A vörös polip után a délvidéki népirtással foglalkozik a PestiTV A Hálózat című műsora. A csütörtök esti (20:00) adásban arra a negyvenezer magyarra emlékezünk, akiket szisztematikusan gyilkoltak le a jugoszláv kommunisták Tito parancsára. Ez a téma szigorúan tabu volt, és ma is legfeljebb a Tűrt kategóriába sorolható. Éppen ezért kell beszélni róla, éppen ezért muszáj megnézni. Akkor is, ha fáj. Elkészíteni is nehéz volt.
Én mostanában nem színes tintákról, hanem legyilkolt magyarokról álmodom. Egymás után olvasom a könyveket, a visszaemlékezéseket egy olyan tragédiáról, amelyet nem lehet sem megemészteni, sem elfelejteni. A PestiTV-n indult, A Hálózat című műsorom (kéthetente csütörtökön, este nyolctól jelentkezik) második részében a délvidéki mészárlással foglalkozunk.
Hadd pontosítsam, hiszen vendégem, Cseresnyés Magdolna kimondta: népirtásról volt szó. Titóék teljesen tudatosan akarták eltüntetni a magyarságot a Délvidékről, de nemcsak minket: a németeket és az összes nem délszláv kisebbséget is.
Ma már tudjuk: feltehetően negyvenezer magyart öltek meg 1944 és 1945 között. A papokkal válogatott kínzások között végeztek, a többi magyart tömegsírokba lőtték. Leggyakrabban dögtemetők közelébe. Volt pap, akit megsütöttek a saját templomában, amelyet utána leromboltak. Őt már Magyarországról rabolták vissza – az itteni kommunisták segítségével. Volt olyan bíró, aki a hideg napok során megmentette a község szerb lakosságát: őt hiába mentegették, bújtatták szerb barátai, végül kivégezték. Ítélet nélkül.
Amíg a hideg napokat remek, de hazug játékfilmben is feldolgozták, addig a jugoszlávok, szerbek bosszújáról sem film, sem ismert regény nem készült, nem készülhetett. Sajnos papírforma ez még most is.
A magyarok legyilkolásáról évtizedekig beszélni sem lehetett, nem csupán ott, Jugoszláviában, de itthon sem. Kádárék szigorúan tabutémaként kezelték a vérengzést, amit elvtársaik, elvbarátaik „intéztek”.
Az elhallgatás, a kötelező némaság miatt a délvidéki magyarság nem igazán tudta feldolgozni ezt a traumát, amelynek következményeit ma is nyögi a magyar kisebbség.
Eddig sem érdekeltek a tabuk, ezután sem fognak. Ezt és a következő műsort is az áldozatok emlékének szenteljük. Jó szórakozást nem kívánhatunk.
Fotó: Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS