Ön szeretne ukrán hadikölcsönt jegyezni?
Szerencsésebb családokban – azokban, akiket nem bombáztak ki, nem telepítettek ki, ahol nem tüzeltek el mindent a beköltöző orosz katonák – fellelhetőek a tragikus XX. század legjellegzetesebb rekvizitumai, a hadi- és békekölcsönök dokumentumai. A dolog logikája az, hogy a nagy célok érdekében a lelkes állampolgár célhoz kötötten kölcsönt ad az államnak, békére, háborúra. Szigorúan önként. Amit aztán persze soha nem kap vissza vagy csak névlegesen, úgy, hogy talán egy doboz gyufára elég az, ami egykor egy kisebb ház ára volt. De miután önként adakozott és nem esett el a fronton, viszont így részese a vereségnek, egy szava sem lehet.
Az Európai Unió, minden különösebb jóemberkedés helyett úgy döntött, hogy felvesz egy kisebb kölcsönt az ukrán nép hős honvédő háborújának megsegítése tárgyában. Nincs szebb, mint egy újjáépítésre szánt, szemmel látható összeg akkor, amikor még nincs is a háború megnyerve, de legalább kifejezi az optimizmusunkat.
Aztán persze ki szólhat akkor, ha a vérzivatarban majd úgy alakul, hogy a folyamatosan javuló fronthelyzet ellenére, de még a végső győzelem előtt ezeket a pénzeket véletlenül fegyverre költik az ukránok? Hát mi, magyarok például biztos nem. Az ukránok újjáépítésébe sem akartunk beszállni, akkor mit jártatjuk a pampogónkat, hogy fegyvert vesznek a nagy szükségükben, mondjuk pont a németektől, meg a franciáktól, ja, meg az amerikaiaktól. Hát nekik van, nem?
Tehát ideírom, ha valamelyik gyengeelméjűnek nem lenne meg.
Vettünk fel közösen pénz a járvány utáni újjáépítésre, mint EU. Mi nem akartuk, mert ismerjük mi a drága szövetségeseinket az EU-ban, de hajlottunk a szelíd rábeszélésre, 27 hülye együtt csak nem tévedhet. Most konkrétan ott tartunk, hogy adóstársak vagyunk egy rohadt nagy összegben, viszont egy fillért sem kapunk a pénzből, mert nem pucsítunk minden alkalommal. Másrészt most éppen azért sem, mert nem vagyunk hajlandóak megszavazni egy újabb közös kölcsönt, ami megint úgy tűnne el a semmibe, hogy egy fillért sem látnánk belőle, ahogy az ukrán átlagember sem, viszont a fizetést azt nagyon szigorúan számon kérnék rajtunk.
Olyan rohadt szemetek vagyunk, hogy minden kölcsön nélkül adnánk a saját zsebünkből, a magyar költségvetésből bő 70 milliárdot az ukránoknak. Ezzel az a baj, hogy bilaterális megállapodás keretében tennénk, és amilyen rohadt oroszbarát mocskos népirtó állatok vagyunk, tudni szeretnénk, hogy az ukránok mire költik a pénzünket. Például szeretnénk elérni, hogy magyar árukra költsék, például az olyan magyar gyógyszergyárak termékeikre, akiket igen kedvesen kitiltottak éppen az országuk maradékából. Meg esetleg arra is figyelnénk, hogy Kárpátaljára is jusson valami abból, amit mi adunk. A háborús idegesség már csak ilyen, nem segítettünk elég gyorsan és elég lelkesen, akkor minimum rosszabbak vagyunk, mint az oroszok. Hát nem teljesen érthető, hogy a többiek is tudnának mit kezdeni a mi pénzünkkel? Mi vagyunk érzéketlenek, nem vitás.
Tehát még egyszer, mert sok a hülye. A kedves EU-s tagtársaink éppen ahhoz kötik, hogy megkapjuk a szerződés és az adott szavuk szerint is nekünk járó pénzeket, hogy vegyünk már fel nekik egy újabb kölcsönt, amiből már eleve nem is kapnánk egy fillért sem, és eleve semmi beleszólásunk sem lenne abba, hogy mire költik. És van pofájuk csodálkozást mímelni, amikor ellenkezünk.
Különösen azok az ellenzéki politikusok emelkednek ki ebből a förtelmes kórusból, akik teljes mellszélességgel követelik, hogy mindig mindent tegyük meg, amit a többiek akarnak, mert nekünk egyedül nincs, nem lehet beleszólásunk az EU ügyeibe, mi vagyunk az EU első gyarmata, jelenleg éppen a többi 27 országé.
Ha valaki a totális megalkuvás, a végtelenbe forduló szervilizmus bülbülszavát akarja hallani, javaslom a Rácz András nevű elvtárs benyalásának elolvasását. Rácz legerősebb indoka az EU-s hitelfelvételre, hogy az EU jobb adós, és az adminisztráció is egyszerűbb, ha a magyar érdekekkel nem kell szarakodni. És a csávó annyira korlátolt, hogy be is ismeri, sőt, dicsőíti miatta az EU-t, hogy nem a saját akaratunkból kell elfogadnunk mindig azt, amit mondanak, hanem pusztán azért, mert megzsaroltak minket. Összesűrítve ez az ellenzék álláspontja is, csak ők még ennyire szabatosan sem tudják megfogalmazni a nekik átküldött utasítások Google-fordítós változatát.
Még egyszer, mert ezek tényleg ennyire hülyék. A magyarországi ellenzék szerint az EU többi 27 tagországa dönti el mostantól, hogy mi kölcsönt veszünk fel, és azt is, hogy mire költjük. Ha valaki kérdezi, lehet mondani: ez a liberális jogállam, nem más.