Nyekereg az elit, hallgat a mély

Fura szociográfiákat kezdett gyártani a haladó média: különböző kiváltságos, rendkívül gazdag ember siránkozik az elviselhetetlen magyar „közállapotok” felett, majd kilátásba helyezi a kivándorlását. Vagy már ki is vándorolt, kastélyt vett a barátaival, ahogy az Európai Unió szíves finanszírozásában ezt megtudhattuk. Elvégre mi másra is kellene költenie a Bizottságnak, mint ilyen keserves elégiák elkészítésére. Ettől simul ki a médiahelyzet vadkeleten.

A politikába való teljes belebolondulás persze komoly probléma. Tényleg vannak, akik azért érzik minden pillanatban nyomorultul magukat az amúgy rendkívül kellemes életük ellenére, mert nem olyan kormány van hatalmon, amelyik nekik kedves. És ettől teljesen tönkremennek, talán rettegnek is, elvégre rettegni jó. Főleg nyilatkozni a rettegésről, kunyerálni a sajnálatot, hogy nézzétek, milyen rossz nekem, tele gyomorral ábrándozom a diktatúráról! De itt többről van szó, mint a politikai megbolondulásról.

Az elit nyekergése érzelmi zsarolás. Azt üzeni a parasztnak, hogy így jártak, az elit elhagyja az országot, amiért a taplók Orbánra szavaztak. Most aztán jól megnézhetjük magunkat a víz alatti kosárfonás akadémiai kutatója, illetve a finn cirkusztörténelem elmélyült oktatója nélkül.

Már nem is hazudnak, mint Cseh Katka, aki első nyilvános szereplése során mint hazánkból személyesen Orbán által elüldözött orvos mutatkozott be, elfeledkezve arról, hogy az orvoslással azért nem foglalkozott soha, mert nem bírja a vér látványát, illetve akad a család birtokában egy kisebb nyomdaipari vállalkozás, ami többé-kevésbé megakadályozza az éhenhalást. Aztán lett egy Momentum Mozgalom, amikor a legfontosabb célja mégis mindig az volt, hogy megakadályozza a budapesti olimpia megrendezését. 

Nyíltan, pacekba belemondják a kamerába, hogy azért a büntetés (elhagynak minket), mert van képünk nem az általuk elvártaknak megfelelően gondolkodni, netalán szavazni. Ezt pedig idáig tűrte az elit, most panaszkodik, hogy mégis micsoda bugriskodást folytatunk négy évente. Miközben neki vállalkozásai vannak (eltart minket), könyveket adott ki, továbbá akad még egy akadémiai székfoglalója is víz alatti kosárfonásról, ennek ellenére nem a kedvére döntünk.

Az elitet a privilégiumai elvesztése dühíti. Hogy nem ők határozzák meg a közbeszéd kereteit, miközben lenne igényük szellemi alkotmánybíróságként zsűrizni. És dühíti őket a paraszt, amelyik mellette eszi a steaket az étteremben, mellé parkol a koszos autójával a Badacsonyba vezető út melletti kúton. 

Vagyis az dühíti őket, amiért eredendően rajonganiuk kellene: a demokrácia és a polgárosodás.

Ezért most elhagynak minket. Mi meg itt állunk bután az elit nélkül, majd pont úgy folytatjuk tovább az életünket, ahogy eddig. Csak egy kicsit nyugodtabban, a Karenek minden pillanatban megrovó, elítélő tekintete nélkül. Nekik meg majd biztos visszaadja a motoros arabus fiatalember a kézből kitépett retikült Barcelona főutcáján, elvégre ők az elit. Ezt ott is illenék tudomásul venni!