Miközben Nyugat-Európában egy egységesítő, globalista törekvés uralkodott el, ennek az ideológiának a térnyerése az elmúlt években megakadt, és éppen Közép-Európában akadt meg. Itt bontakozott ki ugyanis egy olyan politikai erő, amely képes egy másféle Európa-víziót felmutatni – fogalmazott portálunknak adott interjújában Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország és Olaszország-szakértő. A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója kiemelte, mivel ennek az összefogásnak a magyar-lengyel tengely adja a kovászát, a globalisták ezt komoly veszélyforrásként érzékelik, és stratégiai célukká vált a magyar-lengyel kapcsolatok gyengítése. Megjegyezte, így ráadásul lefékezhető lenne az a konzervatív, szuverenista reneszánsz is, amelynek az elmúlt években tanúi vagyunk, és amely nagy lendületet kaphat szeptember 25-én Olaszországban, ahol jelen állás szerint nagy esélye van egy jobboldali kormány megalakulásának.
Egy korábbi cikkünkben már bővebben foglalkoztunk azzal, hogy miközben a hazai és a lengyel ellenzéki média gőzerővel dolgozik azon, hogy elhitesse a közvéleménnyel: véget ért az évszázados lengyel-magyar barátság, időközben a lengyel közvélemény is elgondolkodott Orbán Viktor igazságán, illetve azon, mik is valójában a lengyel érdekek. Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország és Olaszország-szakértővel, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatójával arról beszéltünk, miért is stratégiai fontosságú a globalistáknak, hogy az Európai Egyesült Államokról szőtt terveik megvalósítása érdekében elmérgesítsék a formálódó konzervatív reneszánsz bástyájának tekinthető Visegrádi Négyek összefogásának gerincét adó lengyel-magyar barátságot. Az interjúban többek közt arra is kitértünk, milyen kihívások várnak a szuverenista erőkre, milyen vitákat kell lefolytatniuk, hogy erős szövetséget legyenek képesek kovácsolni a mindent homogenizálni szándékozó baloldali tömbbel szemben.
Tusványosról indítanám a beszélgetést, ahol egy, a magyar – lengyel barátság jövőjéről szóló pódiumbeszélgetésen fogalmaztad meg azt a kritikát, hogy az országok közötti ellentétes álláspontokat kvázi „békeidőben”, a visegrádi együttműködés felutó idejében jobban kellett volna kibeszélni, és akkor nem nehezedett volna el ennyire a viszony a két ország politikai közösségei között…
Előre bocsátanám, hogy már az ellentétes álláspontok megfogalmazást is árnyalnám, hiszen ugyanannak a szövetségi rendszernek vagyunk a tagjai. Ugyanakkor, ha van tanulsága az elmúlt hónapoknak, akkor az az, hogy az együttműködések legvirágzóbb időszakában sem szabad megkerülni azokat a pontokat, amelyekben különbségek vannak a szövetséges erők között. Amikor az érzelmek veszik át a vezető szerepet, ahogyan történt ez az orosz–ukrán háború megítélése tekintetében, már sokkal nehezebb nyugodtan világossá tenni mondjuk az orosz politikával kapcsolatos magyar álláspontot, amely egyik forrása a mostani békepártiságnak. Fontos megjegyezni, hogy mióta Lengyelországban és Magyarországon is szuverenista kormányok vannak, megjelent egy olyan törekvés, amely igyekszik gyengíteni a közép-európai együttműködés gerincét adó magyar-lengyel barátságot. Ez a rontó szándék kapott újabb lendületet a háború megítélése kapcsán, és immár nem mi határoztuk meg a kommunikációt egymás felé, hanem ezek a közép-európai együttműködéssel ellenséges közvetítő csatornák, amelyek szándékosan kiforgatták az egyes nyilatkozatokat a saját céljaik érdekében. Ennek egyik legeklatánsabb példája Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata, amely végigsöpört úgy a lengyel, mint a magyar sajtóban, azt sugallva hogy vége lenne a magyar-lengyel barátságnak.
A valóságban annyi történt, hogy a lengyel kormányfőt egy mezőgazdasággal foglalkozó, harminc perces sajtótájékoztató végén kérdezte az ellenzéki sajtó, a tusványosi Orbán-beszéd egy hamisan idézett részletével kapcsolatban, miszerint a magyar miniszterelnök azt állította: a lengyelek gyakorlatilag már belesodródtak a háborúba. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan a legfontosabb feladata az volt a lengyel kormányfőnek, hogy ezt cáfolja, egyúttal megerősítette, hogy a háború megítélésének kérdésében eltértek a magyar és lengyel utak, viszont nem cáfolta az Fidesszel való együttműködés jövőbeni lehetőségét – amelyre szintén vonatkozott az eredeti kérdés, sehol nem idézett része.
Azaz, konkrétan nem volt semmi új a történetben. Érdekes, hogy ugyanez a csatorna pár nappal ezután provokatív céllal mikrofonvégre kapta Ryszard Terleckit, a PiS frakcióvezetőjét is, ugyanazzal a hamis narratívával, amelyre viszont Terlecki úgy reagált, hogy a magyar – lengyel barátság megingathatatlan. Ennek a mondatnak persze semmilyen sajtóvisszhangja nem volt azokon a csatornákon, amelyek az ellentétet szítani próbálják.
Ebben a szituációban az a leginkább érthetetlen, miért érdeke az ellenzéki lengyel sajtónak a lengyel-magyar barátság felszámolása, amely bőven túlmutat a napi politikai ellentéteken…
Világosan látszik, hogy miközben Nyugat-Európában egy egységesítő, globalista törekvés uralkodott el, ennek az ideológiának a térnyerése az elmúlt években megakadt, és éppen Közép-Európában akadt meg.
Itt bontakozott ki ugyanis egy olyan politikai erő, amely képes egy másféle Európa-víziót felmutatni; amely az európai közösség versenyképességét nem abban látja, hogy eltöröljük a nemzeteket, hanem épp ellenkezőleg, Európa eredményességének zálogát az őt alkotó nemzetek erejének összességében látja. A globalisták ezt komoly veszélyforrásként érzékelik saját terveikre nézve.
Míg Magyarország nagyon fontos szerepet tud betölteni a szuverenista együttműködés koordinálásával addig Lengyelország az, amely ennek méretéből adódóan komoly súlyt képes adni neki. A visegrádi együttműködés egy 65 milliós közösséget tömörít, amelynek a hangját már nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ennek a 65 milliós tömbnek a magyar–lengyel tengely adja a kovászát, tehát a stratégiai céljuk, hogy ezt az együttműködést a magyar–lengyel kapcsolatok gyengítésével akadályozzák. Így ráadásul lefékezhető lenne az a konzervatív, szuverenista reneszánsz is, amelynek az elmúlt években tanúi vagyunk.
Orbán Viktor tusványosi beszédéből is az a csalódottság csengett ki, hogy a Visegrádi Négyek országai jelen pillanatban széttartanak…
Óva intenék attól, hogy átvegyük azt a narratívát, hogy temetni kéne a visegrádi együttműködést. A miniszterelnök is arra utalt, hogy kihívásokkal teli időszakát éli a magyar–lengyel barátság, és a közép-európai együttműködés is. Ugyanakkor ebben a helyzetben is fontos maradt a gazdasági együttműködés, az észak-déli irányú logisztika és infrastruktúra megerősítése, és az energiapolitika. Továbbra is kulcskérdés a régió számára a jó szomszédság-, és regionális politika. Ez abban is kitűnik, hogy azok a lengyel elképzelések, amelyeket még márciusban annak reményében tápláltak, hogy az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontjuk miatt felgyorsulnának az EU-s források kifizetések, dugába dőlni látszanak. Azaz a lengyelek és a magyarok továbbra is egymásra vannak utalva a brüsszeli tárgyalásokban.
Eszerint kijelenthetjük, hogy Lengyelországnak nem érte meg olyan vehemensen beállni a brüsszeli álláspont mögé az orosz-ukrán háború kapcsán…
Igazából Lengyelország nem Brüsszel mögé állt, hanem elé. Álláspontját a lengyel értékekből és érdekekből vezette le, ahogyan tette ezt hazánk is. A lengyel álláspont azonban, mivel egybeesett a fősodratú európai politikával, némi joggal remélhették, hogy ez hatással lesz az uniós források folyósítására is. Hovatovább Andrzej Duda köztársasági elnök már januárban – tehát a háborút megelőzően – arról beszélt, hogy a vitás kérdésekben kvázi sikerült megegyeznie Ursula von der Leyennel. Májusra azonban világossá vált, hogy azok a nyomásgyakorlási eszközök, amelyeket az európai baloldal alkalmazott Lengyelországgal szemben, fennmaradnak.
Ha már a Visegrádi Négyek együttműködését ilyen támadások érik, milyen jövője lehet az éppen formálódó európai összefogásnak a konzervatív reneszánsz mentén? Itt sem ártana esetleg jó előre kibeszélni a vitás pontokat…
Minden tekintetben embertpróbáló feladat egy olyan szövetségnek a létrehozása, amelynek víziója arra épül, hogy minden ország a saját érdekét képviseli, ebből vezeti le a saját politikáját, és ezeknek a politikáknak a konszenzusából kell megszületnie az európai politikának. Könnyebb a dolga annak a politikai közösségnek, amely minden európai országban ugyanazon Európán kívüli birodalmi igények kiszolgálóiból áll, hiszen nekik egy homogén víziót kell megvalósítaniuk.
A szuverenistáknak ellenben komoly vitákat kell majd bizonyos kérdésekben lefolytatni, viszont ezektől nem szabad megijedni.
A vitákon és konszenzuson alapuló együttműködés sokkalta demokratikusabb Európa-felfogás, mint a baloldalé, amely gyakorlatilag politikailag és a kommunikációs térben ellehetetleníteni igyekszik minden olyan hangot, amely a vízióikkal ellentétes álláspontot fogalmaz meg.
A háború és a háború miatt létrejött gazdasági nehézségek fényében van egyáltalán relevanciája az európai konzervatív összefogás lehetőségeiről beszélni?
A szuverenista, jobboldali reneszánsz nagy lendületet kaphat szeptember 25-én Olaszországban, ahol jelen állás szerint nagy esélye van egy jobboldali kormány megalakulásának. Erről a választási szövetségről éppen a múlt héten állapodott meg Silvio Berlusconi, Giorgia Meloni és Matteo Salvini. Ha ez a jobboldali kormány megalakul, akkor megérkezik a konzervatív összefogásba egy régen várt nagy tag, amelyet már Orbán Viktor is sürgetett. Fontos megjegyezni, hogy ez a jobboldali kormány nagyon nehéz helyzetben veheti át Olaszország irányítását, emellett hihetetlen kommunikációs támadásoknak lesz kitéve. Ha pedig a formálódó európai jobboldali összefogásról beszélünk, előre megjósolható, hogy vitás kérdés lesz a bevándorlók szétosztásának kérdése, hiszen az olasz jobboldalnak más az álláspontja, mint a közép-európai jobboldalé. Ebben a szituációban meg kell találni azt a négy-öt nagy témát, amely mentén a jobboldal össze tudja fogni Európát, és nem szabad félni kimondani, mik a tagállamok nemzeti érdekei, és meg kell határozni azokat a kompromisszumos megoldásokat is, amelyek összhangba hozzák az érdekkülönbségeket.
A lengyel ellenzéki sajtó példáján is látszik, hogy egy-egy elferdített mondat hogyan képes éket verni két hagyományosan baráti nemzet közé. Ha az európai konzervatív összefogást vizsgáljuk, elvégezte-e a szuverenista tömb sajtóik összehangolásának házi feladatát, amely oly eredményesen működik a baloldalon?
Ebben a kérdésben Magyarország a szellemi hátország kiépítése terén is példával tud szolgálni és ambíciót tud felmutatni. Valóban szükséges az agytrösztöknek, utánpótlás-nevelő műhelyeknek egy európai dimenziót adni, és ezt megtenni a média területén is. Bizonyos szempontból könnyebb a helyzete egyébként az európai jobboldalnak, hiszen ahogy mondtam, ez az oldal nem szabad, hogy féljen a demokratikus vitáktól és a saját nemzeti érdekek képviseletétől, közvetítésétől. Ezért sem szükséges olyan szinten koordinált hálózatot létrehozni mint a baloldal esetében, ugyanakkor több alkalmat kell teremteni a találkozásnak. Ezáltal létrejöhet egy olyan „idegrendszer”, amely Madridtól Stockholmig behálózza egész Európát, és, ha ez megvalósul, pillanatok alatt leleplezhetőek lesznek azok a dezinformációs kísérletek, amelyek folyton megakasztják az európai konzervatív összefogást és együttműködést.
Vezetőkép: MTI
Torockó
2022-08-07 at 09:48
Hajrá Meloni! Ő (még) nem okozott csalódást…
Tudományos libsizmus
2022-08-06 at 17:35
Jómagam nem vagyok ilyen jó véleménnyel Lengyelországról.
Amit 1918-ban és utána előadtak, az sunyi aljasságban a románokhoz mérhető.
Amikor nem egy kocsmatöltelék fészbúk huszár mond afféléket, hogy Oroszország népességét 50 millióra kéne csökkenteni, hanem Lengyelország volt elnöke, akkor az ember esze megáll. A többi 90 millióval mit akarsz csinálni, Walesa?
bl
2022-08-06 at 16:11
A jobboldali gondolatnak nincs alternatívája, a konzervativizmus a gyökér, a kályha, ahová mindig vissza lehet menni, ha rossz idők jönnek, vagy csak akkor is , ha egyszerűen szeretnénk tudni az igazságot valamely kérdésben. A haladók a konzervativizmus parazita lebontói, nem véletlenül harcolnak a legerősebben a normalitás ellen. Sokszor még a terrorizmus sem jelent nekik problémát, de józan-paraszt-ész kiveri náluk a biztosítékot. Mert ők a haladók és zavarja őket a saját gyökerük és félnek a saját gyökerüktől és mi az amin uralkodni fognak, ha nem uralkodhatnak a saját gyökerükön?…
A jobboldaliság szabályai nem bonyolultak. Ha annyit mondunk, hogy a tízparancsolat máris majdnem készen vagyunk. Még két dolgot kell hozzátenni, hogy nem az ember van a törvényért, hanem a törvény van az emberért és ez a kivételt nyitó szabály nem azért van, hogy visszaélésre használd. És kész.
A jobboldali ember tudja, hogy egyedül van. Egyedül van minden bajával, a szolidaritás egy ritka esemény és ha van segítség, akkor a problémád nem is volt igazi probléma, hiszen van rá megoldás, csak te voltál kevés. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Ne hagyd el magad, ha elhagyod magad véged van, anélkül, hogy tényleg elért volna a baj. Úgy imádkozzál, mintha ez a nap lenne az utolsó és úgy dolgozzál mintha örökké élnél. Stb, stb, stb. A közhelyek nem közhelyek, hanem az ellentmondásos világot leíró analógiás logikai támpontok, nagy százalékban igaz összekapcsolások. A kivétel erősíti a szabályt. Ennek értelmét csak az fejti meg aki benn él a valóságban és tudja, hogy a világ ellentmondásos, óvatosan kell lépni, minden össze van kapcsolva mindennel, a dolog még a saját ellenkezőjével is nagyon sok esetben…
bl
2022-08-06 at 15:46
A jobboldali gondolatnak nincs alternatíva, a konzervativizmus a gyökér, a kályha, ahová mindig vissza lehet menni, ha rossz idők jönnek, vagy csak egyszerűen szeretnénk tudni az igazságot valamely kérdésben. A haladók a konzervativizmus parazita lebontói, nem véletlenül harcolnak a legerősebben a normalitás ellen, sokszor még a terrorizmus sem jelent nekik problémát, de józanparasztész kiveri náluk a biztosítékot. Mert ők a haladók és zavarja őket a saját gyökerük és félnek a saját gyökerüktől és min fognak uralkodni ha nem uralkodhatnak a saját gyökerükön…
na4
2022-08-06 at 14:13
Hajrá Giorgia Meloni!?
ViAM
2022-08-06 at 12:33
Folyamatos belső harcok árán, de megszületik az európai konzervatív összefogás, mert a józan gondolkodásúak rájöttek, hogy a szakadék szélén tántorgunk, némelyek már bele is csúsztak. A sűrűbb, személyes találkozások pedig valóban jóval többet érnek, mint a balosokra jellemző, alattomos “fű” alatti pletykák.
Hiánypótló, reményt keltő e cikk, mivel tisztázódott a direkt félreértelmezett lengyel-magyar kapcsolatról tett kijelentés. Nekem fél napomra került, míg utána néztem, másnak viszont nem biztos, hogy van ennyi ideje egy témára, de így legalább eloszlott egy újabb, gusztustalan hazugság.
khm
2022-08-06 at 12:23
“hiszen ugyanannak a szövetségi rendszernek vagyunk a tagjai. ”
ahamm,amelyik azért vesz fel hitelt,hogy az ukránoknak adja… Míg a hitelfelvevő tagállamok,például Lengyelország és Magyarország nem kapják meg,mert az internacionalista férgek állandóan ellenünk áskálódnak. Miközben igazi tolvajbanda az egész társaságuk. Egyre másra derül ki róluk,hogy két fillér közpénzt sem szabad ezekre bízni apróban,mert az internácizmus hevében,rögtön a magukévá teszik.
Kiss Róbert
2022-08-06 at 12:21
A globalizmus győzelme azonban egyenértékű lenne egy primitív szovjetkommunizmussal,ezt kozepeuropa
tisztán látja,hiszen az eljövendő rendszer fő vezetői és az ő képességeik is nyilvánvalóak…Orbán tesz is említést
a valódi iranyokról,illetve a képességtelenek àltal csak szajkózott
megtévesztéseket korrigálja:például:
zöldfordulat-helyett-FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS!!!…Mély levegőt,hosszúúúúúúú!!!!még az út…
Kovács Pityu
2022-08-06 at 12:06
Amint a lengyel vagy az olasz érdekek úgy diktálják, ki fognak farolni, meg fognak minket tagadni, és ellenünk fognak támadni. Olasz, román, lengyel, szlovák, szerb, osztrák, német már nem egyszer szúrt egyik se a hátunkba! Csakis Putyin szavában számíthatunk, neki az még számít! És energia tekintetében mindenképpen Putyinra számíthatunk csak. Legyen szó földgázról, olajról, vagy uránról. Az EU-t nem lehet megreformálni, vagy a bukását elkerülni, viszont fel lehet gyorsítani a szétesését, ha külön kereskedelmi megállapodásokat kötünk minden országgal.