Minden diktatúrázó szíves figyelmébe. Éppen ötven éve, 1972. március 15-én még börtön járt azért, ha valaki a „nem megfelelő helyen”, a „nem megfelelő témákról” beszélt. A fiatal fizikushallgató, Szalay Miklós letöltendőt kapott azért a szónoklatért – és kiállásért –, amit az örökmécsesnél tartott. Az állambiztonsági jelentések szerint ezek a „nacionalista” forradalmi megmozdulások dühítették fel annyira az ELTE maoista, szélső- vagy újbaloldali diákjait, hogy ellentüntetést szervezzenek. A vöröskokárdás, a Tanácsköztársaságra emlékező megmozdulást az a Demszky Gábor vezette, akit bár letartóztattak, végül semmi komolyabb retorzióban nem részesült. Nem csoda: impexes, pénzügyes szülei biztos „szocialista” hátteret nyújtottak, és ezt az állambiztonság is észlelte. Közben Szalay Miklóst a börtönben megfigyelték, „Alföldi” fedőnéven egy börtönspicli biztosan jelentgetett róla. Kiszabadulása után mosógépszerelőként dolgozott. Demszky? „Demokrata”, szamizdatos, „liberális”, majd főpolgármester lett. Párhuzamos történetük jól jellemzi mind a hetvenes–nyolcvanas éveket, mind a teljesen félresikerült rendszerváltoztatást.
Alföldi börtönügynök celláról cellára
Első főszereplőnk egy cellaügynök, egy börtönspicli. A hetvenes években a Kozma utcában raboskodott egy általam be nem azonosított férfi, aki „Alföldi” fedőnéven a fegyház és börtön fogdaügynöke volt. Ebben az időszakban is ott, a Kozma utcában őrizték a politikai foglyok jelentős részét; talán „Alföldi” is az volt, talán nem, ez egyelőre bizonytalan.
Az tény, hogy számtalan fogolytársáról adott írásos jelentést, időről időre újabb feladatokkal bízták meg, amiket szinte mindig teljesített. Valószínű, hogy egy idő után rabtársai is kiismerték a hátterét, mert csak néhány jelentése bizonyult hasznosnak.
Húsz politikai fogolyról adott jelentést
„Alföldi” ma már kutatható munkadossziéjában közel húsz politikai fogolyról őriznek jelentést; a „billog” változó, voltak közöttük „politikai veszélyes elemek” és „politikai elítéltek” is. Előbbiek közé tartozott az a Koronics József, akit 1969-ben egy koncepciós perben „10 évi szigorított börtönre, 10 év közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélt” a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa „1956 év végétől 1967-ig megvalósított fegyveres összeesküvés vezetése miatt”. Koronics József az ítélet idején mindössze huszonhárom éves volt.
Már az ő esetét is elég megemlíteni azoknak, akik szerint ’56 után nem voltak koncepciós perek.
Felesége elvált tőle a börtönévek alatt
„A Kozma utcai gyűjtőben voltam végig – emlékezett vissza később. – A politikaiak ott voltak akkor. Örültünk, hogy dolgozhattunk. Az asztalosműhelyben 2 forint 70 filléres órabérrel kezdtem és 4 forint 70 fillérrel szabadultam. Miután levonták az 530 forint rabtartást, 100 forintért lehetett havonta vásárolni, de benne voltak a tisztasági szerek is.
A cigaretta volt a valuta. Nem dohányoztam, mégis vettem, hogy tudjak csereberélni. Rádiónk is volt titokban, kis diódával, vaságyra akasztott dróttal, fülhallgatóval, Budapestet lehetett hallgatni rajta. A pénzt amit kerestem, a feleségemnek küldtem. De nem sokáig bírta a gyűrődést, elvált tőlem.
A nagyanyámé volt a ház, amiben laktunk, ám ahhoz, hogy kijelentkezzen, fizetnünk kellett. Katasztrofális volt, de megkönnyebbültem. Gondolom ő is. Az idő múlott a legnehezebben. A dolog érdekessége, hogy mégsem ültem le mind a tíz évet. Édesanyám kegyelemért folyamodott, az Elnöki Tanács pedig 60 hónap után, 1973. július 30-án kegyelmet adott, a büntetés hátralévő részének a végrehajtását pedig öt évre felfüggesztette.”
Letöltendő egy ’48-as beszédért
Voltak más ismert politikai foglyok is „Alföldi” besúgottjai között, például Szalay Miklós és Ulveczki Gábor.
Előbbi egyetemistaként 1972. március tizenötödikén nagyon bátor beszédet tartott a Batthyány-örökmécsesnél, amely után elsőrendű vádlottként izgatásért egy év nyolc hónap börtönbüntetést kapott. Ekkor került a Kozma utcába. Utóbbi – Ulveczki – ugyanazon a megemlékezésen Babits Mihály Petőfi koszorúi című költeményének kinyomtatott példányait osztogatta. Ez is elég volt ahhoz, hogy rács mögé kerüljenek.
Nyugatra is eljutott a szétvert tüntetés híre
A széles közvélemény persze semmit sem tudott meg az egészről. A kádári propaganda ezúttal – érthető okból – az elhallgatás módszerét választotta [a másik bevett technika a lejáratás volt]. De ez csak egy ideig működött. „Amikor a NEW YORK TIMES április 12-én bécsi jelentéseket közölt a magyar diákok márciusi tüntetéséről, a hírt névtelen utazók jelentéseiből kapta.
A Bécsbe érkező utasok elmondották, hogy a tüntetés során összecsapások is történtek a rendőrséggel Budapesten, Magyarország fővárosában, március 15-én. A UNITED PRESS INTERNATIONAL távirati jelentése Budapestről pedig már azt jelentette, hogy a magyar kormányzat megerősítette ezt az előzőleg kijutott hírt”
– írta már jóval később az ismert amerikai emigráns lap, a Katolikus Magyarok Világlapja.
Népszabadság: Türelemmel felvilágosítjuk a rendbontókat
A válasz természetesen a Párt lapjában, a Népszabadságban jelent meg, amelyet főszerkesztő-helyettesként Rényi Péter, a „szürke eminenciás” irányított. Mellette cserélődtek a főszerkesztők, de ő maradt. Róla és ma is igen aktív családjáról éppen vasárnapi cikkemben írtam. Nem tudjuk, hogy maga Rényi elvtárs írta-e az Amit nehéz elviselniük című magyarázkodást, de tulajdonképpen lényegtelen. Névvel nem vállalta senki sem.
„Hogy mi volt március 15-én, a forradalom és szabadságharc idei ünnepén, aztán néhány nappal később, az 1919-es Tanácsköztársaság évfordulóján; és végül április 4-én, amikor népünk felszabadulásáról, nemzetünk legnagyobb sorsfordulójáról emlékeztünk meg – jó egyetértésben és a szó legtágabb értelmében vett családi körben –, ezt mi, magyarok azért mégis jobban tudjuk a New York Timesnál. […]
Hogy az idén is sok tízezren úgy ünnepelték meg ezeket az évfordulókat Budapesten és sok százezren az országban, mint máskor, ez persze nem érdekelte a New York Times-t. Észrevette viszont, ha késve is, azt a kis csoportot, amely március 15-én hangoskodásával, észszerűnek és korszerűnek éppen nem mondható jelszavaival vagy egyszerűen éretlen magatartásával próbált feltűnést kelteni.
Nem mintha ez a rendbontás egyáltalán nem zavarta volna a március 15-i ifjúsági megemlékezést. Csak éppen az ügy okát és jelentőségét kell helyesen megítélni. Reálisan gondolkodó emberek lévén, mi tudomásul vesszük, azt a nem kellemes tényt, hogy mindig, voltak, vannak és lesznek feltűnésre vágyó emberek, nem utolsósorban a fiatalok között, olyanok, akik egy adott pillanatban nem tudnak helyesen, eligazodni a dolgokban, s téves nézeteiknek nyilvánosan is kifejezést adnak.
Ez még szocialista körülmények között is előfordulhat. A mi feladatunk az, hogy olyan viszonyokat, olyan légkört biztosítsunk, amelyek az ilyen jelenségeket a minimálisra csökkentik, a nehezebben eligazodókat nagy türelemmel felvilágosítsuk, míg a tudatos, rendbontóktól törvényes eszközeinkkel megvédjük a közrendet, az állampolgárok békés életét. Ezeknek a feladatainknak eddig is, a jövőben is a lehető legjobban igyekszünk eleget tenni.”
Családi kör, nagy türelem – és a letöltendők.
És Demszkyék előjönnek a maoista tervvel
Ez az 1972-es bátor kiállás volt az, amely az állambiztonsági jelentések szerint annyira felháborította az ELTE jogi karának szélsőbaloldali, maoista, újbaloldali, KISZ-es, stb. [a jelzők utólag is megváltoztak, másrészt nyilván nem volt teljesen homogén a csoport] részét, hogy március 21-re – a Tanácsköztársaság kikiáltását ünnepelve – ellen-megemlékezést szervezzenek. Korábbi cikkeimben megírtam, hogy kik tartoztak ebbe a csoportba, és azt is, kik voltak a hangadók. Ebben meg azt, hogy egy jelentés szerint ugyanők provokatív vitát robbantottak „antiszemita–szemita” témakörben. Voltak, akik végül nem értettek egyet a megmozdulással, és aki igen, az sem mind ment ki.
Demszky Gábor igen. Ő és néhány társa vörös kokárdával protestáltak, egészen addig, amíg a rendőrség le nem tartóztatta a diktatúrát a jelentések szerint balról támadó brigádot.
A papa éppen Amszterdamban volt
A tüntetés napján készült jelentésben ezt írták: „1972. március 21.-én Zsarnóczai József r. őrgy. elvtárs III. Osztályvezető utasitására kiszálltam a VIII. ker.-i Kapitányságra abból a célból, hogy résztvegyek, illetve állambiztonsági szempontból irányitsam azoknak az előállitottaknak a meghallgatását, akik egy Wartburg gépkocsin utazva szervezeten kivüli tüntetés szervezésének gyanujába keveredtek. A VIII. ker-i Kapitányságra […] előállitották; – Demszky Gábor […] apja a Chemkomplex Külker. Válllalat üzletkötője, jelenleg Amszterdamban, anyja: a Pénzügyminisztérium osztályvezetője […] [T.] László […] joghallgatót /: apja nyugdijas BV tiszt: /”.
„Két meghallgatott egymástól függetlenül, de egybenhangzóan a következőket mondotta el – így a jelentés: –
Őket és barátaikat felháboritotta, amikor értesültek róla, hogy március 15.-én ellenforradalmi elemek nacionalista jelszavakkal tüntetést rendeztek. Az a gondolatuk támadt, hogy március 21-én a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján vörös kokárdával tüntetést szerveznek ezek ellen az ellenforradalmi elemek ellen.
1972. március 16-tól 18-ig a gödöllői Agrártudományi Egyetemen tudományos diáktanácskozás folyt, amelyen az ELTE jogikarának képviseletében Demszky, mint a jogikar tudományos diákkörének titkára, [T.] pedig, mint a ELTE jogikar KISZ. Bizottságának agit. prop. titkára néhány más, velük egy véleményen lévő joghallgató társaságában részt vett. Gödöllőn [T.] és Demszky a rendszerünk melletti tüntetés gondolatát kifejtette és a diáktanácskozás az ő gondolatukat lényegében magáévá tette, mivel egyetértettek abban, hogy az 1956-os ellenforradalom megismétlődését el kell kerülni.”
Szalay Miklósból végül mosógépszerelő lett
A többi nagyjából ismert. Demszky a jelentések szerint a maoista Pór György követője lett, majd miután nem kapta meg a kívánt állást, besétált az állambiztonsághoz. Oda akkori felesége jelentette a kapcsolatot, aki korábban a BM ügynöke volt. Majd – ahogyan megírtam – Demszky Gábor elhelyezkedett a Világosságnál és – későbbi magyarázkodásaikkal ellentétben – kimehetett Lengyelországba megtanulni a szamizdatkészítést.
Az, hogy mi történt Szalay Miklóssal, kiderül a kitűnő újságíró és rendszerváltó Laczik Erika cikkéből [Magyar Nemzet]:
„Szalay Miklós a börtön után szakmát tanult, mosógépszerelő lett. Fizikusi diplomáját feleségével, a fizikatanár Edit asszonnyal 1984-ben »használta fel« egy tiltakozás keretében, Szaharov Nobel-díjas fizikus szabadságáért: csatlakoztak ahhoz az 54 tudóshoz, akik túszként ajánlották fel magukat Brezsnyevnek addig, amíg a Szaharov házaspár külföldön tartózkodik gyógykezelésen.”
Szóval a valódi forradalmárt börtönbe zárták és fizikusként mosógépszerelőként dolgozott. Az egykori vöröskokárdásból pedig főpolgármester lett. Van még kérdésünk 1972 márciusával és a rendszerváltoztatás minőségével kapcsolatban?
Ötven éve történt, mégsem érezhetjük úgy, hogy valóban csak a múlt része lenne. És mintha a történelem újra és újra ismételné magát.
Vezető kép: Fortepan
Antónia
2022-03-30 at 19:39
Megtörtént!
Szabad pártnap, kötelező részvétellel egy alföldi városban.
– Tessék mondani, hogy ha Demszky és társai kommunisták, akkor miért kerülnek börtönbe?
– Jaj ne úgy tessék azt gondolni, hogy bűnözőkként kezelik őket. Az nem “Olyan” börtön, mert ők a “mi kutyánk kölykei”.
füredi46
2022-03-25 at 17:16
Papa Lima Papa-nak: de igen is lehet mást idézni, mint Antall Józsefnek ezt a cinikus, lekezelő megjegyzését (“tetszettek volna forradalmat csinálni”), amivel lényegében azt ismeri be, hogy megígérték ugyan a kampányukban a tavaszi nagytakarítást (orrba-szájba hangoztatták), de nem hajtják végre, mert mintha azt csak forradalom által lehetne megtenni. Hát, egy frászt! Az elszámoltatáshoz, a Lusztrációs törvény megalkotásához egyáltalán nem kellett volna forradalom – csak kormányzati akarat. De Antall még a nagyon szolid, szankciókat sem tartalmazó Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot is elgáncsolta, két cinkostársával (Göncz és Sólyom) együtt. Nos, hát lehet mást idézni, például – mint alább már felhívtam rá a figyelmet – dr.Kahler Frigyes: Az igazság Canossa-járása” című könyvét. Abban fehéren-feketén benne van Antall minden mulasztása, sunyisága, a választók átverése az elszámoltatásra vonatkozóan.
Papa Lima Papa
2022-03-22 at 20:28
Nem lehet mást idézni, csak Antall József egyetlen megjegyzését: Tetszettek volna forradalmat csinálni! A újrateremtés elmulasztásának felelőssége a miénk.
Gáspár Anette
2022-03-21 at 20:34
Theo
2022-03-19 at 15:3
Lásd Magyar Művészeti Akadémia.
Filmalap.
Nemzet Színésze.
Munkácsy Mihály -díj.
(néha akad 1-1 kivétel, akit bevesznek házimagyarnak, de a 99% térfoglaló.)
Stb., stb…
Theo
2022-03-19 at 15:34
Igy van kedves Gaspar Anette!
Most kuldtek rank a kovetkezo generacios ugynokhadat a Momentumosok kepeben. Ugyanakkor biztatonak talalom h nem talaltak eleg helyit, kulfoldrol kellett erosites álmagyarokbol. Remelem belebuknak abba h nem ismerik a helyi neplelket, nincs ide kotodesuk es ez messzirol latszik.
Amugy meg semmi gond nem lenne, ha a jobboldal nem hanyagolta volna el az alap oktatast, a tanarkepzest es nem csak mostanaban irtak volna at a tortenelem tananyagot. Most is foleg csak epuletekre koltenek, de aztan nem tesznek mindenhova jobboldali humanerot, aktivistat, nem epitenek kozosseget. Ilyenkor jon a baloldal es befoglalja.
füredi46
2022-03-18 at 07:32
egryartur-nak: hagyni kéne’ már a francba Antall Józsefnek ezt a cinikus, fellengzős és ócska dumáját. Nem tetszettünk ugyan forradalmat csinálni, de ő attól még tetszhetett volna egy tisztességes rendszerváltást levezényelni, a vezérkomcsik elszámoltatását megejteni, de esze ágában sem volt. Például az elszámoltatást (tavasz nagytakarítás!) véghezvinni, csak hogy éppen ő állt a fő elszabotálói élén. Ő volt a saját MDF-es képviselői (Zétényi, Takács) törvénytervezetének fő elgáncsolója. A gőgös és liberós Antall már azzal lenézte, semmibe vette az elszámoltatást – a Lusztrációs törvény meghozatalát -, hogy az amúgy is igen szolíd , szankciók nélküli javaslatot csak két képviselő terjesztette a T. Ház elé, s nem a kormány, mint azt tették fontos törvények esetében. Ez Antallnak nem volt fontos, s a barátaival – Göncz és Sólyom – meg is akadályozta a kommunista bűnösök (vezérkomcsik) elszámoltatását. Következménye: ott ülhettek a parlamentben 1990. után is a Horn Gyula, Gaál Zoltán, Lendvai Ildikó, Kovács László, Szekeres Imre, stb. féle vérkomcsik. Őket forradalom nélkül is ki lehetett volna onnét zárni 10 évre legalább, mint tették azt a csehek vagy a németek a volt NDK-s főkomcsikkal. Mi pedig csak egy félresikerült, kisiklatott “rendszerváltást” kaptunk. Alapműként olvasandó e témában dr. Kahler Frigyes “Az igazság Canossa-járása című könyve. Maradhattak a közéletben, a sajtóban, az igazságszolgáltatásban és mindenütt a volt kommunisták. Szóval hagyjuk már végre Antallnak ezt a lekezelő, cinikus és a lényeget elmismásoló megjegyzését.
Azt pedig változatlanul nehéz felfognom és megemésztenem, hogy miképpen lehetett ez a Demszky-féle nyikhaj, maoista és dologtalan pojáca 20 éven át Budapest főpolgármestere. Igaz a mosógép szereléséhez érteni kell, főpolgármester viszont a jellemtelenek közül is kikerülhet. Szégyen és gyalázat volt a dumás Demszky fungálása, lepusztult lett a főváros, nem győzte utána Tarlós úr helyre rakni és most tessék: jött utána megint egy dologtalan vigéc, egy notórius hazudozó bohóc és Gyurcsótány báb, aki csak vigyorogni képes.Szegény Budapest! Ámbár a pestiek akarták, hogy így legyen…
Mutant Pig
2022-03-18 at 00:07
Azt viszont be kell ismerni, hogy az a fidesz sara, hogy az előző rendszerből senki sem lett elszámoltatva.
pragmatika
2022-03-17 at 19:22
“Szóval a valódi forradalmárt börtönbe zárták és fizikusként mosógépszerelőként dolgozott. Az egykori vöröskokárdásból pedig főpolgármester lett. Van még kérdésünk 1972 márciusával és a rendszerváltoztatás minőségével kapcsolatban?”
Nincs kérdésünk, hiszen ez egy klasszikus forgatókönyv volt. A kontraszelekció szépen át lett mentve a “függetlenobjektívdemokrata” világba.
És ezek diktatúráznak b.meg.
Jó, én ezt már a rendszerváltáskor észleltem, soha eszembe sem jutott a ballibsikre szavazni.
Na, akkor volt birka ez az ország, hogy ezeket a szervienseket 3X is kormányra juttatták.
Mondjuk a főváros, az masszív bázisuk. Az angyalföldi, csepeli prolik, a zsidó felmenőkkel bírók (az ő esetükben legalább meg lehet érteni, hogy miért rettegnek a jobboldaltól). Stabil baloldali platformot jelentenek. Őket még ez a retardált fleto, meg a legalább annyira retardált zajos márki sem zavarja.
Vak Pali
2022-03-17 at 19:11
Szemüveget az Anettnek!
A Tilos az A ban a kép jobb oldalán, az nem a Szalai Károly, hanem a Horváth Áládár kátrányos helyzetű mozgalmár!!
Antónia
2022-03-17 at 15:46
Aczél Györgyék által megszervezett álellenzékkel készítették elő a hatalom átmentését. Kirakatpert szerveztek, hogy hitelesítsék a “mi kutyánk kölykeinek” nevezett utódaikat az un. szabad világ sajtójában.
Witness of History
2022-03-17 at 09:16
És a vörös rongyait megtartó budapest (sic!) megválasztotta ezt a férget vagy ötször főpolgármesternek.
Most is tarolni fognak a vörösök.
Mert ez egy ilyen rohadmány város rohadmány bolsi-proli néppel.
Mondanám, hogy egy taktikai atom sokat tudna lendíteni a dolgokon…
egryartur
2022-03-17 at 09:07
Tetszettek volna forradalmat csinálni!
ERZSI
2022-03-16 at 21:50
Demszky most Zelenszki- j egy j betűvel több.
Schenkhyalfonz
2022-03-16 at 21:32
A március 15-i tüntetések feldolgozottak már?
Szívesen olvasnék az ún. második lánchídi csatáról és az ahhoz vezető miértekről; ott ugyanis alaposan elvertek 2x (1x saját jogon, 1x a rutintalan haver el- és kirángatása közben) gumibottal a Kádár-huszárok, még szerencse, hogy gyakorlott B-közepes és Ricse-koncertre járóként volt némi gyakorlatom a gumibot-ütés erejének csökkentésében.
Gáspár Anette
2022-03-16 at 21:00
“Demszky már főpolgármesterként a Tilos az Á-ban. Forrás: Fortepan”
A képen jobbra, lent, Szalay Károly. Mit keresett ott, vajon?
Gáspár Anette
2022-03-16 at 20:53
1972. Másodikos gimisek voltunk. Az összes középiskolába eljutottak az információk. Futótűzként terjedt a mi giminkben is, hogy diákok tüntettek a Lánchídon, leültek és nem voltak hajlandóak mozdulni. Nem tudtuk, hogy kik voltak, nem tudtunk semmi közelebbit, ezért azt hittük, hogy rendszerellenesek voltak. Persze, suttogva, egymást közt kaptuk az infokat. Abban a korban minden gyerek tudta, hogy “hallgatni arany”, meg amit otthon beszélünk, nem beszélünk róla az iskolában, meg sehol.
Annak a tüntetésnek a következményeként vezették be az egész országbana “Három Tavasz Ünnepe” című kötelező diák összetartást: március 15., március 21., április 4.
Március 15-én egésznapos programokat szerveztettek a KISZ-szel, osztályfőnökökkel, nehogy a diákok “unalmukban” maguk kezdjenek szervezkedni.
Mi kirándultunk, moziba mentünk.
Jó fej osztályfőnökünk volt. Egyetemi tanár, akit valamilyen okból, büntiből a mi középiskolánkba száműztek. Persze, hogy őt jelölték ki 72-ben, hogy a mi giminkből az ő osztálya koszorúzzon április 4-én a Gellérthegyen, a proli nő szobránál. Utána, vissza kellett volna mennünk az iskolába, mert még lett volna három tanóránk, de inkább elvit minket a Film Múzeumba, s megnéztük az Ördöngösök c. klasszikus francia filmet. Matrózruhában. 😀
Mindig sötét szemüvegben járt, az épületben is, az utcán is. Kiválóan, izgalmasan tanított. Engem is lenyűgözött, pedig utáltam a reál tárgyakat. Zárkózott volt, de minden gesztusából éreztük, hogy szeret minket. Ha úgy adódott, jó értelemben vett cinkosunk volt. Kémia-bioszt tanított. Isten áldása legyen rajta.
Gáspár Anette
2022-03-16 at 20:28
“a teljesen félresikerült rendszerváltoztatást.”
.
Ezt a toposzt is fel kellene már adni.
Nem sikerült “félre” semmi.
Minden úgy siekerült az EU-ba belépésig- kidebb-nagyobb kanyarokkal-,
ahogy eltervezték.
Emlékezzünk, hogy Borbíró megírta, hogy már Rákosi idejében megvoltak
az alapok.
Mire a Szent Koronát hazahozták, 1978-ban, addigra már megvolt
a mesterterv az ország kifosztására.
Akkor már kiszemelték és maguknak nevelték Demszkyket, Fodorokat,
Ungárokat, Magyarokat, Schiffereket. Számon tartották őket és a felmenőiket,
a nacionáléjuk szépen felrajzolva, mindegyiknek kijelölték a maga helyét: a Szakasits unoka, Bauer kölök, Pető kölök, az összes ávós kölök és az “értelmiségi” holdudvar, a gyermekvédelmi hálózatba beépített Konrád, Eörsik egytől -egyig…
Nem egyik napról a másikra ugrottak elő a varázsdobozból.