Intellektuális pezsgés és valódi vita helyett unalmas közhelyek és fanservice vitte el a műsoridőt a Republikon Intézet szervezte kismagyar ellenzéki csúcsjelölti versengésben, a budai rakpart egyik kellemes állóhajóján. A magyar miniszterelnökre tett pikírt megjegyzések és az egypárti diktatúrázás kötelező körei mellett az összefogás politikai termékismertetésében, a bolygóvédelemben és a politika varázsosításában, azaz a döntéshozatal Berlinbe és Brüsszelbe történő kiszervezésében mérték össze tudásukat az ellenzéki listavezetők, hátha ezzel magukhoz, illetve pártjukhoz tudják édesgetni a képzeletbeli liberális szavazókat.
Kire szavazzanak a liberálisok, amióta nincs SZDSZ? – adta meg a nem szándékolt önironikus alaphangot nyitóbeszében Horn Gábor, az intézet kuratóriumi elnöke, hogy azután hosszasan sajnálkozzon a kormánypártok és a szélsőjobboldali (már megváltozott) ellenzék képviselőinek távolmaradásán. Ők valószínűleg azért nem jelentek meg a liberális szavazók szívének és voksának elnyerésére kiírt versenyen, mert csak a valóságban létező szavazókra koncentrálnak; energiáikat nem fecsérlik vasorrú bábákra, unikornisokra, tűzokádó sárkányokra és egyéb, olyan mesebeli lényekre, mint az állítólag létező 18-20 százaléknyi liberális szavazó, akikről korábban kiderült, hogy 200000+1 sincs belőlük.
A kortesbeszédek
Horn Gábor után (a nyitóképen jobbról balra) Dobrev Klára (DK), Vágó Gábor (LMP), Cseh Katalin (Momentum) és Tóth Bertalan (MSZP-P) kapott 5-5 percet arra, hogy meggyőzzék a jelen lévő, gondosan magukkal hozott aktivistákat arról, miért voksoljanak rájuk, amennyiben liberálisok. Cseh Katka helyszíni szemlével kezdte: szerinte Magyarországon azért nem élünk úgy, mint a fejlett nyugaton, mert minden onnan érkező pénzt korrupcióra és EU-ellenes kampányokra költünk, miközben az oktatásegészségügy a haláltusáját vívja. A disztópiát pedig úgy lehet utópiára cserélni, ha a pénzeket nem a magyar kormány osztja el, hanem Berlinben és Brüsszelben döntenek felette, hiszen azok biztos jobban tudják. A tagállami szuverenitás csökkentése és a hatáskörök külföldre telepítése melletti érvelés klasszikus gyarmati-ügynöki beköszönő volt; látszik, hogy a párizsi olimpiarendezés után is maradtak még ötleteik. Emellett még kifejtette, hogy az Európai Uniónak a populisták ellen kell harcolnia, de a részletekre és a részletek mögött megbúvó készpénz-forgalomra már nem tért ki.
Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció listavezetője. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Több pénzt a zembereknek
A Momentum európai listavezetője után Dobrev Klára következett, hogy a nívótlanabb szakiskolák állampolgári ismeretek-félórájának színvonalán megkapó marhaságokat hordjon össze az Európai Unió létrejöttéről és céljairól. Miután ezzel végzett, az álmélkodó közönséget felvilágosította arról is, hogy a szabad szemmel jól kivehető gazdasági egyenlőtlenségek Európában az utóbbi 20-30 évben jöttek létre, aminél nagyobbat férjének a fénykorában se sikerült hazudnia, pedig akkoriban még nemcsak délután meg este, hanem reggel is tevékenykedett. Már csak azért is illett volna némi önfegyelmet mutatnia, mert Magyarország uniós konvergencia-görbéjét szignifikánsan lehet magyarázni az Apró-Dobrev-klán mindenkori távolságával az államhatalomtól. Amikor családja kormányon van, akkor szegényedünk és távolodunk az unió átlagától, amikor ellenzékbe kerülnek, akkor gazdagodunk és közelítünk. Hogy valamit a Demokratikus Koalíció céljairól is sejtessen, a multik megadóztatásának varázsgombájával bódított egy picit, ami a korabeli „több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak” szlogen modernizált változata, illetve a haladó baloldal IDKFA-kódja.
Várjuk a meglepetést
A női kvóta után a férfiak is szót kaptak. Tóth Bertalan, aki sokak meglepetésére az MSZP elnöke, pont olyan beszédet intézett a közönséghez, amilyen ő maga: jellegtelent és unalmasat. Azt próbálta meg körüljárni, amennyire képességei engedték, hogy az emberek (vagyis a Budai Liberális Klub mintegy tucatnyi tagja) követelték tőle az összefogást, ezért ők összefogtak a Párbeszéddel, és ennek köszönhetően nekik van egyedül összefogásuk, ami annyira inkluzív, hogy piros-zöld-világoskék-lila színekkel is leírható.
Vágó Gábor, az LMP listavezetője. Fotó: Horváth Péter Gyula
Vágó Gábor, az LMP listavezetője zárta a kortesbeszédek sorát, aki a metafizikától és az élet értelmétől indulva eljutott oda, hogy a zöldek a legnagyobb liberálisok, és sürgette az emberek közötti egyenlőséget. Ezután egy pillanatra elkomorodott, hiszen semminek nincs semmi értelme, ha közben a Föld nevű bolygó egy lakhatatlan, magányosan poroszkáló sziklává lesz a hideg világűrben a nagyvállalatok huligántempója következtében, szóval mégsem akkora liberális, hiszen nem szabad piacra, hanem regulákra van szüksége a kihalás szélén álló emberiségnek. Lényeg, hogy adjunk azért még egy esélyt a kommunizmus nevű tudományos elméletnek, csak öntsük le zöld szósszal, adjunk hozzá ízfokozóként rengeteg emberi jogi fundamentalizmust, aztán várjuk a meglepetést.
A „vita”
A kortesbeszédek után az úgynevezett vita következett, ahol a szereplők még kötetlenebbül feledkezhettek bele önmagukba, ami a papírformának megfelelően Cseh Katalinnak sikerült a legprímábban. Ő ebben a szekvenciában is a populisták ellen küzdött, és mestertervet vázolt a megállításukra. Szerinte úgy lehet megállítani a populistákat, hogy csökkentjük a gazdasági különbségeket, mivel a különbségeken tenyésznek a Salvinik és az Orbánok, ezért a legjobb lenne, ha Brüsszel és Berlin döntene arról, hova menjen a térkő szökőkúttal, mert akkor megérkezne a Kánaán, ahol már nincs korrupció. Tóth Bertalan, aki sokak meglepetésére az MSZP jelenleg regnáló elnöke, erre válaszul kifejtette, hogy még több integrációra van szükség, akkor csökkennek az egyenlőtlenségek és egyúttal megszűnnek a rossz dolgok, amik helyébe jó dolgok lépnek. E meghökkentően butuska gondolatmenet után Vágó Gábor kért szót, és tudatta, hogy 10 év múlva ki fog halni az emberiség, ha nem kapaszkodik össze Európában és nem raboljuk ki a nagyvállalatokat. Ekkor Tóth Bertalan visszakérte a mikrofont és megnyugtatott minket, hogy ő csak adna és adna az embereknek, legfőképpen európai nyugdíjat és európai minimálbért.
Tóth Bertalan, az MSZP-Párbeszéd listavezetője. Fotó: Horváth Péter Gyula
Ekkor Dobrev Klára lépett elő, és hirtelen elmagyarázta, mi is az az európai minimálbér, amit mindannyian szeretnének. Az európai jelzőből valóság lett: kiderült, hogy semmi mást nem takar, mint hogy ne Budapesten dőljön el, mennyi legyen a minimálbér, hanem Brüsszelben és Berlinben határozzák meg, képletekkel gondosan körülírt német érdekek alapján. Miután kiderítették, hogy ki szolgálná ki legjobban a német érdekeket, az elosztási kérdések kerültek a középpontba, aminek során annyi hülyeséget hordtak össze, hogy a közönség tagjai már arra számítottak, hogy nemsokára közbelép a fehér ruhás személyzet, hogy beadják a nyugtató szurit az egyre inkább megbomló agyú hőseinknek. Csak címszavakban:
- Dobrev szerint az EU hiába ad pénzt új nyomdagépre, ha ápoló híján elviszi a nyomdászt a szívroham.
- Tóth Bertalan szerint a vállalkozók csak akkor emelnek bért, ha az MSZP tüntet ellenük.
- Vágó Gábor nem a nemzeti összterméket mérné, hanem a boldogságot.
- Cseh Katalin szerint mindjárt jönnek a robotok, és akkor mind meghalunk.
Bevándorlás, ami nincs, de mégis van
Utolsó, senki által nem szívesen bemutatott gyakorlatként előkerült a bevándorlás témája, amiről közösen megállapították, hogy csak Orbán kitalációja, amúgy meg a klímaváltozás tehet róla (amiről Orbán tehet), és ha nem lenne „Fideszmédia”, akkor senki nem foglalkozna a kérdéssel.
Összefoglalva
Dobrev, Cseh és Tóth abban versengett, hogy melyikük tenné az országot kiszolgáltatottabb gyarmattá, ahol semmiről nem dönthetünk magunk, és mindezt jogállamiságnak, korrupció-ellenes küzdelemnek nevezték. Vágó Gábor mindezzel hellyel-közzel egyetértett, de az üres pillanatokat az emberiség kipusztulásáról szóló próféciákkal töltötte ki. A politikusok panelbeszélgetése után közvéleménykutatók érkeztek a hajóra, hogy ismertessék legújabb felméréseik eredményét és mandátumot becsüljenek, ami kapcsán kijelenthető: nagy szerencséje van a DK, az LMP, az MSZP és a Momentum politikusainak, hogy választóik nem követik figyelemmel őket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS