Amikor Kálmán Olga a(z) (ál)Hírtévéhez igazolt, sokunkban fölmerült a kérdés, vajon a legendásan objektív műsorvezető asszony milyen gyorsan rehabilitálja majd a Jobbikot, Simicska Lajos legújabb startup-ját. Egy hét? Két hét? Esetleg egy egész hónap? A válaszra mindössze az első adásig kellett várnunk, hisz Olga asszony úgy döntött, nem finomkodik, teljes mellszélességgel beleáll a buliba: az első álHírtévés beszélgetését Vona néppártosodott Gáborral kezdte. Majd folytatta.
PolgárPortál publicisztika
Igazából minden jel arra mutatott, hogy lelkesedése olyan mértékű, hogy képtelen lejönni Vonáról. Sőt! Egy kis idő múltán az ember két dologban lehetett biztos:
hogy Vona Gábornak majd minden este lehetősége lesz az Egyenesen című műsor vendégeként kampánybeszédet mondania
hogy Olga asszony – miután áhítattal végighallgatta a pártelnök úr szavait – az összes vendégégével kimondatja, hogy oktatás-egészségügy-jogállamiság. Meg hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni. Aki minden esetben a jobbikos jelölt.
Kálmán Olga jobbikosodásának és Vona Gábor ballikosodásának egészen április 8-áig minden héten passzív-agresszív szemlélői voltunk. Izgalmas és érdekfeszítő hónapok voltak. És töredelmesen be kell vallanunk, hogy kiválóan szórakoztunk.
Na és persze végül elégedetten dőltünk hátra, hiszen az a régóta ismételgetett állításunk, miszerint bármely, tetszőlegesen kiválasztott ballib újságíróból egészen rövid idő alatt lehet jobbikos kampányfőnököt, ahogy egy jobbikos pártelnökből pedig Heller Ágnesért, a CEU-ért és a Helsinki Bizottságért rajongó/aláíró ballib politikust csinálni, bizonyítást nyert.
Csak megfelelő mennyiségű pénz kérdése az egész.
Sosem voltak illúzióim a ballib újságírókkal és a Jobbikkal kapcsolatban, de az egyszerű választópolgárokra azért mindig őszinte aggodalommal tekintettem. Különösen a liberális művész kollégáimra. Igyekeztem is sokszor elmagyarázni nekik, hogy Pakisztánban és Bangladesben nincs háború, azt is többször a figyelmükbe ajánlottam, hogy üdvözölt mosollyal teljesen feleslegesen gyűjtögetnek használt gyerekruhákat a menekülteknek, mert lényegében nincsenek se menekültek, se menekült gyerekek; se a Keletinél, se a szegedi állomás körül – bármit is hazudozzon a Migration Aid nevű Soros NGO.
A remény hal meg utoljára, úgyhogy én sem adtam fel, hogy megértessem velük, teljesen értelmetlenül rohannak csokit és vizet venni a szíriai menekülteknek, ahogyan az is felesleges időpocsékolás, ha munka előtt még megkennek négy-öt szalámis szendvicset, hiszen a pályaudvarokon unatkozó húsz éves iraki férfiak egyrészt nincsenek rászorulva ételadományokra, másrészt ellentétben a Soros-szervezetek hazugságaival, nem is keresztény üldözöttek, hanem muszlimok, ilyesformán nem esznek disznót. Se szalámis, se sertésmájas szendvics formájában.
A Soros-szervezetek ezen permanens és eleinte rendkívül hatásosnak bizonyult hazugságai miatt gondolkozom egy teli hátas Stop Soros tetováláson, ellenben liberális barátaimmal, akik nyilvánvalóan nem, viszont egy jelentős részük elkezdett újfent tematikus profilképekkel demonstrálni az általam nagyon várt és szeretett törvény ellen. Amivel egy bökkenő biztos, hogy van.
Ugyanezek a liberálisok kampányoltak teljes gőzzel – nyilvánvalóan nem teljesen függetlenül Kálmán Olgától, az Indextől, a 444-től és a HVG-től – a taktikai szavazás, azaz a Jobbik mellett. Mert ennél a szemét Fidesznél még a zsidó képviselőket listázni akaró Gyöngyösi és az egri szkinhedvezér is jobb – mondták. És hitték...
Kedves liberális barátaink!
Mielőtt kiteszitek az „én a civilszervezetekkel vagyok” feliratú profilképeteket, azt azért ne felejtsétek el, hogy az a párt is megszavazta a „Stop Sorost”, amellyel együtt tüntettetek, amelyért kampányoltatok, és amire végül szavaztatok is.
Ez a párt a Jobbik.
Ügyesek vagytok. Gratulálok nektek.
Szerző: Apáti Bence, a Magyar Idők főmunkatársa / Vezető kép: hirtv.hu
