Emlékszünk arra, hogy a nyugati hírszerzők közel egy hónapon keresztül mindig másnapra jósolták az orosz-ukrán háború kitörését? Nos, ha elfelejtettük volna, most is mindig holnap, esetleg a következő hétfőn indít támadást Irán Izrael ellen, és félő, hogy mire cikkünk megjelenik már elavult is lesz, ezért nézzük, hogy mit hozhat egy átfogó háború a Közel-Keleten.
Van a világon egy ország, amelyet minden szomszédja ellenségnek tekint, folyamatos harckészültségben van, és jelenleg háborúban áll. Ez lehetne Magyarország a huszadik század elején, azonban most Izraelről van szó. A különbség csupán annyi, hogy míg száz évvel ezelőtt a nyugati hatalmak nem ismerték fel, hogy térségünk stabilitásának titka Magyarország támogatása, addig az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok kiállt Izrael mellett, így ha békét nem is tudott fenntartani a Közel-Keleten, azt legalább biztosította, hogy ne erősödjön meg a környéken egy olyan hatalom, amely kifejezetten ellenséges volna.
Pedig elég sok állam van arrafelé, amely ellenséges a Nyugattal szemben, melyek közül jelenleg a legerősebb Irán. Az árják földje (ezt nem az mondatná velem, hogy a perzsák nagy barátja volnék, csupán lefordítottam az ország nevét). Irán alapesetben egy amolyan “lenyugodott” muszlim teokrácia, azaz nem olyan törzsi berendezkedésű latorállam, mint azok, ahová az USA az elmúlt évtizedekben nagy lendülettel szállította a demokráciát.
Teherán nyíltan fellépett a terrorista csoportokkal szemben. Harcolt az ISIS, az al-Kaida ellen is. Ennek ellenére soha nem volt jóban a nagybetűs Nyugattal (véletlenül sem azért, mert az ISIS egy CIA kirendeltség volna). Ahogyan eddig az iszlamista szomszédaival sem. Eddig. Az elmúlt tíz évben azonban egy kicsikét felborult a geopolitika. Az USA vesztett vezető szerepéből, közel-keleti szövetségeseit elkezdte magára hagyni, Teherán pedig kihasználva a helyzetet megkezdte felépíteni saját árnyékhadseregeit a térségben.
Siíta-szunnita, egy kutya
Ez most egy rendkívül sértő és politikailag inkorrekt alcím volt, de maradjanak velem. Az arab államok megosztottságának legnagyobb oka, hogy a siíták és a szunniták legalább annyira gyűlölték egymást, mint globális ellenfeleiket. Ez okozta annak idején az iraki-iráni háborút, ez okozta az iráni-szaúdi szembenállást és azt, hogy a térség egyetlen állama sem volt képes vezető szerepet magára ölteni a dűnék között. Pedig próbálkoztak vele. Próbálkozott vele Egyiptom, Irak sőt még Szíria is a történelem során. De a nagyhatalmak mindig közbeszóltak. Hol egy szuezi válsággal, hol egy sivatagi viharral, de legfőképpen Izrael támogatásával, ami így képes volt kordában tartani a megosztott arab (és perzsa) országokat.
Irán azonban most egyértelműen vezető szerepre törekszik és ennek megtalálta a módját. Az izraeli-palesztin proxyháború ideális időben jött számukra, hiszen a Nyugat figyelmét éppen Ukrajna köti le, ráadásul főként az illegális bevándorlásnak és az erre válaszul megszületett szélsőjobboldali csoportoknak köszönhetően (igen, van úgy, hogy a két oldal annyira szélsőséges, hogy egymásba karolnak) megerősödött a világon az antiszemitizmus is.
Izraelt ugyan még támogatják Washingtonból, de már nem úgy, ahogy azt tették volna húsz éve. Jól látszik ez abból is, hogy az utolsó konfliktusnál Tel-Aviv még megtehette, hogy nyugalomba bombázta az összes szomszédját. Most viszont a teljes hadsereget folyamatos készenlétben kell tartania. Ez talán még nem tűnik fel, de ez hatalmas gazdasági nyomást helyez a zsidó országra. Igen, tudjuk, az amerikaiak beküldtek a környékre néhány hadihajót, de marad a kérdés: valóban beszállnának egy ilyen háborúba?
Win-win
Mert nézzük a lehetséges következményeket. Az első lehetőség, hogy az USA enged a kampuszokon tüntető kékhajú, palesztinbarát diákoknak és magára hagyja Izraelt, a keménykedésből odaküldött hadihajókról végül mégsem szállnak fel azok a vadászgépek. Irán pedig Libanonon keresztül beszáll a háborúba, majd csatlakozik hozzájuk Pakisztán, Jordánia (bármilyen valószínűtlen is), Szíria, megszületik az arab egység, igaz a perzsák vezetésével, de hát tudjuk jól, hogy egy az Isten és az a lényeg. Izrael katonailag ezt nem fogja elbírni. Igen, ott van a Sámson-direktíva, tudniillik az ő nukleáris doktrínájuk melynek értelmében a hadsereg összeomlása esetén bevethetik az atomfegyvereiket. Viszont ebben az esetben Pakisztán sem India felé fordítaná azokat a rakétákat…
A második lehetőség, hogy az anyahajók nem csak kirándulnak azoknál a partoknál. Ha Irán támadást indít, akkor az USA is (igaz Ukrajna esetében már láttuk mennyire aktívak szövetségeseik védelmében, de adjunk egy esélyt ennek a lehetőségnek). Egy amerikai-iráni háború nem úgy nézne ki, mint az iraki, vagy afgán akció. Már csak azért sem, mert Irán rendelkezik olyan hadsereggel, amit nem lehet egy hét alatt a kőkorszakba bombázni. Ráadásul a jelenlegi geopolitikai helyzet ez ugyanúgy egy egységfrontot képezne a Közel-Keleten. Egy amerikai-iráni háború pedig még talán nem is lenne annyira “vészes”, egy NATO-arab háború azonban a jelenlegi állás szerint kicsinálná Európát. Nem, nem túlzunk. Így is folyamatos terrorfenyegetettségben élünk, képzeljük el, hogy akkor mi történne?
Milyen esetben NEM győz Irán?
Ha nincs háború, ha nincs arab egység, ha sikerül helyrehozni az Ábrahám-egyezményt. Igen, megint ott vagyunk, hogy abban az esetben kerüljük el az eszkalációt, ha novemberben Trump nyeri az amerikai elnökválasztást, az izraeli-arab kiegyezést eddig ugyanis kizárólag neki sikerült elérnie. Ma már ott tartunk, hogy Teherán a hagyományosan Amerika-barát Szaúd-Arábiát is maga mögött tudhatja. Ezt valakinek vissza kell csinálnia, ha nem akarunk egy perzsa birodalmat.
A Tengely
Mert mi is történik akkor, ha kialakul egy iráni vezetésű közel-keleti koalíció, ami éppen leköti a NATO megmaradt katonai erejét is? Kína megköszöni szépen és megeszi Tajvant reggelire, de lehet, hogy még Észak-Koreának is ad néhány falatot a Délből, csak úgy, jófejségből. Egy Peking-Moszkva-Teherán tengellyel szemben jelenleg az atlanti hatalmaknak nem hogy nehézségeik lennének, de esélyük sem lenne.
A Nyugat jelenleg nem elég egységes, nem elég erős a geopolitikai versenyhez. Ráadásul a nyugat-európai tüntetések, a britek polgárháború közeli állapota a lehetőségét is elveszi annak, hogy összeszedjük magunkat. Mi itt Közép-Európában még nem vagyunk elég erősek. Ezért marad a kérés: lesznek szívesek elhalasztani azt a világháborút…
Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh
Facebook
Twitter
YouTube
RSS