A fejlett nyugaton is kopogtat a valóság az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, ezért új mesét kell hazudni
Glenn Diesen, a norvég professzor szerint vége a hosszú ideje tartó manipulációnak; a politikai és médiaelit kezd narratívát váltani, ahogy az ukrán proxyháború a végéhez közeledik és a Nyugat lassan kész beismerni a vereségét Ukrajnában. Szemlézi nekünk a Mandiner.
A felismerés oka persze az, hogy egyre nehezebb hazudni, de ezt már mi, realisták tesszük hozzá. Persze akadnak népszerű és stúdiókban szívesen forgatott katonai elemzők és biztonságpolitikusok, akik kitartóan ismételgetik azt a marhaságot, hogy az oroszok veszteségei sokkal magasabbak, mint az ukránoké, mert az orosz fél a támadó, csak hát az erkölcsi imperativuszok (támadni rossz) ritkán csonkolnak a csatatéren, szemben a tűzérségi gránáttal. Tőlük majd alkalomadtán meg lehet kérdezni, hogy mégis melyik háborúban voltak magasabbak a támadó fél veszteségei, mert én így hirtelen csak a koreai háborút tudnám megemlíteni. Persze, én nem oktatok biztonságpolitikát egyetemen, ezért lehetek birtokában olyan titokzatos információknak, melyek szerint a 2. világháborútól kezdve a vietnámi háborún át egészen az iraki háborúkig bezárólag mindig annak a félnek volt több vesztesége, amelyik gyengébb volt.
De vissza Glenn Diesenhez, aki norvég professzor! Összefoglalva, mert a Mandiner cikke hosszú, azt elemzi Diesen, hogy változóban van a nyugati média narratívája az ukrajnai háború és annak végkimenetele kapcsán.
A nyugati médiában szép lassan készítik a közvéleményt az ukrán vereségre, illetve a jövőbeli tárgyalások során várható fájdalmas engedményekre. Az újságíróknak nincs más választásuk, hiszen a valóságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, Oroszország közelgő győzelme már 2023 nyara óta nyilvánvaló volt, ám ezt mégis elkendőzték a proxyháború fenntartása érdekében”
Diesen korholóan megjegyzi, hogy a nyugati médiában a politikai és médiaelit egyértelműen kommunikálta, hogy Ukrajna győz, míg minden ellenvéleményt Kreml-propagandának tituláltak. Intőleg hozzáteszi azt is, hogy:
ami tegnap még »orosz propaganda« volt, az érdekes módon most hirtelen kollektív konszenzus lett.”
A Rácz Andrások figyelmét arra is felhívja Glenn Diesen, hogy a médiamunkások (és a biztonságpolitikusok plusz elemzők) hibáztak (hazudtak), amikor
a stagnáló frontvonalakat annak bizonyítékként lobogtatták, hogy Oroszország képtelen a győzelemre”,
mivel egy háborúban hosszú távon a lemorzsolódási arányok számítanak, és az minden porhintés ellenére Ukrajna számára rendkívül kedvezőtlen. Kifejti továbbá azt is a Tom Cooperek kedvéért, hogy
a nyilvánosságot félre lehet vezetni hamis adatokkal a veszteségek tekintetében, ám a területi változásokat egy bizonyos fordulópont után már nem lehet eltitkolni.”
Diesen véleménye szerint a proxyháború addig volt hasznos a NATO számára, amíg az oroszok és az ukránok egymást gyengítették, és hogy „empátiát fegyverként” használták a közvélemény támogatásának megszerzésére, illetve aki nem támogatta a NATO álláspontját, azt Kreml bábjaként ítélték el. Diesen szerint a médiamunkások (és a biztonságpolitikusok plusz elemzők) hazudtak, amikor nem számoltak be a valós ukrán veszteségekről. Vagyis azok, akik arról írtak, beszéltek, hogy az ukrán veszteségek eltörpülnek az orosz féléhez képest (egy Google keresés kiadja az összeset), azok közönséges propagandát toltak, nem újságot írtak és nem elemeztek.
A narratívához való lojalitás ugyanis nemcsak a háború elhúzódását indokolta, hanem a valódi célokat is elfedte: az Egyesült Államok Ukrajnát fontos eszköznek tekinti Oroszország meggyengítésére, ez az egyetlen cél. Diesen felidézi a Fehér Ház egykori kabinetfőnökét, az Egyesült Államok védelmi miniszterét és a CIA igazgatóját, akik elismerték, hogy
egy konfliktusban veszünk részt, ez egy proxyháború Oroszországgal.”
Ezt ugye sokáig letagadták azok a médiumok, amiket az amerikai nagykövetség finanszírozott. Diesen most megfontolásra ajánlja a propagandistáknak, hogy gyártsanak le egy új narratívárát (ha képesek egyáltalán saját gondolatok megalkotására), ami közelebb áll a valósághoz, mert akkor nem kell annyit hazudozni. A valóságot úgy írja le, hogy immár nem reális, hogy
a NATO által támogatott Ukrajna legyőzze Oroszországot a csatatéren”,
hacsak a NATO nem indít támadást Oroszország ellen. A tárgyalások várható megkezdését pedig el lehet adni az ukránok iránti empátia megnyilvánulásaként. Tehát jó emberek maradhatnak a propagandisták, ebben nem lesz változás.
