Nem a bőrszín, nem a társadalmi osztály számít, hanem az, hogy apa és anya házasok

Tanulságos cikk jelent meg tegnap a Spectator nevű, rangos brit lap honlapján Edward Daviestől. Mint a szerző írja, a kultúrharc fellángolásához az utolsó szikra a parlamenti oktatási bizottság jelentése a fehér, munkásosztálybeli fiúk rossz iskolai teljesítményének okairól.

Edward Davies szerint nem az az ok, hogy fehérek, az csak az egyik csoportjellemző. Még csak nem is a szegénység, hiszen más etnikumok gyermekei is ugyanolyan szegények, de még akár ugyanabban az iskolában is jobban teljesítenek. Van viszont egy immár negyven éves trend, ami minden szempontból lefedi ennek a problémának minden ága-bogát. Ez pedig – bár a modern társadalmakban nem sokra értékelik – a házasságok aránya. Ez a szám a hetvenes évek óta egyre csökken, jobban mondva már zuhan. A II. világháború csúcspontján, amikor szintén nagyon alacsony volt, a házas férfiak aránya a mainak a háromszorosa volt.

Sokan az elavultnak vélt házasság helyett szívesebben emlegetik a gyermekek környezetének stabilitását, de nincs másik kapcsolati forma, amelynek a stabilitása bármelyik kultúrában felvehetné a versenyt a házassággal. Ha fontosak a gyerekek, akkor a házasságot is fontosnak kell tartanunk. A családi erőforrások felmérését szolgáló kutatás a Társadalmi Igazságosságért Központ (Centre for Social Justice) részéről arra az eredményre jutott, hogy a szegények és a gazdagok között óriási a házasságok aránybeli eltérése az Egyesült Királyságban. A fehér családok között a leggazdagabb ötöd nyolcvannégy százaléka házas, tizenkét százalékuk pedig együtt él párjával. A legszegényebb ötödben tizenkilenc százalék a házas, és kilenc százalékuk él együtt ezen felül. Azaz, ha gazdagabb családba születsz, kilencvenhat százalékos valószínűséggel otthon megvan mind a két szülőd. A legszegényebbeknél csak huszonnyolc százalékos ez az arány, és folyamatosan csökken.

Ha apáddal élsz, jobban tanulsz

Nagy dolog a különóra és a jövőbe való befektetés, de a legnagyobb előny a jelenlévő apa. Ez a jelenség a legkevésbé kutatottak között van. Évtizedenként egyszer azonban népszámlálást végeznek, és a házassági arányok szinte teljesen egybeesnek az egyes etnikai csoportok gyermekeinek iskolai teljesítményével. A szegény indiai és kínai gyermekek – mindkét csoportban magas a házassági arány – jobban teljesítenek a legtöbb közepes jövedelmű családból származó gyereknél is.

A bírálók joggal mondhatják, hogy ez csak korreláció, egybeesés, és a szegénység maga is családi instabilitást okoz. De igaz ennek a fordítottja is: a családi instabilitás szegénységet okoz. Ha volna olyan gyógyszer, amelynek azonos hatása lenne a gyerekekre, mint a házasságnak, pillanatok alatt bevezetnék. De mivel ilyen nincs, a felnőttek „szabadsága” érdekében inkább veszni hagyjuk a valódi csodaszert, a házasságot.

Nemcsak Nagy-Britanniában van ez így

Egy magyar tanulmányban is az olvasható:

Az egyszülős családok vizsgálatakor azt tapasztalták a kutatók, hogy az egyik szülő hiánya, vagy távolléte negatívan hat az iskolai teljesítményre, kevesebb kontrollt biztosít, bizonytalan a saját szerepének betöltésében, ami veszteséget okoz a társadalmi tőke átadásában. Az egyik szülő hiánya nem csak jövedelemkiesést jelent, hanem csökkenti a gyermekre ráfordítható idő mennyiségét.

Egy másik tanulmány szerint:

Az egyszülős családok szegénységi kockázata lényegesen magasabb. Azoknál a gyerekeknél, akik átélik a szülők válását, különélését, sokkal magasabb a tanulási problémák aránya is. Alacsonyabb az önértékelésük, gyakrabban van probléma a viselkedésükkel. A hosszú távú hatások között megemlítendő, hogy az egyszülős családokban élő gyerekek alacsonyabb végzettséggel fejezik be az iskolát, ami növeli a felnőttkori szegénység kockázatát.

Magyarországon a házasságkötések száma az 1970-es évek közepétől kezdődően évtizedeken át csökkent, és 2010-ben érte el mélypontját, 35,5 ezret. Optimizmusra adhat okot, hogy a második Orbán-kormány hivatalba lépése után folyamatosan emelkedett számuk, 2010 és 2016 között közel másfélszeresére. 2016-ban összesen 51,8 ezer pár lépett anyakönyvvezető elé, azaz két évtized után először ötvenezernél többen. 2019-ben már hatvanötezernél, 2020-ban pedig hatvanhétezernél is több volt a házasságkötések száma.

Vezető kép: publicdomainpictures.net