Tanuljunk meg újra élni a valóságban! – Libz of TikTok Hungary
Van filter, vagy nincs filter: ez itt a kérdés. Az elmúlt napokban szélsebesen elkezdett terjedni egy újfajta filter – avagy azonnali Photoshop – a TikTokon, amely a többiekkel ellentétben annyira valóságosan működik, hogy az már félelmetes.
Mit okoznak valójában ezek a filterek, amik tökéletesre csiszolják az arcod, kifehérítik a fogad, tökéletes alakúra töltik a szád és ragyogó sminket, üde arcot varázsolnak neked a nap bármely szakában? Miért szükséges foglalkozni egy buta kis filterrel, amikor a szomszédban egy háború zajlik? Bár a dolog aprónak tűnhet, mégis rendkívül fontos üzenete van ezeknek a virtuális világ önképet romboló eszközeinek. Mind meg akarunk felelni. Valaki önmagának, valaki a párjának, van, aki a főnökének, van olyan is, aki mindezeknek egyszerre. Az önismeret, az önmagunk elfogadása az egyik legalapvetőbb dolog, amit kisgyermekkorban kezdünk el megtanulni, amit a tinikorunkban sokszor teherként élünk meg, és aminek segítségével megtalálhatjuk a helyünket felnőttként a társadalomban. (Tudjátok, ez az a dolog, amit a nagy haladó LMBTQ-lobbisták már gyerekkorban meg akarnak torpedózni azokkal a bizonyos nemi identitási kérdésekkel.)
Tehát van ez a fránya önismeret, az önmagunk elfogadása, az önkép, amit ideális esetben egész életünkben fejlesztgetünk, ápolgatunk, alakítgatunk, hogy elégedettek legyünk magunkkal. Aztán megérkezik a közösségi média, megjönnek a filterek és megmutatják: tessék, lehetnél te tökéletes is, ha a virtuális világban élnél. És sokan vannak bizony, akik gazdagságuknak köszönhetően sikeresen faragtak is magukból "tökéletes" embert, filtereket megszégyenítő vonásokat. De ezt nem mindenki teheti meg, és inkább ne is tegye, ha lehet.
A virtuális világ rendkívül csábító módon mutatja meg neked, hogy milyen életed is lehetne, milyen lehet gazdagnak lenni, élni a mának, és most már azt is megmutatja, hogy milyen lehetnél, ha tökéletes lennél. Rövid személyes kitérőnek például hadd jegyezzem meg az öcsém korosztályát: 12–13 évesek, akiknek nagy része iskola után hétköznapokon azonnal belefeledkezik a videojátékok világába, a TikTokba és az egyéb virtuális valóságokba. A gyerekek lassan már másról sem tudnak beszélni, csak az épp elért videojátékos sikerekről vagy sikertelenségekről. Háttérbe kerülnek a célok, a tanulás, a személyes baráti találkozók. És ha esetleg egy gyerek az osztályból nem játszhat annyit, mint a többiek – például hétköznapokon tabu az Xbox –, akkor az lemarad, kiközösítik, egyedül marad az osztályban. Amikor ez felmerült az én családomban is, édesapám csak annyit mondott az öcsémnek:
mindig tudd azt, hogy te vagy a túlélő, aki tudja és tudni is fogja, mi az a valódi élet.
A túlzott videojáték kapcsán persze hamar fel lehetne vetni a szülő felelősségét is, de gondoljunk csak bele, milyen lehet az, amikor már ennyi idősen annyira beszippant ez a világ, hogy nem tudod és nem is fogod tudni értékelni a körülötted lévő valóságot. Idegen lesz számodra. A fiatal generációknak meg kell tanulnia újra élni a valóságban. Ez a szomorú tény. Meg kell tanulni, hogy a filter nem a tükröd, az influenszer nem a barátod és a TikTok nem az otthonod.
KÖVESSE A PS TV TARTALMAIT YOUTUBE-ON ÉS TIKTOKON IS!
