Pesti Srácok

Szabolcs Attila: Zászlórúdon

Szabolcs Attila: Zászlórúdon

Akasztással fenyegetni európai dolog. Legalább is 2018-ban. Ilyenek az idők. Aki akasztással fenyeget, lehet egyszeri ember, de miniszterelnök is. Semmi vész. Nem jön rendőr, ügyész, bíró. Nem rezzen össze a többség hasa. Nem szaladnak össze a brüsszeli egyesült nemzetek szervezetének adminisztrátorai. Nem lesz tortúra és vizit a fényes padisah tanács előtt. Mert ők legyintenek. És tán nem is értik. Nem akarják. Farizeusok. (PolgárPortál-publicisztika)

Szerző: Szabolcs Attila, országgyűlési képviselő

2018-ban, amikor 450 év után a magyar Országgyűlés képviselői nagy számban elzarándokoltak Tordára, ahol a Földön először írott törvény lett a (vallás) szabadság; Románia miniszterelnöke akasztással fenyegette a székely zászlót kitűzőket.

PestiSracok facebook image

Értsünk alatta (és lógatva) mindenkit, aki az európai őshonos nemzetek szabadságáért, önrendelkezéséért cselekszik.

Sok éve zászlót tűztünk Budafok-Tétényben, a székelyek lobogóját.

Egyszerű oka volt: a véreinknek fontos.

Most már értjük, miért fogadták örömmel.

Tudják, ha nincs kiállás, szépen, lassan elsorvad minden, ami magyar.

Lemásztunk a zászlórúdról, csak a lobogó leng, és válaszunk is van!

Támogassuk azt a kezdeményezést, amely Erdélyből indult!

Egymillió aláírást kell összegyűjteni a javaslat sikeréhez, amely azt célozza, hogy javuljon a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek védelme, erősödjön az Unió kulturális és nyelvi sokszínűsége.

Az angol elnevezés: Minority SafePack – kisebbség védelmi csomag (ezen az internet címen kitölthető.)

Ha 2018 tavaszáig 7 tagállamban összegyűlik az 1 millió aláírás, az Európai Parlament meghallgatáson köteles napirendre venni a kontinens őshonos nemzeteinek, népeinek jogvédelmi kéréseit. Az Európai Bizottság pedig köteles javaslatot tenni a felvetésekre.

Íme a szerény kérés, hivataloson: „Arra kérjük az EU-t, hogy fogadjon el jogi aktusokat a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítása, valamint az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítése céljából. A jogi aktusoknak a regionális és kisebbségi nyelvek, az oktatás és a kultúra, a regionális politika, a részvétel, az egyenlőség, az audiovizuális és egyéb médiatartalom, illetve a regionális (állami) támogatás terén kellene magukba foglalniuk szakpolitikai intézkedéseket.”

Mindenkit biztatok, segítsük a kezdeményezést.

Ez nem pártpolitika, mindenkinek nyitva a nagykapu.

Persze a segítőknek, az aláíróknak jár az adataik aláírása mellé egy képzeletbeli zászlórúd.

Európa nagyobb dicsőségére.

Egy székely zászló felhúzásáért.

Forrás: PolgárPortál

(Vezető kép: Szabolcs Attila országgyűlési képviselő - MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.