Pesti Srácok

Mindenki öngólt lőtt a DAC ellen hozott szlovákiai himnusztörvénnyel

Mindenki öngólt lőtt a DAC ellen hozott szlovákiai himnusztörvénnyel

A frusztráció rengeteg kellemetlenséget tud okozni a gazdájának és a vele kapcsolatba kerülőknek egyaránt. A régóta táplált frusztrációtól már szinte lehetetlen megszabadulni. Ha az áldozata el is fedi ideig-óráig, ha tud is úgy tenni, mintha egészséges lenne, amikor megszorul, megrémül, akkor kibújik a szög a zsákból. Ilyenkor előbukkan a zsigerien őszinte, frusztrált reakció, akár az ésszerűség rovására is. Pontosan ez történt a Szlovák Nemzeti Párttal, meg en bloc a szlovák parlamenttel a himnusztörvény ügyében. A beterjesztők nem bírtak a frusztrációikkal, a kormánytöbbségen túli ellenzéki támogatók szintén, a parlament magyar tagjai meg úgy támogatták a koalíciós partner ötletét, hogy nem is tudták, miről szavaznak.

Az alaphír alighanem már mindenkinek megvan: a szlovák parlament által március 27-én elfogadott törvénymódosítás alapján május 15-től akár 7000 eurós büntetés róható ki Szlovákiában más országok himnuszának az énekléséért, amennyiben nincs jelen az adott ország hivatalos küldöttsége. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által beterjesztett törvény elég homályosan fogalmaz – a magánszemélyek eredetileg szintén beleírt büntethetőségét kihúzták belőle, így csak jogi személyek büntethetők, de nem tiszták a felelősségi körök. A törvényjavaslat bevallottan azért került terítékre, mert a beterjesztőket zavarja, hogy a DAC futballcsapatának szurkolótábora hagyományosan elénekli a magyar himnuszt a hazai és az idegenbeli meccsek kezdetén egyaránt.

Persze az is zavarhatja egyes szlovák honatyákat, hogy a DAC hazai találkozóin olykor több magyar néző van kint, mint a bajnokság összes többi meccsén együttvéve, csak ezen jóval nehezebb törvénnyel változtatni. Erre utalt Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa is, amikor azt mondta: a törvényt beterjesztő Dušan Tittelnek a magyar himnusz betiltása helyett inkább azt kéne elérnie, hogy Rózsahegyen énekeljék a szlovákot (Tittel a szintén első ligás rózsahegyi klub sportigazgatója – VKL). Ráadásul nem ez az első ilyen próbálkozás, hiszen a most módosított törvény már 2014 óta tiltja más országok nemzeti zászlóinak bevitelét sporteseményekre, mert a DAC-meccseken tele volt magyar zászlókkal a lelátó.

A szlovák bajnokság legnagyobb és leghangosabb szurkolótábora. Fotó: Felvidék.ma/Hideghéthy
PestiSracok facebook image

A szlovák soviniszta nekibuzdulás és a magyar nemtörődömség koalíciója

A 150 fős parlamentben mindössze egy fős többsége van a Smerből (Robert Fico pártja), az SNS-ből és Bugár Béla magyar-szlovák vegyespártjából, a Most-Hídból álló koalíciónak, ám a törvény az ellenzéki padsorokban is sokak lelkét megbizsergette: 108 helyeslő szavazattal fogadták el. Nem lehet elsiklani az ellenzéki Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) frakciójában ülő Grendel Gábor igen szavazata mellett sem. A nagy többségű jóváhagyáshoz ugyanakkor a koalíciós szavazatok is kellettek, és ebben különösen pikáns annak a Most-Hídnak a szerepe, amely kisebb jelentőségű ügyekben sikert elérve tetszeleg a hatékony magyar érdekképviselet képében. A párt tizenhárom képviselőjéből tizenegyen voltak jelen, egy-egy magyar és szlovák képviselő tartózkodott, a többiek azonban a törvénymódosítás mellett szavaztak. Így Jakab Elemér, Vörös Péter, Balódi László, Sárközy Irén, Bastrnák Tibor és Vavrek István is igent nyomott arra, hogy 7000 euróval lehessen büntetni a magyar himnusz éneklését.

Bastrnák Tibor frakcióvezető később megpróbálkozott egy komolytalan bagatellizálással, miszerint a törvény csak lehetővé teszi a büntetést, és nem kötelezővé, de hamar levonta az ésszerű következtetést, miszerint gigantikusat égett a teljes párt. Fel is ajánlotta a lemondását, de nem fogadták el. A frakcióvezető szerint a koalíciós tanács ülésén még nem volt benne a törvénytervezetben a himnuszéneklésre vonatkozó „félmondat”, a tervezet vitáján pedig egyetlen képviselőjük sem ült bent a teremben, így nem hallották azt. A hivatalos kommunikáció szerint hibáztak, és a Most-Híd magyar képviselőinek többsége azóta nyilvánosan bocsánatot kért, Sárközy Irén és a szlovák hidasok viszont cinkosan hallgatnak. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a PestiSrácok.hu kérdésére úgy válaszolt: azokról a magyar nemzetiségű képviselőkről, akik megszavazták ezt a törvényt, vagy nem mentek el a szavazásra, mindent elmond a minősíthetetlen tettük. Gulyás kijelentette, hogy Magyarország szükség esetén kész az Európai Tanácshoz vagy a strasbourgi bírósághoz fordulni, Szíjjártó Péter azonban az ügy szlovákiai fordulatai nyomán később már úgy nyilatkozott, hogy a külügyminisztérium tájékozódik, figyel, és az információk alapján hamarosan megnyugtató megoldás születhet a kérdésre.

Jó ideje mindig akad valami, ami felborzolja a koalíciós kedélyeket a szlovák kormányban. (Kép forrása: parameter.sk)

A magyarellenesség nem gond, csak a technikai hiba

A botrány kipattanása után azonnal beindultak a válságmegbeszélések, Bastrnák kérdőre vonta Andrej Dankót, az SNS elnökét, ő ígéretet tett a törvény megváltoztatására, a porckorongműtétje után odahaza lábadozó Bugár Béla pedig olyan videointerjút adott, ami önmagában is politikatörténeti gyöngyszem. Mintha szándékosan meg akarna bukni: szinte minden hülyeséget felvonultatott, amit egy politikus elkövethet.

– adta elő nyitásként a világ legócskább önfelmentő szövegét, frakciótársai védelmében. Ezután tudatta, hogy megegyezett Andrej Kiska államfővel, aki megígérte neki, hogy visszadobja a parlamentnek a törvényt. Itt aztán ízelítőt kaptunk a klasszikus, simulékony bugári politikából, amelyet évtizedek óta sikerrel csinál. A törvénnyel ugyanis elmondása szerint az a baj – és Kiska is ezért fogja visszaküldeni –, hogy kivitelezhetetlen, betarthatatlan, ugyanis képtelenség bebizonyítani, hogy valakinek csak mozgott a szája, vagy énekelt.

Tehát az állítólagos magyar érdekképviselet főnökének nem az a baja a törvénnyel, hogy soviniszta, kirekesztő és vállaltan magyargyűlöletben fogant. Nem! Technikai problémák vannak vele.

Bugár Béla egy 2016-os választási plakáton. Felirat: „A jellem dönt. Számíthatnak ránk.”

Miután nyíltan elárulta, hogy a magyar érdekképviseletnél sokkal fontosabbak számára a törvényhozás technikai finomságai, a ciklusról ciklusra fogyatkozó létszámú választóit is átirányította máshová a három hete az államfőválasztáson lebőgött pártelnök:

Miért nem kopik el soha a magyar kártya?

De mi történt valójában? Ez sem bonyolult. A Szlovák Nemzeti Pártnál ránéztek a legfrissebb közvélemény-kutatási adatsorra, és azt látták, hogy amíg ők, a szalonképesre fésült soviniszták visszacsúsztak 5,97 százalékra, a szavazótábort tekintve legfőbb vetélytársuk, a Marián Kotleba vezette, külsőleg és belsőleg egyaránt fasiszta Mi Szlovákiánk Néppárt 12,9 százalékra kúszott fel. Az 5,97 nagyon közel van a 4,99-hez, az SNS pedig már többször ette a parlamenten kívüliség keserű kenyerét; érthető, hogy megijedtek. Amikor bajban vannak, a szlovák politikusok jelentős részének elsődleges reakciója a magyar kártya kijátszása. Ha a magyarok és a szlovákok éppen vállvetve küzdenek a harmadik világ lakosságának Európára zúdítása ellen, ha teljesen ésszerűtlen ostobaság felszítani a nemzeti feszültséget, akkor is ez a zsigeri, frusztrált reakciójuk a bajra.

A legfrissebb szlovák közvélemény-kutatási eredmény. Forrás: euractiv.sk

Az SNS törvénymódosítást beterjesztő képviselője, a 2000-es évek elején az ANO nevű liberális pártot is megjárt egykori válogatott focista, Dušan Tittel a parlamenti vita során így válaszolt a törvénymódosítás ellen felszólaló konzervatív képviselőnek, Ondrej Dostálnak:

A ma7.sk további érdeklődésére Tittel kifejtette, hogy nem problémának, hanem törvényszegésnek és provokációnak tartja a magyar himnusz éneklését a DAC meccsein. Világos álláspont: Szlovákia minden szegletében, minden egyes pillanatban mindennek azt kell szolgálnia, hogy a szlovákokat jóleső érzés töltse el. Ebben még holmi őshonos és akaratuk ellenére az országhoz kerített nemzeti közösségek sem akadályozhatják ezt a száz éve dicsőséges, homogén nemzetállamnak álmodott kis-nagyországot. Mellesleg a focimeccseken jellemzően sem a csapatoknak, sem a szurkolótáboroknak nem az a céljuk, hogy az ellenfél jól érezze magát.

Orbán Viktor Peter Pellegrini szlovák kormányfővel. Szükség van a szövetségre, de a kényes kérdéseket sem lehet a végtelenségig megkerülni. Fotó: Horváth Péter Gyula

Egyszer meg kell beszélni a szlovákokkal

Vannak kibeszéletlen történelmi dolgaink a szlovákokkal, amelyeket jó viszony ide vagy oda, egyszer majd meg kell oldanunk. Nem kell egymásra lövöldözni, de meg kell oldani őket. Nekik nélkülünk nincs múltjuk; ahogy viszont az európai helyzet kinéz, egymás nélkül nincs jövőnk. A liberális globalizmus egyneműsítő multikultijából csak úgy van kiút, ha a múltunkra felépítünk egy új konzervativizmust. A szlovákok viszont nem boldogulnak ezzel, hiszen a múltjukban mindenütt belénk botlanak. Próbálják persze megkerülni, letagadni, átértelmezni, vagy osztrák múltat fabrikálni belőle – utóbbi történelmileg, kulturálisan és nemzeti öntudat szempontjából is különösen tragikomikus. Őszinte pillanataikban azonban látják széttörhetetlen tömbként maguk előtt tornyosulni azt a hét-nyolcszáz közösen, Magyarországon eltöltött évet, amely során a nyelvet leszámítva szinte ugyanolyanok lettünk. A szlovákokhoz legközelebb álló népek a cseh és a magyar. A csehekkel a nyelven kívül semmi sem köti össze őket, velünk a nyelven kívül minden. Miközben közös erővel megmenekülünk az inváziótól, ezeket a dolgokat is a helyükre kell majd tennünk úgy, hogy végül mindenki nyertesnek érezze magát.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.