Napok óta az amerikai-iráni feszültség foglalkoztatja a világot; sokak szerint ráfért már a folyamatosan provokáló és egyre jobban felbátorodó Iránra a józanító csapásmérés. Miközben egyesek kőkemény háborús retorikát használnak, Irán elpusztításáról beszélnek, addig mások szinte térdet hajtanak a perzsa állam előtt, elnézést kérve egy tömeggyilkos likvidálásáért, azonban lehet, hogy a középút lenne a legjobb megoldás, mint sokszor a történelem folyamán. Gondolhat bárki bármit arról, hogy Trump kilőtte Kászim Szulejmánit, az Iráni Forradalmi Gárda különleges egységének (al-Kudsz) parancsnokát; lehet, hogy háborút előzött meg ezzel. Azt azonban mindenképpen érdemes megnézni, hogy az általában a gendersemlegességen túl nem látó liberális takaréklángelmék hirtelen geopolitikai szakértőkké és a Közel-Kelet kiváló ismerőivé váltak. Természetesen nem gátolja őket a térdhajlításban az sem, hogy az iráni tábornok több, mint 600 amerikai haláláért felelős, ezen kívül szír és iraki civilek ezrei pusztultak el a parancsára, arról nem is beszélve, hogy hazájában, Iránban is több ezer ember vére tapad Szulejmáni kezéhez. A tábornokról azt sem árt tudni, hogy amerikai földön terrorakciókat akart végrehajtani, több országban pedig sikeresen értek célba gyáva iszlamista merényletei. Ezt az embert emeli lassan mártírrá a liberális nyugati média abban az országban, amelyet el akart pusztítani.
Ahogy a PestiSrácok.hu-n is tudósítottunk róla, az iráni Kászim Szulejmáni Irakban történt likvidálásának híre óriási hullámokat kavart a világban. Mint ismert, az iraki fővárosban, Bagdadban feldühödött tömeg támadta meg az amerikai követséget 2019. december 31-én, betörtek az épületbe, azonban a nagykövetet sikerült kimenekíteni és senkinek sem esett baja. Erre válaszul 2020. január 3-án célzott légitámadás végzett Kászim Szulejmánival és a libanoni illetőségű, de Irán által támogatott Hezbollah vezetőjével, akik egy katonai konvojban vonultak éppen Irak területén. Már itt érdemes megállni egy pillanatra: vajon mit keresett az iráni különleges egységek vezetője egy katonai csoport tagjaként idegen országban – ahogy portálunk egyik vezércikkében fel is tettük a kérdést.
Liberálisok által mentegetett tömeggyilkos
Szulejmániról jobb, ha mindenki tudja, hogy nem az a jámbor és joviális katonai vezető, aki barátian vállakat vereget és inkább kártyázik a haverokkal, mint hogy fegyvert fogjon és megkavarja a zavarost. Ez az ember ezrek haláláért felelős, köztük több, mint 600 amerikai katona, valamint több ezer szíriai, iraki és iráni civil vére is az áldott jó lélek kezéhez tapad. Ez vitán felül kellene, hogy álljon, azonban még a New York Times-ban is olyan cikk jelent meg, amelyben Szulejmániról azt írta az egyébként iráni származású újságírónő, hogy tulajdonképpen világszerte csodálták. Kvázi hősnek és mártírnak állította be azt az embert, aki el akarta pusztítani az Egyesült Államokat, a New York Times “objektív” újságírónőjének választott hazáját.
Olyan emberek, akiknek vélhetően fogalma sem volt arról, hogy merre van Irán, arról meg főleg, hogy ki volt Kászim Szulejmáni, most azt harsogják, hogy új világháború küszöbén állunk Trump miatt; ehhez pedig nem kell más, mint a baloldali média és az önmagukból végleg kivetkőzött, marxista irányba elmozduló amerikai Demokrata Párt, akik zsinóron vezetik birkáikat. Azt valahogy elfelejtik, hogy ki volt ez az ember, és azt is, hogy Szulejmáni halálát az iraki fővárosban, Bagdadban ezrek ünnepelték az utcán. A saját népét is könyörtelenül gyilkoló iráni mesterterrorista csak a liberálisok szeméből csalt elő krokodilkönnyet; a tömeggyilkos rezsim elől menekülő irániak ünnepként tekintettek Szulejmáni likvidálására. Rendkívül jó példa az elvtelen és érthetetlen siránkozásra a PestiSrácok.hu által már említett Ilhan Omar, amerikai demokrata képviselő, aki szégyenletesnek és felháborítónak tartotta, hogy az általa “külföldi hivatalos személynek, tisztviselőnek” nevezett Szulejmánit Donald Trump likvidálta:
A muszlim Omar azon sopánkodik tweetjében, hogy a külföldi hivatalos személy likvidálása vélhetően háborút robbant ki, és nem érti, hogy ehhez miért nem kellett kongresszusi felhatalmazás.
Ilhan Omar annyira amerikaivá vált, hogy korábban bagatellizálta a 2001. szeptember 11-i, a World Trade Center elleni terrortámadást, ahol szerinte csupán néhány ember csinált valamit, nincs itt semmi látnivaló. Most a demokrata politikus újból láthatóan “amerikai érdekeket védve” sajnálja a választott országában, az Egyesült Államok földjén terrorcselekményeket tervező Szulejmáni meggyilkolását. Nyilván az sem jelent problémát, hogy az al-Kudsz egykori parancsnoka felelős Szaúd-Arábiában, Kenyában, Törökországban és szerte a világban elkövetett terrorcselekményekért. Másrészt Omar azt is felveti, hogy vajon miért nem kellett mindehhez kongresszusi felhatalmazás. Nyilván akkor nem volt hangos sem ő, sem a baloldal, amikor Obama bejelentette Oszáma bin Láden meggyilkolását, pedig akkor is csak egy “külföldi hivatalos személyt” likvidáltak az amerikaiak.
Nem lesz mindenből világháború
Aki picit is ismeri a történelmet, vagy akár csak a közelmúlt eseményeit, az tudja, hogy nem minden katonai akció jelent világháborút, az ezzel való riogatás viszont több kárt okoz, mint gondolnánk. Ideje lenne megtalálni a középutat a vérszomjas, háborúért fohászkodó neokonok és a tömeggyilkost pajzsra emelő liberálisok között. A CNN, az MSNBC és a többi liberális zászlóshajó, valamint a hollywoodi sztárocskák olyan emberek előtt hajbókolnak, akik az iráni parlamentben együtt skandálják, hogy “Halál Amerikára“.
Irán áldozati szerepben
Irán lenne tehát az áldozat, és Szulejmáni a csodált vezető, akit mindenki szeret, és akit a háborút kereső, vérszomjas Donald Trump és a gonosz amerikaiak megöltek? A perzsa állam ezt az átlátszó áldozati szerepet próbálja eljátszani, és a szemellenzős liberálisok számára ez gongütéssel ér fel, indulnak is a mezőre feltett kezekkel, hiszen az önfeladás, térdhajlítás kötelező ezekben a körökben. Iráni zászlókkal vonultak fel New York utcáin is a nem létező háború ellen, olyan rezsimet védve, ahol tömegesen gyilkolják a homoszexuálisokat, lelövik a tüntetőket, csak az utóbbi hónapban százával estek áldozatul saját vezetőik vérszomjának Iránban. Ennek az iráni vezetésnek van képe arról beszélni, hogy az amerikaiak háborús bűnöket követnek el velük szemben. Szerencsére a felvonulókon kívül a méltán híres és okosságáról ismert volt sportoló, Colin Kaepernick is megvillant a közösségi médiában:
Egy kis fajvédő marxizmus reggelire. Colin Kaepernick szerint semmi új nincs abban, hogy Amerika terroristaakciót követ el barna és fekete bőrű emberek ellen, az amerikai imperialista terjeszkedés jegyében. Fotó: Twitter
A saját bőrszínét tehetségtelenségének ellensúlyozására felhasználó volt sportoló apró agyába csak az a kulcsfontosságú tény nem tudott fészket rakni, hogy pont Szulejmáni felelős több ezer barna és fekete bőrű ember haláláért, így rossz helyen keresgél, ha bűnbakot keres. Az ő likvidálása hallatán a Kaepernick által lázasan védett, elnyomott barna és fekete embertársai, akik testközelből érezték a terror eszközeit bátran és válogatás nélkül felhasználó iráni tábornok módszereit, egyszerűen fellélegeztek a Közel-Keleten és Afrikában és szerte a világon. Az ostobaság és a hergelés azonban nem foglalkozik a tényekkel, a mellékzöngék ugyanis nem fontosak. Kaepernick pedig csak egyetlen példa a sokból: ezrek osztják ezt a valóságtól teljesen elrugaszkodott narratívát.
Erővel megőrizni a békét
A jövőt természetesen nem láthatjuk, de az nyilvánvaló tény, hogy Kászim Szulejmáni és az iráni rezsim amerikaiakat és több nyugati állampolgárt, katonát ölt és öletett meg, nyíltan és bátran provokált, viszont nem számítottak Donald Trump kőkemény válaszára. Amerikától nem ezt szokták meg, hiszen korábban Obama több, mint egymilliárd dollárral tömte ki a zsebüket, amiből pont ellenük fegyverkeztek és jogosan nézték teljesen hülyének az Egyesült Államokat. Irán nem erre számított az elpuhult nyugatiaktól, hát most jajveszékelnek és áldozatnak állítják be magukat – egyebet nem nagyon tudnak tenni. A hatalmas visszavágásuk és fenyegetésük egyelőre egy látszattámadás volt, ami nem követelt áldozatokat, az iráni médiumokban azonban úgy állították be, mintha a második világháború utáni legkeményebb választ kapták volna tőlük az amerikaiak. Nem véletlen a mostanában sokat idézett, és Trump politikájával sokszor párhuzamba állított Ronald Reagan egyik jelmondata, a “peace through strength”, a békét ugyanis sokszor valóban az erő használatával lehet megőrizni. Ha pedig hagyják, hogy az Irán-féle tömeggyilkos rezsimek terjeszkedjenek, lehet, hogy igaza lesz a következő üzenet írójának?
Ha Irán uralja a világot – és igen, ez a céljuk, akkor ezt az üzenetet nem olvashatnánk. Ebben az esetben napi ötször a mecsetben lennénk, vagy a börtönben – valahol a XIV. század környékére visszaesve. Remélem, ez segít (a tisztánlátásban).
Forrás: New York Times, Paul Joseph Watson Youtube-csatornája, Twitter, Fox News; Fotók: Twitter; Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS