Nyugat-európai minta alapján akarják lerombolni és anarchiába süllyeszteni Budapestet

Telnek az évek, de a mantra ugyanaz, a budapesti baloldal még az átlátszó hazugságokat sem korrigálja, nehogy megzavarodjon a célközönség. Gyűlnek az öngólok, az eredménytáblára azonban azt írják ki Karácsony Gergelyék, hogy győzelemre állnak. Persze a méhlegelők és párakapuk metropolisza Karigeriék harsogása alapján csoda jól működik és lehetne még jobb is, ha a gaz kormány nem tartana be a fővárosnak minduntalan. A helyzet tehát továbbra is faék egyszerűségű: ha nem csinálnak semmit az illetékes elvtársak, az a kormány hibája, ha pedig valamit elbaltáznak, az is a kormány hibája. Kész is vagyunk. Az elfolyó pénzek, a haverok kistafírozása után pedig csak az égbe emelt kezek jelzik, hogy semmi sem változott a Demszky-korszak káosza óta a baloldalon, csak még kisstílűbb lett a csapat, vastagabb bőrrel az arcon. És ahogy megalakult az új Fővárosi Közgyűlés, már ki is jelentették, hogy üres a kassza, de a szakadékba vezető út itt még közel sem ér véget, a jelenleg biztonságos Budapest ugyanis a a bevándorlás áldozatává is válhat, no-go zónákkal, mecsetekkel, erőszakkal és még nagyobb káosszal. Rajtunk is múlik, hogy ne így legyen.

Ha visszagondolunk az utóbbi tizenöt évre Budapesten, igen élesen ketté tudjuk választani a 2019 előtti és utáni éveket. A Tarlós-éra nemzetközileg is elismert eredményeit, városfejlesztését, a látható víziót és a megvalósult projekteket, a Demszky rémkorszaka utáni rendteremtést nem nehéz szembeállítani a baloldal újabb rémuralmával, amikor Gyurcsány 2010 előtt levitézlett kiszolgálói Karácsony Gergely védőszárnyai alatt visszatértek a zavarosba halászni és lepusztítani Budapestet, miközben semmit sem csináltak. A méhlegelők, darázsgarázsok, párakapuk, kerékpártámaszok és graffitifalak városa lassan teljes apátiába süllyed, lassan a lakosok elfogadják, hogy ezt kell megszokni, a szemét, kosz és a hajléktalanok ugyanis elárasztották Budapestet, amely még így is jóval élhetőbb, mint a nyugat-európai nagyvárosok, ám az örvénybe húzó tendencia egyértelműen a mélységbe vezet. És megint maradt a mutogatás, a felemelt kéz és a tehetségtelenség, mindez sajnos megtámogatva sok budapesti szavazatával. Eközben Kiss Ambrus, aki főpolgármester-helyettesként magyarázta évekig a csődközeli helyzetet, most átnevezett pozícióban kénytelen mellébeszélni a Népszavának, ahol azzal folytatja, amivel befejezte: üres a kassza Budapesten.

Kiss Ambrus személyét illetően nem tudtak megegyezni a baloldali pártok, így egyelőre nem lett főpolgármester-helyettese a városnak. Kiss így egyelőre a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatójaként felel a fővárosi pénzügyekért. Ha így folytatódik a saga, a főispánnak kell kijelölnie a főpolgármester helyettesét. A baloldal szokás szerint egymást marja, de a távlati tervekben vélhetően egyetértenek Budapest sorsát illetően.

A fenti tényeket rengetegszer leírtuk már, Kerpel-Fronius Gábor híres, Darwin-díjas mondatával élve, a “folyamatok folyamatban vannak”. Mégis, kicsit azt látjuk már a magyar fővárosban is, mint egyes nyugat-európai városokban, hogy “ez van”, biztos így kell ennek lennie, tűrjünk és szenvedjünk. Elvégre a londoni főpolgármester, a pakisztáni származású Sadiq Khan is elmondta, a terror az európai nagyvárosok velejárója. Ez maradjon meg nekik, ha ennyire büszkék rá. De az önfeladó és önpusztító attitűdöt látva, van még hova fejlődnie a fővárosunknak, a baloldal pedig itt sem hazudtolja meg magát, a Nyugat-Európában már megbukott programokat igyekszik lenyomni a budapestiek torkán és sokszor nem is ütközik komolyabb ellenállásra, ami rendkívül elgondolkodtató. Csak úgy ejtőernyőztetik be a külföldieket, a lakosokat pedig ahhoz szoktatják hozzá, hogy a kosz, szemét, drogosok és a káosz egyszerűen a velejárója a nagyvárosi életnek. Aztán jön majd a terror, amit ugyanúgy meg lehet szokni. Mintha ez alanyi jogon járna a budapestieknek. Ez pedig még csak az út első harmada, ha a baloldal kezében marad a nemzet fővárosa, rohamosan épül majd le a közbiztonság is, és ha rajtuk múlik, a multikulti minden hátrányát igyekeznek majd simogató kézzel beültetni Budapestre, az itt élők pedig kötelező mosollyal kell, hogy fogadják a szép új világot. A kassza természetesen közben folyamatosan üres lesz, valódi, építő projektek továbbra sem történnek majd, a jóemberkedés pedig kötelező jelleggel jelenik majd meg, természetesen csak szavakban.

Lehetne ezt a zombiapokalipszist folytatni, de a rémképzet könnyen valósággá válhat, hiszen a bukott trendek jó külföldi pénzért, vagy csak egy alapos fejsimiért cserében simán átmennek a magyarországi baloldal nem létező szűrőjén, a végrehajtók pedig talán még örömöt is lelnek a rombolásban és butításban. A nemzeti oldal számára önmagában most sem elég, ha felhívja figyelmet a különbségre a két felfogás és munkamódszer között, hiszen nem is lehet kérdés, hogy mennyivel hatékonyabban és tisztességesebben vezette a fővárost a jobboldal, ahogyan ez az országgal is történt. Markánsan és egyértelmű kommunikációval, tettekkel kell szembeszállni a romboló eszmékkel, hiszen apró lépésekkel kebelezik be a fővárost, Budapest nélkül pedig a magyarság félkezű óriás marad. Nem legyinthetünk tehát és nem engedhetjük át a fővárost a baloldalnak, kemény munkára van szükség, mert az egész nemzet sorsát pecsételjük meg hosszú távon, ha hagyjuk a további rombolást.

Vezető kép: MTI