Nagyon nem tetszik a Kúriának, hogy megírtuk a gyöngyöspatai ügy bírájának a nevét – Íme, a válaszunk
Pilhál Tamás kollégánk reggeli írására reagálva levelet kaptunk Erdei Krisztiántól, a Kúria sajtófőnökétől, aki nyomatékosan közölte: "A kritikáknak és az észrevételeknek meg kell állniuk az ítéletnél, a jogi dokumentumnál, és nem szabad, hogy a bírót személyében érintsék." Erdei Krisztiánnak Huth Gergely főszerkesztő válaszolt.
Tisztelt Főszerkesztő úr! A PestiSrácok.hu internetes hírportálon 2020. május 21-én közölt Pilhál Tamás írásával kapcsolatban felhívom a figyelmét arra, hogy lényegesek a társadalom és a sajtó visszajelzései egy ítélettel kapcsolatban, azonban ahol a határ húzódik, az a bíró személye. A kritikáknak és az észrevételeknek meg kell állniuk az ítéletnél, a jogi dokumentumnál, és nem szabad, hogy a bírót személyében érintsék. Ha ez nem így történik, akkor az igazságszolgáltatás és végső soron az egész államszervezet elfogadottsága csorbulhat. Azért a meghatározott személyre irányított indulatért és esetleges következményeiért, amelyet az írás a kommentekből kitűnően kiváltott, a teljes felelősség a hírportált terheli. Felhívnám továbbá arra is a figyelmét, hogy a kúriai ítéletet nem egy személy, hanem három főből álló bírói tanács hozta. Az ügyben született, három különböző szintű bíróság által hozott ítéletből egyértelműen kiderül, hogy mindhárom szintű bíróság egyazon jogi álláspontra helyezkedett
– írta Erdei Krisztián, amire Huth Gergely az alábbi választ küldte:
Tisztelt Uram! Érveit természetesen értem és megértem. Ugyanakkor vannak olyan kirívó, a társadalmat megbotránkoztató, a közerkölccsel súlyosan szembeforduló ítéletek, amikor igenis fontos a bíró személye, már csak azért is, hogy a kritika (vagy ahogy Ön fogalmaz: indulat) ne a teljes bírói karra, hanem a sorozatosan kétes döntéseket hozó személyekre irányuljon. Egyes devizahiteles döntések, a gyöngyöspatai ügy, vagy éppen az elfogultság, összeférhetetlenség és korrupció gyanúját felvető szegedi esetek mindenképpen ide sorolhatók. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kifogásolt cikk vélemény, amelynek megállapításai a szólásszabadság etikus gyakorlásának keretein belül maradtak.
Pilhál Tamás mai cikkében arra az összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy ugyanannak a bírónak, Wellmann Györgynek a tanácsa hagyta jóvá a gyöngyöspatai tanárverők és iskolakerülők százmilliós kártérítését, aki korábban kulcsszerepet játszott abban, hogy a Kúria a bankoknak kedvezve érvényesnek minősítette a devizahitel-szerződések árfolyamkockázatát, ezzel rengeteg adóst taszítva kilátástalan helyzetbe. A teljes cikk itt olvasható el.