De mortuis nil, nisi bene! (Halottról jót vagy semmit!) – tartották a rómaiak. Habár félrefordításról van szó, mert a „bene” jelentése „jól”, azaz „helyesen”, így pontosabb, ha azt írjuk, hogy „igazat, vagy semmit!” Mert az elhunyt ember jogilag már nem védekezhet. Így vélték az ókori Rómában, és valahogy így kellene ma vitáznunk Nagy Imréről – politikai és történelmi értelemben is, hiszen „a velünk élő történelem” még mindig érzékeny ponton nyomja szívünket. A kommunisták pedig (ha „helyesen” szólunk), akkor is kommunisták maradnak, ha mártírhalált haltak.
Múltunk értékelése a kulturális és a nemzeti öntudatunk elidegeníthetetlen része. A velünk született közösség szellemi és anyagi összetartozásának egyik lényeges habarcsa. A benne a szereplő hősök, mártírok és az árulók megítélése pedig a leginkább látható mozzanata. Manapság ismét egyre élesebben ütköznek a múlt megítélésének alternatívái. Talán olyan erővel, mint utoljára a rendszerváltoztatás idején. Olvashatóan a történészi vitákban, s még inkább tapasztalhatóan a politikai „adok-kapokban”. Talán a legaktuálisabb példa erre a politikai és tudományos dimenzióban folyó küzdelemre Nagy Imre mártíriságának és kommunista múltjának megítélése.
A kínos kérdés a következő:
keményvonalas kommunista mártír volt-e Nagy Imre, aki „belesodródott” a Rákosival szembeni népakarat forradalmi megmozdulásába; vagy egy valódi „ötvenhatos hősről” emlékezhetünk-e meg a neve hallatán?
Mivel „velünk élő történelmi kérdésről” van szó, így mindkét válasz jelen van a közbeszédben.
Én – a tudatlan, a jövőbeni történelmi értelmezéseket nem ismerő halandó – csak annyit tudok erre válaszolni (az „itt és most” börtönében”), hogy nekem más nevek jutnak eszembe, ha a forradalom hőseiről kérdeznek. Wittner Mária, Pongrácz Gergely vagy éppen a szerencsétlen sorsú Mansfeld Péter; és persze az egészen más úton járó Mindszenty József. Ők és sokan mások, kiket most nem sorolok fel, jelentik azt számomra, hogy „ötvenhatos hősök”. De nem Nagy Imre…
Nagy Imre – számomra – nem más, mint egy
“helyezkedő kommunista”, aki a sors véletlenjének (vagy a fel nem ismert szükségszerűségének) köszönhetően egyszer csak a forradalom „élén” találta magát.
Persze az, hogy végül „bevállalta” az egészet – mártírrá tette. De azt gondolom, hogy egy kommunista mártír nem feltétlenül történelmi hős!
A többiről pedig vitázhatunk, mert a „velünk élő történelem” „haszna” pontosan a párbeszéd tartalmai része, mely segít megérteni a múltat és utat mutat a jövőbe – melyre, sajnos úgy látom, hogy egyre inkább képtelenebb a magyar kommancs-leszármazottak generációja.
(Kiemelt kép: Kommunista vezetők 1948. január 12-én balról jobbra: Rajk László, Gerő Ernő, Kossa István, Kovács István, Kádár János, Rákosi Mátyás, Révai József és Nagy Imre – MTI arhívum ; Facebook)
Hesslerezredes
2019-02-18 at 15:25
Utólag mindenki tud nagyon-nagyon okos lenni. AKKOR: akkor a szovjet megszállás alatt nem volt kiút, nem volt megoldás. Sovány vigasz, hogy amit mi vesztes háborús résztvevőként kaptunk azt kapták jutalmul a győztesek: lengyelek, csehszlovákok, románok. De nekik sem volt semmilyen választásuk. A 45-ös moszkvai magyar nagykövet mondta egy Magyarországról jött politikusnak, hogy: “Kérlek ez török hódoltság!”- mármint a szovjet megszállás. Az is volt. Ha Nagy Imre nem tett többet, mint ’53-ban enyhített a dolgokon és végül is elege lett az elvtársaiból és vállalta a halált, akkor annyit megérdemel, hogy legalább őrá irgalommal gondoljunk és ne piszkoljuk. Egy nagyhatalom mancsa alatt már egy kis mocorgás is dicséretes bátorságra vall. Nehéz ezt belátni, nehéz elfogadni, de ez akkor is így volt. És ezért nem tartom nagyra Orbán ’89-es újratemetési beszédét. Az oroszlán – stílszerűen: (orosz)medve – akkor már sokak által tudottan döglött volt, Orbánéknak is megmondták – csak erről mi, egyszerű utcai civilek legföljebb csak sejtésekkel bírtunk. Ezért mondom én unásig, hogy nem kell semmilyen nagyhatalmi mancs alá mászni – ha ránk akar tenyerelni, magától úgyis megteszi – hanem semlegesség!
blazsej
2018-12-31 at 12:34
“nem felejteNI, méltó maradNI, hazát emelNI” – “botcsinálta utánzóként” mondotta 2017. január 7-én Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő mellszobrának avatásán, Budakeszin Orbán Viktor miniszterelnök.
És nem vagyok sem fizetett, sem fizetés nélküli troll!
Rocktoberi
2018-12-31 at 11:49
Ebből is látszik az értelmi szinted.
Rocktoberi
2018-12-31 at 11:41
A számodra az, mert tudatlan vagy és terelgethető.
Károly
2018-12-31 at 10:37
Ideje lenne már a nagy Imre ügyben megkeresni az orosz levéltárakat, és feldolgozni Nagy Imre orosz titkosszolgálati múltját, tevékenységét.
Abból egyértelmű következtetést lehetne vonni, Nagy Imrének a sorsa esetleg már meg volt pecsételve, a kényelmetlenné váló sokat tudól meg kellet szabadulniuk, esetleg eljött a pillanat????????
Joo Tamas
2018-12-31 at 09:53
Szinte csak fiatalok ( 40 alattiak) vettek reszt a tuntetesen 2018 Decemberben.
Kétes
2018-12-31 at 10:05
Az 56-os munkástanácsok tagjai is javarészt 40 év alattiak voltak, de ők nem rombolni akartak, mint a mai ellenzéki tüntetők, viszont szinte kivétel nélkül, nem közösködtek a komcsikkal.”
mébell
2018-12-31 at 10:05
Ja! ,,fogytak” is a szánkók rendesen!
Lárifári
2018-12-31 at 10:06
Na persze… ?
Ez pont akkora igazság, mint amikor a ballib sajtó a békemenetes fotóval illusztrálja, hogy milyen sok ballib résztvevője volt az MSZMP-DK tüntetésnek – 2018. decemberében… ?
Doki
2018-12-31 at 11:00
Melyik országban?
laura
2018-12-31 at 09:39
Hát nem érdekes,hogy prüszköl a bolsevoista sajtó.
nemzeti
2018-12-31 at 09:34
Rákosista nem lehet díszhelyen. Bárhogy is helyezkedett,sodródott.
Egyetértek a kormány döntésével.
khm
2018-12-31 at 08:28
“Manapság ismét egyre élesebben ütköznek a múlt megítélésének alternatívái. Talán olyan erővel, mint utoljára a rendszerváltoztatás idején.”
S talán azért,mert ez az utolsó alkalom a valódi rendszerváltozásra,s ezt érzik is a “bal”oldal dögevői. Ezért ajvékolnak,tüntetnek,rongálnak,mindent,s mindenkinek a lelkét.
Működik a spiclijeik hada,terjesztik a suttogó propagandát.
Egy módon tudjuk megmutatni az erőnket. Újabb Békemenettel.
Olyankor egy kicsit elsápadnak,s bár köpködnek,de félnek a hazudozásaik közben. Sajnos,nem annyira,hogy egy élhetőbb várost (Bécs,Berlin) válasszanak maguknak,holott világpolgárok. Az is igaz az elődjeik a kasszát is magukkal vitték ezen településekre. Na erre,MOST nincs lehetőségük. Ez fájhat a legjobban.
gyozo2018
2018-12-31 at 08:16
Marosán írja a Fel kellett állnom c. visszaemlékezésében, hogy Tömpe és Losonczi is meg akartak szökni, már megvoltak a hamis papírjaik, de Marosán és Kádár behívták a szovjeteket, így maradtak.
Tanulságos könyv a bolsevik gondolkodásmódról is, de főképp arról, hogy ezek kik voltak, honnan jöttek, hogy tiporták-nyírták egymást is, hogy zsidóztak szakmányban.
Akárhogy is volt, Nagy meg tudta szólítani a tömegeket. a legforróbb napokban. Átverte őket.
Kétes
2018-12-31 at 07:34
Jó preambulum! Várjuk a folytatást!
A hétköznapi hősök tekintetében azért jusson eszünkbe a munkástanácsok sok-sok tagja és vezetője, akik Nagy Imre november 4-ei gyáva szökése után is a helyükön maradtak és működtették a termelést, többnyire korábbi párttagok nélkül. Kádár novemberben még tárgyalt velük, de végül leszámolt velük. (Egy merész, vagy nem is annyira merész kérdés, hogy az az MSZOSZ, akik most nem írták alá pl. a minimálbér megállapodást és az utcai sorosista ellenzékhez húznak, kinek az utódjai? A Munkástanácsoké biztos nem, mert az ő örökségüket bizonyosan nem vállalták fel.)
Joo Tamas
2018-12-31 at 09:38
Szinte csak fiatalok ( 40 alattiak) vettek reszt a tuntetesen 2018 Decemberben.
Rocktoberi
2018-12-31 at 11:15
Köztük rengeteg olyan, akik annyit tudnak a túlóráról, hogy van olyan. Majd ha a szakszervezetek által szervezett munkások tüntetnek, akkor térjünk vissza a kérdésre!
Rocktoberi
2018-12-31 at 11:12
A vörös szakszervezetek nagyban tehetnek róla, hogy kevés a tagságuk. A rendszerváltás után minden választási kampányban az MSZMP utódpártját támogatták a kampányban. Fel sem tűnt nekik a teljes szereptévesztésük. A megnyert választások után az MSZP kifizette őket. A vezetőiket pedig jól fizető állami beosztásokba ejtőernyőzte. A helyükre pedig újak léphettek. A tagság pedig bámult bambán. Ezek a szakszervezetek az első Orbán kormány idején a maszop-szadesszal karöltve támadták a minimálbér megduplázását. Aki azután is tag maradt, meg is érdemelte.
olszal
2018-12-31 at 07:18
Miről is beszél?
Vagy netán hallucinál az év utolsó napján?
Igyon kevesebbet “elvtárs”…
Tolnai Ferenc
2018-12-30 at 11:15
Most akkor dzerdzinski,jezsov,meg még több ezer fekete öves bolsevik is mártir,mert sztálin kinyiratta őket.Kezdem úgy érezni nemcsak a baloldalon vannak ostoba emberek.