Pesti Srácok

A fejlett nyugaton is kopogtat a valóság az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, ezért új mesét kell hazudni

A fejlett nyugaton is kopogtat a valóság az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, ezért új mesét kell hazudni

Glenn Diesen, a norvég professzor szerint vége a hosszú ideje tartó manipulációnak; a politikai és médiaelit kezd narratívát váltani, ahogy az ukrán proxyháború a végéhez közeledik és a Nyugat lassan kész beismerni a vereségét Ukrajnában. Szemlézi nekünk a Mandiner.

A felismerés oka persze az, hogy egyre nehezebb hazudni, de ezt már mi, realisták tesszük hozzá. Persze akadnak népszerű és stúdiókban szívesen forgatott katonai elemzők és biztonságpolitikusok, akik kitartóan ismételgetik azt a marhaságot, hogy az oroszok veszteségei sokkal magasabbak, mint az ukránoké, mert az orosz fél a támadó, csak hát az erkölcsi imperativuszok (támadni rossz) ritkán csonkolnak a csatatéren, szemben a tűzérségi gránáttal. Tőlük majd alkalomadtán meg lehet kérdezni, hogy mégis melyik háborúban voltak magasabbak a támadó fél veszteségei, mert én így hirtelen csak a koreai háborút tudnám megemlíteni. Persze, én nem oktatok biztonságpolitikát egyetemen, ezért lehetek birtokában olyan titokzatos információknak, melyek szerint a 2. világháborútól kezdve a vietnámi háborún át egészen az iraki háborúkig bezárólag mindig annak a félnek volt több vesztesége, amelyik gyengébb volt.

De vissza Glenn Diesenhez, aki norvég professzor! Összefoglalva, mert a Mandiner cikke hosszú, azt elemzi Diesen, hogy változóban van a nyugati média narratívája az ukrajnai háború és annak végkimenetele kapcsán.

PestiSracok facebook image

Diesen korholóan megjegyzi, hogy a nyugati médiában a politikai és médiaelit egyértelműen kommunikálta, hogy Ukrajna győz, míg minden ellenvéleményt Kreml-propagandának tituláltak. Intőleg hozzáteszi azt is, hogy:

A Rácz Andrások figyelmét arra is felhívja Glenn Diesen, hogy a médiamunkások (és a biztonságpolitikusok plusz elemzők) hibáztak (hazudtak), amikor

mivel egy háborúban hosszú távon a lemorzsolódási arányok számítanak, és az minden porhintés ellenére Ukrajna számára rendkívül kedvezőtlen. Kifejti továbbá azt is a Tom Cooperek kedvéért, hogy

Diesen véleménye szerint a proxyháború addig volt hasznos a NATO számára, amíg az oroszok és az ukránok egymást gyengítették, és hogy „empátiát fegyverként” használták a közvélemény támogatásának megszerzésére, illetve aki nem támogatta a NATO álláspontját, azt Kreml bábjaként ítélték el. Diesen szerint a médiamunkások (és a biztonságpolitikusok plusz elemzők) hazudtak, amikor nem számoltak be a valós ukrán veszteségekről. Vagyis azok, akik arról írtak, beszéltek, hogy az ukrán veszteségek eltörpülnek az orosz féléhez képest (egy Google keresés kiadja az összeset), azok közönséges propagandát toltak, nem újságot írtak és nem elemeztek.

A narratívához való lojalitás ugyanis nemcsak a háború elhúzódását indokolta, hanem a valódi célokat is elfedte: az Egyesült Államok Ukrajnát fontos eszköznek tekinti Oroszország meggyengítésére, ez az egyetlen cél. Diesen felidézi a Fehér Ház egykori kabinetfőnökét, az Egyesült Államok védelmi miniszterét és a CIA igazgatóját, akik elismerték, hogy

Ezt ugye sokáig letagadták azok a médiumok, amiket az amerikai nagykövetség finanszírozott. Diesen most megfontolásra ajánlja a propagandistáknak, hogy gyártsanak le egy új narratívárát (ha képesek egyáltalán saját gondolatok megalkotására), ami közelebb áll a valósághoz, mert akkor nem kell annyit hazudozni. A valóságot úgy írja le, hogy immár nem reális, hogy

hacsak a NATO nem indít támadást Oroszország ellen. A tárgyalások várható megkezdését pedig el lehet adni az ukránok iránti empátia megnyilvánulásaként. Tehát jó emberek maradhatnak a propagandisták, ebben nem lesz változás.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.