Hajmeresztő kijelentésre ragadtatta magát a balliberális oldal kedvenc történésze, Ungváry Krisztián. Mint azt Szakács Árpád publicista kiszúrta: Ungváry legutóbbi könyvében cinikus módon csupán „radikális antiszemita intézkedésnek” nevezte több tízezer moldáviai és transznyisztriai román zsidó lemészárlását. Ezzel gyakorlatilag bagatellizálni próbálta az ottani zsidó holokauszt súlyosságát, kisebbíteni a népirtás jelentőségét. Magyarországon a nemzetiszocializmus bűneinek tagadása bűncselekmény, amelyért három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.
Folytatódott a szabadkőműves-vita a csütörtöki Magyar Nemzetben; ezúttal Karsai László próbálta védeni a szabadkőműves-mundér becsületét, s bizonygatni, hogy semmilyen szerepük nem volt a trianoni országvesztésben. Szakács Árpád válaszcikkének (amely ITT OLVASHATÓ) utolsó bekezdése viszont egy olyan idézetet tartalmaz Ungváry Krisztiántól, amely okkal válthat ki (vagy illene kiváltania) felháborodást minden jóérzésű emberből. (És nemcsak a jóérzésűekből, hanem azokból is, akik máskor ilyen idézetnek a töredékéért tesznek tönkre általuk nem kedvelt történészeket, közszereplőket.) Íme, ezt írta Szakács Árpád:
Ha már Karsai felvetette a tudományos kutatásait, biztosan nem volt még ideje a sok millió irat tanulmányozása közben elolvasni Ungváry Krisztián legújabb könyvét Horthy Miklósról. Ebben egészen megdöbbentő, ahogy a náci relikviákkal seftelő történész a romániai holokausztról fogalmaz: „Leszámítva a Bulgáriához csatolt területeket, ahonnan történtek deportálások, Romániának az 1940-es határokon belüli területeiről szintén nem deportáltak senkit, viszont Moldáviában, illetve Transznyisztriában radikális antiszemita intézkedésekre került sor – de ott is csak 1942-ig.” (150. o. 52. sz. lábjegyzet.) Mindezek alapján tehát például az 1941. októberi ogyesszai vérfürdőt csupán „radikális antiszemita intézkedéseknek” vélelmezi Ungváry. A románok akkor megközelítően 25 ezer zsidóval végeztek. Én nem vagyok ennek a kérdésnek a szakembere, de erősen úgy tűnik, ez a totalitárius bűnök tagadásának alapesete, amitől mindenkinek el kell határolódnia. Én most megtettem, várom, hogy Karsai László is csatlakozzon!
Tehát a balliberális oldal kedvenc történésze, Ungváry Krisztián, akit úton-útfélen, minden témában megszólaltatnak és orákulumnak tekintenek, pusztán „radikális antiszemita intézkedéseknek” nevezte az 1941-42-es moldáviai és transznyisztriai zsidó holokausztot, sok tízezer ember lemészárlását! Ez bizony botrány, szégyen-gyalázat!
Lemészárolt román zsidók Jászvásáron 1941. június 29-én. Ez is csak „radikális antiszemita intézkedés” volt? Igaz, ez nem Moldávia vagy Transznyisztria, „csupán” a román Regát. (Fotó: Wikipedia/ismeretlen fotós)
Idézet a Múlt-Kor történelmi magazinból: „A román közigazgatás alatt lévő területekről 120 ezer zsidó vált a népirtás áldozatává, de Transznisztriát (a román katonai ellenőrzés alá került Dnyeszteren túli területet), Bukovinát és Besszarábiát is beleszámítva a romániai áldozatok száma meghaladja a negyedmilliót.” Eszerint az Ungváry által emlegetett transznyisztriai és moldáviai részeken több mint százezer, többségében zsidó áldozata volt a románok népirtásának!
Ennek a jól szervezett, román hatóságok által kivitelezett népirtásnak csupán az egyik, de nem egyetlen helyszíne volt a Szakács Árpád által fölhozott Ogyessza (Odessza). Itt már a mészárlás első napján, 1941. október 22-én ötezer zsidót gyilkoltak meg a románok. A következő napon viszont már 19 ezret! „Családokat irtottak ki: élve égették el, lőtték főbe, vagy robbantották fel őket. Több ezer emberre gyújtottak rá egy szovjet raktárhelyiséget.” (Forrás: Wikipedia)
Ion Antonescu kormánya Nicolae Macicinek és az Ogyesszát irányító katonai vezetőknek 1941. október 23-a táján a következő parancsot küldte:
- Az összes Besszarábiából Odesszába menekült zsidó kivégzése.
- Minden személy, aki beleillik a 3161-es rendeletbe, amit 1941. október 23-án hoztak meg, és még nem volt kivégezve, illetve minden lakos, aki még hozzáadható a rendelethez, összegyűjtendő egy előzőleg aláaknázott épületbe, és felrobbantandó. Az akció végrehajtásának ideje: a román holttestek eltemetésének napja.
- Ez a határozat olvasás után megsemmisítendő.
A parancsot 1941. október 24-én hajtották végre. 22 ezer zsidó embert tereltek össze négy raktárépületbe, majd sortüzet zúdítottak rájuk. Három raktárt felgyújtottak, a negyediket pedig felrobbantották.
Íme, így fest az Ungváry Krisztián-féle „radikális antiszemita intézkedés”…
Szakályt ennél kevesebbért meglincselték
Emlékezetes, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójára, Szakály Sándorra éhes piranhaként rontottak rá a balliberális történészek és sajtókülönítményeseik, amiért 2014-ben az MTI-nek úgy nyilatkozott: a Magyarországra menekült mintegy húszezer zsidó 1941-es Kamenyec-Podolszkba történt deportálása „inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki”. Szakályt hónapokig gyalázták, amiért a magyar hatóságok intézkedését tárgyszerűen jellemezte. A gyalázkodók fő érve az volt, hogy a magyar hatóságoknak tudniuk kellett, hogy a kitoloncoltakat a németek és az ukránok megölik majd – ám erre (mármint hogy hitelt érdemlő tudomásuk lett volna ilyesmiről) nincs bizonyíték.
Hiszik vagy sem: a Szakály Sándort gyalázók táborához akkor Ungváry Krisztián is csatlakozott. A Népszavának például így nyilatkozott:
Még ha formálisan idegenrendészeti eljárásnak is nevezi, tisztában kellene lenni azzal, hogy e mögött más kontextus van, és érdekes módon ezek az idegenek akkor csak zsidók voltak.
Az az Ungváry próbálta tehát kioktatni Szakályt az „idegenrendészeti eljárás” kifejezés használatáról, akinek több tízezer transznyisztriai és moldáviai zsidó kiirtása mindössze „radikális antiszemita intézkedés”. És ez ugyanaz az Ungváry Krisztián, aki – mint azt néhány napja megírtuk – alkalmanként náci egyenruhákkal seftel az interneten. És aki aztán saját maga ismeri be, hogy egész gyűjteménye van korabeli egyenruhákból…
A holokauszt relativizálása bűntett
A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása vagy bagatellizálása Magyarországon bűncselekménynek számít. A Büntető törvénykönyv 333. §-a kimondja:
Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, JELENTÉKTELEN SZÍNBEN tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS