Ambrus Csaba: Egy kis segítség a bizonytalanoknak
Nos, akkor kire is szavazzak? Mármint az oroszbarát, bevándorló-ellenes Fideszen kívül. Oké, az már tutira biztos, hogy én az ellenzéket támogatom. Ha jobban belegondolok, mindig is az Ellenálláshoz tartoztam. Mint anno Sara Connor. Tudom, tudom, elvileg volt rá újabb négy évem, hogy eldöntsem, ki legyen a befutó, de könyörgöm, tehetek én arról, hogy ezek kétnaponta az ellenkezőjét vallják mindannak, amit előtte meghirdettek?
Talán részemről az a legjobb taktika, ha április hetedikén este, a Barátok közt nyolcadik reklámblokkja alatt választom ki a saját korszakváltó demokratámat. Így másnapig már nem lesz idejük a hősömet visszaléptetni, vagy kiragadni a kétfarkú kutyák táborából, hogy aztán a szürke farkasok közzé vessék feláldozandó prédaként.
Egyébként, nem vagyok született kerítéspárti, de mióta az új szomszéd macskája angol vécének használja a kertemet, hinni kezdtem cefetül – Szél Berni mintájára – hogy a fizikai határzár legalább annyit segít az együttélésben, mint a különélésben.
A bevándorlóktól viszont nem félek, köztük élek, és több évtizedes tapasztalatom szerint, teljesen ártalmatlanok. A kerületem, mondhatni hemzseg a harmadik generációs román vendégmunkás családoktól, de becsületükre legyen mondva, rohadt flexibilisen integrálódtak, szinte egytől-egyig beszélik a magyar nyelvet. Mármint egymás között, mert részemről hiánycikk a közös téma. Nincs velük semmi bajom, de ahogy a belvárosi kávézók liberális értelmiségi részlegén szokás mondani, „bizonyos szint fölött, nem megyünk bizonyos szint alá”. Vagyis, a szomszéd Géza elvtárs szavajárását használva, a tornacipő és a nyakkendő közötti választás, nem ruházati, hanem elvi kérdés. Hiába tűröd vissza a gumicsizmád szárát, ennek csak akkor van jelzésértéke, ha a nemzeti színű kokárdát hajlandó vagy végre EU-s zászlóra cserélni. Akkor leülhetsz közéjük, fizetheted a következő kört, és belehallgathatsz a vitáikba, amelyek természetesen egytől-egyig arról szólnak, hogy miként mentik meg a világot nélküled, helyetted. Való igaz, hogy egyelőre csak elméleteket gyártanak, de ez kizárólag azért van, mert soha nem kapnak elég bizalmat a gyakorlati megvalósításhoz.
Dogma és szilárd alapelvek szempontjából mindig is a zöld pártok felé húzott a szívem. Ahogy Alföldi Robi, úgy én is üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, amikor meghallottam, hogy egy új fémipari beruházás miatt, két fát és három bokrot áldozott fel a természetgyilkos fideszes önkormányzat. Ezt nevezitek ti városfejlesztésnek? Na, menjetek a…
Egyéniben, lett egy új kedvencem, de nem tudom támogatni, mert eddig csak csirkejelmezben láttam, így viszont, név és arc nélkül, rohadt nehéz bárkit is támogatni. Pedig ha Kukori és Kotkoda segítene rávenni a baromfiudvart, hogy mindenki a kétfarkú csirkére szavazzon, akár a kétharmad is összejöhetne.
Ha már itt tartunk, nagyon bejött nálam Bödőcs Tibor Orbán paródiája. Nem semmi, ahogy beszólt a papoknak. Ennek tükrében nem igazán értem, hogy miért maradt le a videó végéről a mindent tisztázó „Szavazz a Demokratikus Koalícióra”. De mielőtt egyoldalú kampányfilmnek titulálná bárki Bödőcs alkotását, annak javasolnám, hogy előbb nézzen egy kicsit szét a baloldalon. Miért parodizálná bárki az eredeti paródiát? Szó se róla, a Tibi egy tehetséges közéleti pankrátor, de például Juhász Péter videóit aligha tudná überelni.
Én megértem a humoristát. Ha jómagam is átestem volna az RTL-es beavatáson, és kizárólag az Indexről gyűjteném a feldolgozandó anyagot, én is ennyit látnék a világból. Ugyanis a humor szempontjából annak semmilyen jelentősége nincs, hogy Elios ügyben még gyerekcipőben járnak a vizsgálatok, és Semjén Zsolt „luxusvadászatáról” rég kiderült, hogy irreális számokkal teletűzdelt, életszerűséget nyomokban sem tartalmazó hazugsághadjáratról volt szó.
Így nem csoda, ha a szegény bizonytalan szavazó csak kapkodja a fejét, és a választás közeledésével párhuzamosan, egyre csak nő benne a bizonytalanság.
Segítsünk neki egy kicsit!
Csak pár nap van hátra. Most kell fújni a sípot, most kell dobni a sarat, két marokkal, tele szájjal, két pofára köpni az ellenfelet és táborát. Hazudjatok! Hazudjatok! Hazudjatok! De ne őszödi üzemmódba, az már nem menő, hanem humornak, művészetnek álcázva. Harcoljatok a diktatúra ellen, és ha az nem elég kemény, még írjatok hozzá néhány száz modern kori népmesét, melyekben legalább annyiszor említsétek meg Észak Korea nevét, mint Magyarországét.
Putyinozzatok Keleten, Nyugaton pedig jelentsétek fel minél többször a Kormányt, indítsatok minél több eljárást a saját országotok ellen, mert Magyarország tönkretétele a lehető legjobb recept a Fidesz megbuktatásához! Nácizzátok le azokat magatok körül, akik nem hajlandóak csak annyit látni Párizsból, Bécsből, mint ami felkerülhet egy városról a képeslapokra! Állítsátok szembe a stadionokat a kórházakkal, a melegeket a családokkal, hozzatok létre minél több emberjogi szervezetet, hogy megvédjétek magatokat a határon túli magyar koldusok százezreitől, a pénzeteket lenyúló sportolóktól, és nem utolsó sorban a „kiváltságos helyzetben lévő” papoktól!
Gyűlöljétek tele az országot a demokrácia és a jogállamiság nevében! Szavazzatok a lámpavasra, az akasztásra, az úthengerrel eltaposott békemenetre! Támogassátok Rékasi Ziggy oktatási reformját, és álljatok ki a középületi falfirkások munkamentes biztos megélhetéséért!
Ha egy olyan nyílt társadalomban akartok élni, amelyben a kővel dobálózó szegény bevándorló ügyében nem indul semmilyen jogi eljárás, sőt rendőri túlkapásnak számít bármilyen hivatalos intézkedés, akkor tudjátok, hogy kire kell szavazni.
Április kilencedike után egy olyan országban élhettek, ahol a rohanó világ taposómalmai helyett, még a Győzike show délelőtti ismétlését is lesz időtök megnézni. A migránsok majd dolgoznak helyettetek, mint Németországban, a hónap végén pedig majd jön a postás a pénzes borítékkal, hiszen valóra vált a nagy álom, mindent a gazdagok fizetnek.
Nyisd ki a szemed, kedves bizonytalan szavazó! Legyél toleráns és nyíltszívű globalista! Kezd a napot azzal, hogy segítesz Kiss Ramónának és az RTL klubnak gazdát találni a kiskutyusoknak! Délben láncold oda magad valamelyik fához, nehogy kivágják egy uszoda építése miatt! Este vedd elő a laptopodat, állj ki mind az ötezer gender és kenderfajta mellett, vedd fel a harcot a diktatúra ellen, bátran használt álneveken fröcsögj hajnalig, diadalmaskodj jól időzített átkaiddal a másképp gondolkodók felett!
Szabad leszel!
Lesznek kórházak és nem lesz várólista. Sőt, jogod lesz egészségesen is befeküdni bármelyik állami klinikára. Mert ezután nem a futball lesz az első helyen, hanem Te, az adófizető.
A papok béréből és az egyházak fenntartásából az újjáélesztett Magyar Orvostudomány majd feltalálja a minden betegségre ható gyógyszert. Nem lesz miért imádkozni, mert a felhőtlen boldogságot és a korlátlan jólétet alaptörvényben biztosítja neked az új kormány. Ne légy hálás érte! Túléltél egy diktatúrát, megérdemled. És ha már az egyházaknál tartunk, hadd kérdezzem meg, Isten beleszólhat egyáltalán a választásokba? Nem azért, de elvileg külhoni lakcímmel rendelkezik, és soha nem fizetett nálunk adót. Semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy rendelkezne magyar állampolgársággal. Hahó, Gyurcsány-család és Vadai Ági! Nem kellene lépni valamit ebben az ügyben?
Én megértem a bizonytalan szavazókat. Nehéz eldönteni, hogy arra szavazzak, aki kivezette az országot az államcsőd szomszédságából, vagy arra voksoljak, aki odakormányozta. Nehéz megmondani, hogy mi a jobb számomra: az a gazdasági miniszter, amelyik nyolcszázezer új munkahelyet biztosított, vagy az, aki a tehetetlenségével egy olyan helyzetet teremtett, amelynek eredményeként a fél ország azért dolgozott, hogy a másik felét eltartsa.
Igen, jogosan őrlődik a lehetséges opciók rabságában a szavazópolgár. Kemény fejtörést okozhat kitalálni, hogy kiben lehet jobban megbízni. Azokban, akik eladták az ország közkincseit, vagy azokban, akik visszaszerezték?
Vajon mi a fontosabb? Hogy milyen kastélya és hány szeretője van Matolcsy Györgynek, vagy az, hogy 2013-tól ötszázmilliárd forintot spórolt meg az állami költségvetésnek?
Érdemes-e továbbra is bizalmat szavazni egy olyan külügyminiszternek, aki több beruházást hozott az országnak, mint az összes elődje együttvéve? Rohadt nehéz kérdés, de tényleg.
Néhány nappal a választások előtt, ilyen és ehhez hasonló dilemmák gyötrik a bizonytalan szavazókat. Pedig jó lenne nem elfelejteni, hogy a bizonytalan szavazónál csak egyvalami lehet rosszabb. A bizonytalan jövő.
Hódmezővásárhely megmutatta, hogy le lehet győzni a Fideszt.
De emellett mást is megmutatott. Hogy aki az ellenzékre szavaz, az nem tudhatja, hogy valójában kire voksol. Kíváncsi vagyok, hányan szavaztak volna Márki Zay Péterre, ha közvetlenül a választások előtt vállalja fel Botka László és barátai iránt érzett baráti „érzelmeit”…
Hát ide vezet a bizonytalanság. És az egy lapra feltett gyűlölet.
