszországot, vagy legalább féken kellene tartaniuk.
Európának méretei, gazdasági ereje és katonai múltja alapján legalább olyan egymilliós modern, Európa bármelyik határán és határvidékén bevethető hadsereggel kellene rendelkeznie, amely nagyon erős fenyegetést jelent minden olyan országra, amely Európa környezetében birodalmi és félbirodalmi álmokat kerget. Törökország, Irán, az állandóan változó arab koalíciók mind ilyenek. Ha létezne ilyen haderő, amely bármikor felvonultatható, akkor az oroszok is elgondolkoznának azon, hogy meddig is terjedhetnek a befolyási övezeteik. De Európának jelenleg nincs sem politikai befolyása Ukrajnában, mert ilyen befolyás csak katonai erőn alapulhat. Arról nem is beszélve, hogy Európa a teljesen értelmezhetetlen migrációs politikájával tulajdonképpen deklarálta, hogy nem is akarja megvédeni a határait máshol sem.
Európának persze azért nincs közös hadereje, mert mindenki úgy gondolja, hogy az elmebeteg németek vezetésével (felhasználva az EU-bürokráciát) a magországok ezt az erőt gondolkodás nélkül felhasználnák Európán belül a saját érdekeik érvényesítésére. Hiszen a határokat nem akarják megvédeni, az oroszok és a törökök kordában tartása fel sem merül, akkor meg minek közös haderő?
Ehhez képest de facto az EU hadat visel az oroszok ellen, mert azok rendezkedni kezdtek az EU (persze csak az ideológiai képzeletében létező) határvidékén. Egészen véletlenül persze ez a keménykedés nem saját, hanem amerikai és NATO-kontóra történik, és egész véletlenül teljesen az USA érdekeinek megfelelően. Akinek nincs ereje megvédeni magát vagy nem politizál okosan, az úgy jár, mint az ukránok, az ő országuk területén vívják meg mások háborúját. Nyilván az ukránok nem tudták – néhány cinikus politikuson kívül –, hogy az országuk hadszíntér lesz, ha nekiállnak az orosz birodalom egykori területén (és ha jóindulatúak vagyunk, akkor részben a külső határvidékén is) amerikai segítséggel Törökország jellegű középhatalommá válni.
De tényleg, ki gondolta komolyan, akár Brüsszelben, hogy Ukrajnából jól működő gazdasággal rendelkező demokrácia válik, amely szabadon közeledhet a NATO-hoz és az EU-hoz? Ukrajna státuszáról tulajdonképpen senki sem volt hajlandó tárgyalni az oroszokkal, Ukrajna már a nyugat, kész, passz. Európának, az EU-nak soha egy pillanatig nem volt meg sem a gazdasági, sem a politikai ereje ahhoz, hogy erre eséllyel kényszerítse az oroszokat. Ehhez még az amerikaiaknak sincs elég ereje. Ha lett volna és/vagy akarták volna, most nem lenne háború.
A mostani EU-csúcson egy egész éjszakát szenteltek egy olyan probléma megoldásának, amelyet teljes egészében egy ideológiai alapú döntéshozatal idézett elő. Miután Európának sem katonai, sem birodalmi, sem politikai, sem a szövetségi rendszere keretein belül nincs ereje komolyan akadályozni az oroszok ügyintézését, a maga által befolyásolhatónak vélt területeken próbál ártani az oroszoknak. Kizárólag ideológiai okból és az amerikaiak iránti szervilizmusból, mert még végső győzelem esetén sem fognak Európa lehetőségei növekedni, a most elvágott gazdasági kapcsolatok visszanőni. Amerika akkor sem fogja olcsóbban adni a gázt, ha a teljes orosz kitermelés a kezébe került. Az orosz birodalom romjainak kincsei amerikai cégekhez kerülnének, Európára legfeljebb a rendfenntartás maradhat, annak költségeivel és minden reménytelenségével együtt.
Minden EU csúcs arról szól, hogy a brüsszeli elit gyakorlatilag lehetetlen ötletek mögé akar teljes konszenzust állítani.
Miféle szövetség az, amelynek minden csúcsértekezletén olyan napirendek szerepelnek, amelyek teljesen tönkretehetnek egyes országokat, ha átmennek? Miféle közösség az, amelynek most az fontosabb, hogy az oroszoknak rosszabb legyen, és nem az, hogy magával kezdjen valamit? Lengyelország és a balti államok jogos oroszgyűlölete is fogva tartja az EU-t. Senki nem teszi fel a kérdést, hogy ez az álláspont gazdaságilag, politikailag és főleg katonailag reális-e, csak gátlástalanul felhasználják őket a lehető legszélsőségesebb döntések kikényszerítéséhez.
Minden EU-csúcs ideológiai álláspontok érvényesítéséről szól, mintha mindig ott ülne egy amerikai felügyelő, aki csak akkor engedi meg a németeknek, hogy önálló véleményük legyen, ha már a német gazdaság tényleges összeomlásáról van szó és olyan társadalmi mozgásokról, amelyek közvetlenül veszélyeztetik az Amerika-barát német kormány hatalmon maradását.
Az EU már tulajdonképpen működésképtelen, csak nem veszünk róla tudomást. Nem a saját érdekeit képviseli, a kisebb tagországokét már régen nem, de már a magországokat is semmibe veszi. A még működő gazdasági rendszer és a potenciálisan lehetséges katonai erőn kívül szinte semmi értelme nincs. Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg egy olyan EU-ra van szükségünk, amelyik szinte minden területen bele akar szólni az életünkbe és helyből úgy kezdi minden lépését, hogy eleve tudomást sem vesz az érdekeinkről?
Gondoljunk bele: ha nem létezne a vétó intézménye, és minden átment volna, amit a Bizottság akart (még csak nem is a zömében dühöngő elmebetegekből álló Európai Parlament), akkor Magyarország már nem is létezne.
Vezető: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (j) és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke sajtóértekezletre érkezik az Európai Unió állam-, illetve kormányfői kétnapos csúcstalálkozóján Brüsszelben 2022. október 21-én, miután az uniós tagállamok vezetői megállapodásra jutottak az energiaárak leszorításáról. Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS