Nyilván semmi – ez lenne a természetes válasz egy normális világban. Ahogy Bódi Ábel is fogalmazott a Facebookon. Az ember másnak az esküvőjén is berúg, hát még a sajátján. De sajnos nem élünk már egy normális világban. A média oly mértékű hatalomra tett szert, és ehhez a hatalomhoz oly mértékű gátlástalanság társul, hogy nemhogy morális megfontolások, de semmiféle önkontroll, józan ész nem létezik már. Nemcsak a magánéletet nem tiszteli már a sajtó, de az alapvető emberi méltóságot sem.
Persze, egy közszereplőnek többet kell tűrnie, ez rendben van. És jobban is kell vigyáznia arra, hogy mit csinál. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – tartja a régi mondás. De itt már rég nem a tisztességről van szó. És sokszor nem is közszereplőkről.
Ha elindulunk visszafelé az időben, sorra jönnek az olyan esetek, amikor valakit vagy a méltóságában alázott meg a sajtó, vagy a magánszférájának olyan részleteit tárták a nyilvánosság elé, amihez nemcsak senkinek semmi köze, de senkit nem is érint. Csak a hergelés, a gyűlöletkeltés, a tömeghisztéria volt a cél. Esélytelen összeszedni mindet, annyi volt, de Trombitás Kristóf felsorolt párat a Facebook-oldalán.
Karaktergyilkosságok
Nyilván Borkai Zsolt sztorija ugrik be elsőként. OK, a horvát tengerparton, egy jachton reszelt két aranyásóval, sunyiban, a feleségét csalva. Kokain sehol sem volt, de ezt is elterjesztették. Nem a megtestesült mintapolgár, és a Tízparancsolatból is áthágott párat. De bárkinek okozott-e ezzel hátrányt? Érint-e ez bárkit, a családján kívül? Tiltja a munkaszerződése? Egy polgármester alkalmatlanná válik a pozíciójára, ha félredug? Borkai Zsolt a munkáját jól végezte, Győr óriási fejlődésen ment keresztül. A győriek ezt méltányolták is: a hecckampány, a médián tudatosan, tervszerűen végigvitt országos botrány ellenére is megválasztották. Mert az okos győriek az eredmények alapján döntöttek. Őket közvetlenül érintette Borkai tevékenysége. És azt mondták: OK, az ő életük jobb lett Borkainak köszönhetően. Az pedig nem érdekelte őket, hogy Borkai hogyan éli a saját életét.
Az egész ügy sajátos pikantériája, hogy a budapestiek viszont a Borkai-ügy hatására szavazták le Tarlóst. Egy, a munkáját szintén kiválóan végző városvezetőt. Ezt még az ellene szavazók jelentős része is elismerte. De annyira fel lettek hergelve Borkaival, hogy bosszúból az egész Fidesz ellen, így Tarlós ellen is szavaztak. A hülye budapestiek, akiket semmilyen módon nem érintett Borkai teljesítménye. Sem a polgármesteri, sem a szexuális.
De nem Borkai volt az egyetlen, akit gátlástalanul elővett a baloldali sajtó. Deutsch Tamás, Kósa Lajos, Kovács Zoltán – mindegyikük ellen zajlott már a magánéletet firtató lejáratókampány, még ha ezek nem is lettek különösen sikeresek. Mészáros Lőrinc pedig régóta kedvencük. Az ő esküvőjével kapcsolatban előtte-utána ment a folyamatos fröcsögés-hergelés. A Jennifer Lopez-sztoritól kezdve a menyasszonyi gyűrűn át a nászútig. Mészáros Lőrinc ráadásul nem is közszereplő, maximum azzá tették, de rendben, fogjuk rá, hogy neki is bele kell férjen, hogy többet foglalkoznak vele. És Orbán Viktor gyerekeinek? Akik szintén folyton a média kereszttüzében állnak? Ők tényleg nem közszereplők, attól sem lesznek azok, hogy az apjuk a miniszterelnök. Orbán Gáspárt különösen aljadék módon vették elő többször, egy kis kommunista suttogó propagandával megtoldva. Egyszer a keresztény hitével, másszor a katonasággal. Miután egyik sem működött, buzizni kezdték. A nagy toleránsak, homofóbia-ellenesek…
Cseh Katalin képességei teljes birtokában egy földre esett tárgyat keres
De ez még mindig nem az eleje, nem itt kezdődött. Elnézést, ha kicsi személyes szálat is viszek bele, de nagyon tanulságos, és mutatja, hogy a baloldali sajtó – akkor még kilencvenöt százalékos túlsúlyban – már a kilencvenes években hogyan igyekezett lejáratni a jobboldali politikusokat. Horváth Balázs belügyminiszterről azt terjesztették el, hogy részegen állt ki a Parlament ablakába a taxisblokád alatt. Miközben valójában a parlamenti folyosók mentén, a fal mellett műbőrrel párnázott padok húzódnak végig, és ez süppedt be alatta, ezért tűnt úgy, mintha imbolyogna, amikor felállt rá. Az Antall-kormány minden egyes tagjáról képtelen vádakat, hazugságokat fogalmaztak meg és terjesztettek, következmények nélkül. Ja, a személyes szál… semmi extra, csak ’95-ben rendeztem egy születésnapi bulit egy diszkóban, több száz barát, haver, ismerős, zenészek, jó csajok részvételével. Egyébként ez zsinórban a negyedik ilyen volt. Akkoriban popműsorokat vezettem a tévében, rengeteg embert ismertem, rengeteget el is hívtam mindig, hadd szóljon a bulika! Mivel sokat forgattunk diszkókban, könnyű volt helyszínt is találni. Ráadásul nekik is megérte egy amúgy halott napon – általában csütörtökön vagy vasárnap – egy extra bulit tartani. Ahol mindenki fizette a saját kis piáját, meg néha engem is meghívtak egyre. Az akkor még létező Mai Nap című fostalicska ezt persze úgy hozta le, mintha valami óriási dőzsölésre hívtam volna meg a barátaimat, mintha én álltam volna az egészet, mi másból, mint állami pénzből. Olyannyira végigfutott ez a full kamu sztori, hogy évek múlva a Somló-hegyen a szőlőben dolgozó napszámosok is ezzel találtak meg.
Gonzo
Szóval a jobboldali politikusok és családtagjaik lejáratása, kamu sztorik összerakása, magánéletük közszemlére tétele régóta a baloldal üzemi működésének része. Az egykor szinte egyeduralkodó Index anno totálisan ki is maxolta ezt, illetve az úgynevezett „gonzo újságírást”, amikor mindent és mindenkit, aki nem felel meg az ő hiper-szuper modern, trendi, menő, nagyvilági gondolkodásuknak, azt megalázóan kigúnyolták. A pápától kezdve Kovács Ákoson át Trianonig. Aztán ezek az egykori indexesek szétszéledtek, és vitték magukkal a gonzo-vírust. Azóta ugyan már taták lettek, és szánalmasak, amikor még mindig ezt tolják. És még ennél is szánalmasabb, amikor hirtelen átmennek érzékenybe és lóbálják morállófaszt. És ahogy anno a prosztóságot, most ezt a szánalmasságot is ugyanúgy ki tudják maxolni. Kórusban visítanak, hogy a jobboldali média hogy merészel Cseh Katalin esküvőjével foglalkozni. Hogy ez a legalja. Hogy átléptünk egy vörös vonalat. Hogy kinek mi köze hozzá, mindenki azt csinál az esküvőjén, az otthonában, a magánéletében, amit akar. Egész elképesztő seggnyalással, csúszó-mászó alázatossággal védik a szívüknek kedves politikust, Cseh Katalint. És aki egykor a legnagyobb gonzo-király volt, az tudta a mostani felháborodott sivalkodásban is a legnagyobbat produkálni. Mert amikor a gazdi taknyos részegen az asztal alá hány, jön Szily Laci, és jó lakáj módjára felnyalja. Azt a szerecsenmosdatást, amit tőle olvashattunk a 444-en, azt oda lehet tenni valamelyik régi kósázós írása mellé, és ezt így évekig lehet mutogatni, illusztrálva a balos média valós természetét.
De tulajdonképpen miért cirkuszolnak ennyire? Ekkora fájdalmat okoz nekik, hogy bántják az idoljukat? Még csak ez sem, illetve csak részben. Amit végképp nem bírnak elviselni, hogy elvesztették a pályaelőnyüket. Nemcsak a médiatúlsúlyt, hanem az eszközöket is. A jobboldal beleállt a küzdelembe. Nem finomkodik, nem óvatoskodik már. A pisztolypárbajra nem karddal érkezik. Ugyanazokkal az eszközökkel lő vissza. És ehhez annyira nincsenek hozzászokva, hogy zavarukban nem tudnak mit kezdeni. Így tulajdonképpen még a maga módján őszinte is a felháborodásuk. Sebaj; ahogy Megadja Gábor írta egyszer: S-I-V-A-L-K-O-D-J-A-T-O-K-!
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS