Vezércikk
A németek hagyják magukat kiirtani
A németek irtatják magukat, de addig még el vannak valahogy, nem zavartatják magukat, ugyanúgy viszik el a dolgokat a szomorú végig, ahogy a végső győzelemig annak idején. Mindent elmondtunk és leírtunk már a nyugat-európai terrorizmusról. Két világ között
Királyok, hadvezérek, politikusok, filozófusok, de akár egyszerű emberek a kocsmaasztalnál is sokszor mondhatták a történelem során, hogy "sorsdöntő időket élünk". Ezt valahogy a zsigereiben érzi az ember, amikor a változás szele már ott lóg a levegőben, amikor érezhető, hogy valami el fogja söpörni a megszokott hétköznapokat és újat hoz. Így lehetett ez az babiloni vagy a Római birodalom végnapjaiban, de ha hazánkra gondolunk, akkor ugyanez fogalmazódhatott meg sokakban a tatárjárás előtt, a mohácsi csatát megelőzően, de akár a Rákóczi-szabadságharc, vagy az 1848-as események és a két világháború előtti években, hónapokban, napokban. Mint amikor vihar előtt már elektromossággal van tele a levegő és mindenki tudja, hogy ki fog törni az égzengés. Ilyenkor két világ között él az ember, a régi még vele van, az új már az ajtóban kopogtat, de még pont nem érkezett meg. Valahogy így állnak most is a világ dolgai, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy ne ragadjunk a pusztulásra ítélt világ romjai között. Kibírja-e a demokrácia azt Nyugat-Európában, ami majd vár rá?
Ezt a kérdést is felvetette Orbán Viktor tegnap, a Patrióta csatornán adott interjújában. Nagyon lényeges kérdés ez, mert a nyugati világon belül azért megszoktuk, hogy a kétezres évek elejéig legalábbis komoly tömegtámogatással rendelkező, karakteres programok és autonóm politikusok között választhattak az emberek. Lesz-e új kézilabda-sikerkorszak ebből?
Visszatértünk a női kézilabda élvonalába a múlt heti nagyszerű Európa-bajnoki bronzéremmel. Régóta várt sikerrel okozott örömöt az egész országnak a válogatottunk, ez a játék és eredmény végre valami olyasmi, amit elképzeltünk a néhány évvel ezelőtti, ragyogó ifjúsági vb- és Eb-győzelmeink láttán, még ha tudjuk is, hogy az ifi eredmények nem jelentenek automatikusan felnőtt eredményességet. Most beérett valami, de kérdés, hogy tud-e ez rendszerré válni. Fel tudunk-e újra építkezni a komoly kézilabda-hagyományainkra, és eleve úgy van-e berendezve a saját környezetünk, hogy az a mi épülésünket szolgálja? Karthágó öröksége – Baál visszatérése a képernyődön
Dezse Balázs kollégám tegnapi kiváló vezércikke nyomán merült fel bennem a kérdés: mikor tért vissza a civilizációba a halálkultusz? Volt-e az emberiségnek olyan időszaka, mikor nem ez alapozott meg társadalmakat? Nos, globálisan nemigen, mindig felmerült azonban az emberi lélek egészséges önvédelme, ami megakadályozta a Sátán teljes győzelmét. Kérdés, hogy napjainkban, mikor a minden zsebben ott lapul a gonosz egy temploma, lesz-e ehhez elég erőnk? Mire kell vigyáznia a Fidesznek?
Kijöttek a legfrissebb közvélemény-kutatások. A Századvég után a Nézőpont is stabil kormánypári fölényt mért. Sőt, mandátumokra lebontva is modellezte a parlament legvalószínűbb összetételét, ha most hétvégén lennének a választások. Ez alapján a kormánypárt(ok)nak nem különösebben kell aggódnia.
Száz szánalmas csicskával szexelt egymás után a fiatal lány, a Sátán közben felröhögött (18+)
Előre szólok, egy részben gyomorforgató, részben felháborító, részben megbotránkoztató és maximálisan 18-as karikás téma következik, aki ezeket nem vállalja, ne olvasson tovább. Tényleg, ez nem „kattintásvadászat”, hanem a rémisztő valóság, amiben egy brit kislány 100 férfival szexelt egymás után, ötpercenként váltogatva a partnereket, mindezt élőben a közösségi médiában, pénzért, hírnévért, önszántából. Persze felmerül a kérdés, miért ne tehetné, az „ő teste, az ő döntése”, ahogy a woke kommunizmusban mondani szokták, csak éppen a világ, és a nyugati civilizáció, amiben ez megtörténhet a miénk is, így talán nekünk is osztottak lapot, és elmondhatjuk, mit gondolunk az egészről. A sátáni történetben egyébként száz szánalmas, nyomorult "férfi" is érintett, így két lapot is kaptam, és egyiken sincs rajta az, hogy sajnáljuk Lili Phillipset. Sőt. Működésben az ÚjMúlt 2000 Kft. szíriai leányvállalata: Dzsihád Aliból Diverz Ali lett
Korábbi cikkünkben a cég új múlt író szolgáltatásának legújabb közel-keleti megbízását jártuk körül, annak is azt a részét, amiben a független és objektív sajtó bizonyosodik meg róla, hogy a régebbi múlt nem létezett, al-Dzsolani sosem volt terrorista, sosem volt rabló- és tömeggyilkos, legrosszabb esetben is csak egy megtévedt fiatalember, aki már megváltozott. Sőt, az elmúlt években olyannyira nemesedett egyszerre államférfivá és nyugati mércével is a DEI (Diversity, equity, inclusion) irányelveinek hibátlanul megfelelő progresszív társadalom-modernizátorrá, hogy a kedvéért még a CNN mindig rideg és távolságtartó riportere is szerelembe esett. Ma az új múlt mögé épített tudományt tekintjük át. Ami nem megy, azt erőltetni kell
Ha valami nem sikerült az elmúlt harmincnégy alkalommal, harmincötödjére biztosan sikerülni fog. Az Einsteinnek tulajdonított mondás szerint az őrület definíciója, ha folyamatosan ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk tőle. Kicsit ilyen az amerikai demokráciaexporthoz való kényszeres ragaszkodás. Értsétek már meg: nincs olyan, hogy progresszív dzsihadista
A demokráciaexport továbbra is dübörög: Líbia, Irak és Egyiptom nem volt elég a nagy bábmestereknek, több hullámban, újra és újra próbálkoznak. Természetesen ők is tudják, mindez csak még több káoszt okoz, nem annyira hülyék, hogy ezzel ne lennének tisztában. Mégis, ahogy a történelem folyamán sokszor, ezek a próbálkozások mindig eljönnek akkor, amikor egyesek tétet emelnek a játszmáikban. Most pedig Szíria a következő kísérleti labor, ahol nem érdekes az emberélet, ahol egyesek arra számítanak, hogy az ügyeskedésük által lehet majd befolyásolni a nemzetközi politikai folyamatokat. Általában egyébként ők azok, akik az emberi jogokért felszólalnak, miközben ezrével hagyják megkínozni és megölni az ártatlan embereket. Mert ami most Szíriában tombol, az nem más, mint a progresszív dzsihadizmus. Igen, a nyugati liberálisok szerint ilyen is van. Pedig nincs. És Mihály harcolt...
...és Mihályok, Istvánok, Sándorok, Józsefek, Benedekek, Jánosok, Lászlók, Péterek, Pálok... harcoltak 110 évvel ezelőtt 1914-től a Nagy Háborúban, a Szent Korona országaiból a hazáért 3 millió 581 ezren. Hősi halált halt több mint hatszázezer katona, nyolcszázezren fogságba kerültek, ötszázhuszonnégyezren tértek haza hadifogságból és másfél milliónyian megsebesültek, sokan örökké megnyomorítva. Meg kell szüntetni a modern művészetet
Lehet, hogy az RTL német vezetősége a vallomásokban felbukkant, titokzatos 7. emelet miatt jött nemrégiben újra magánrepülőgéppel Magyarországra? Gyorsan le kellett bontatni a helyszínt? Vagy csak intézkedni kellett, mert a belső szabályozás szerint másik emeleten kellett volna lennie annak, ami ott volt? Valószínűleg ez sem fog már soha kiderülni, de akárhogy is van, az feltűnő, hogy a szórakoztatóipar, sőt úgy általában a modern művészet mennyire össze van nőve a devianciákkal és a szexuális aberrációkkal. Joggal érezzük úgy, hogy Ábrahám Robi szélmalomharcot vív, felfordít egy követ, ott bújik alatta három pedofil művész, de szétszaladnak más kövek alá, és a bűntársaik, mentegetőik egyből a védelmükre kelnek médiaszerte. Hatalmasnak tűnik ez a hálózat – a méretét és a befolyását tekintve is –, hatóköre az intézetis gyerekek megvásárlásától a rendőrség leállításáig terjedhet. És akkor még nem láttuk az ügyek bírósági szakaszát! Mi lehetne tehát a megoldás? Fejétől bűzlik a hal, a fej pedig maga a modern művészet.
Magyar Péter tényleg ennyire hülye?
A rövid válasz: Igen. Köszönjük a figyelmet... Trump-Orbán találkozó – Az új elnök láthatólag rájött, hogy az amerikai külügynek fogalma sincs Közép- és Kelet-Európáról, ezért megkérdeznek olyanokat, akiknek igen
Egész Európa számára, de különösen a térségünk számára egyedülálló lehetőség, hogy olyan amerikai kormányzat alakul az USA-ban, amely nem kizárólag a helyi elmebetegekkel és főállású hazaárulókkal tart kapcsolatot errefelé. Akiknek van idejük hülyeségeken gondolkodni...
Mindenki ismer legalább egy olyan embert, aki minden lehetséges családtámogatást felvett, vagy épp hátradőlve élvezi az SZJA-mentességet, mégis le akarja váltani a kormányt, sőt, mindenkit, akinek valaha köze volt a Fideszhez, földönfutóvá akar tenni – jobb esetben „csak” földönfutóvá. Az ilyen emberre az jellemző, hogy bárkire és bármire leszavazna, ami nem Orbán Viktor, lehet ez egy fantomkép egy fröccsöntött műanyagból készült messiásról, lehet ez egy antifa terrorista, de akár egy mesebeli személy is – teljesen mindegy, csak ne a „Zorbán” legyen. Közülük egyesekre az is jellemző, hogy forradalomra vágynak, arra, hogy lángoljon a táj, és akár erőszakkal is, de megbuktassák a jelenlegi rendszert – akkor is, ha utána senki nem tudja, hogy mi fog következni. Ha hiszitek, ha nem, tökéletesen érthető ez a fajta gondolkodás. Bármennyire is furcsa, van rá logikus magyarázat, mégpedig olyan, ami túlmutat azon, hogy ezek elmebetegek. Utólag majd kijelenthetjük, hogy akkor jó ötletnek tűnt
Aszad rezsimje elbukott, a diktátor menekül, győzött a forradalom. De mi lesz másnap? Bálványimádók
A külföldi best practise-ek és a szinergiák hiánya a magyar kormányzat struktúrájában mára rendszerszintű elmaradásokat okoz a magyar közpolitikában a nemzetközi trendekhez képest. El kell ismernünk, hogy ennek megváltoztatásához egy olyan ellenzéki erő kell, amely képes amerikai, nyugati mintára újraszervezni a kormányzatot, és amely a nemzeti tőkésosztály helyett végre a külföldi know-how-n alapuló gazdaságpolitikát hirdet. Ennek szükségességét érzékelve megdöbbenve állunk a magyar jogállamiság leépítésének újabb mérföldkövénél, amellyel a hatalmához ragaszkodó kormány a nyilvánvaló közvélemény-kutatási eredmények ellenére sem mond le. Okozott-e kárt Menczer Tamás Magyar Péternek?
Napok óta Magyar Péter és Menczer Tamás összecsapása a téma a sajtóban. Dióhéjban a baloldal szerint Orbán Viktornak emiatt minimum le kellene mondania és örök száműzetésbe vonulnia. A jobboldali szavazók körében viszonylag konszenzus van. Persze van, akinek nem szimpatikus ez a szokatlan retorika, de tény, hogy ideje volt már beleverni Magyar Péter orrát a saját piszkába. Egy korábbi írásunkban már beszéltünk arról, hogy a baloldal azért ítéli el Menczert, amiért Magyar Pétert rajongják. Kérdés azonban, hogy ki okozott nagyobb kárt ezzel a másiknak? A Fidesz vagy Magyar Péter jött ki ebből rosszabbul? Ha olimpiát rendezhet Budapest, köszönjük meg Karácsony Gergelynek
Hol van ma már a stadionok gyűlölete? Hol vannak a hangzatos szavak, hogy a főpolgármester be nem teszi a lábát a Puskás Stadionba? Igaz, utóbbi nagy ígéret gyorsan hamvába holt, amikor a magyar labdarúgó-válogatott kijutott az Európa-bajnokságra. Akkor ott virított a sok baloldali sportgyűlölő politikus, hátha szerez néhány lájkot és 1-2 százalékot. Karigeri savanyú mosolya is ott virított a stadionban, amit szívből utál. De ez még semmi, most már olimpiát is akar a büszke főpolgármester, aki szerint Budapest vezetőjét nem lehet ugráltatni. Mert ő kemény. Komolyan gondolja-e Magyar Pétert bárki is?
A demokrácia egy keveset emlegetett velejárója az az alapjog, miszerint mindenkinek joga van rettenetesen butának, irracionálisnak, antiszociálisnak, illetve elmebetegnek lenni. Ha betartja a játékszabályok minimumát, akkor választópolgár marad, sőt választhatóságát sem vonja kétségbe senki. Magyarul a 4-6-os villamost mosdóként használó hajléktalan választójogait sem fenyegeti semmi. Mi fizetjük az intimitáskoordinátort
Sokféle hobbijaik vannak az embereknek, és a hobbik nagyon költségesek tudnak lenni. A legkülönfélébb dolgokat lehet gyűjteni, aztán vannak, akik valami extrém sportra hajlandóak sok pénzt áldozni, mások meg például hangszerekre. A személyiség szerves részévé válhat a hobbi, amelyet gyerekkorban még rendszerint a szülők (is) finanszíroznak, de aztán a felnőtté válás része, hogy ezt is a saját kezünkbe vegyük. Épp ezért csak a legelvetemültebbek fejében fordul meg, hogy másokkal, esetleg a közzel finanszíroztassák a saját kedvtelésüket. Amikor pedig szodomita orgiák járulékos költségeit fizetteti velünk Karácsony Gergely budapesti önkormányzata, akkor az még csak a legvisszafogottabb gondolatunk, hogy itt valakiknek nem sikerült felnőniük. Beavatkozott a TikTok a romániai választásokba?
A hétvégén lezajlott Romániában a parlamenti választás az RMDSZ bejutott az országgyűlésbe. Sőt, 6 és fél százalékos eredményével felülmúlta a várakozásokat. Hogy kormányzati tényező lesz-e, azt most még nem tudhatjuk, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy ki alakíthat majd kormányt. Milyen nevet adjunk a jobboldali “woke”-nak?
Az a helyzet, hogy legalább másfél évtizede a másik fülébe kell sugdosni, amikor Nyugat-Európában egy kint élő havert "Negro" cukorkával kínál az ember, nehogy megbántson egy arra járó illegális migránst, aki két nemi erőszak, meg három bolti lopás között akár meg is késelheti az embert. Ugyanennyi ideje nincs nagyon más az átlag jobboldalinak, mint a kocsmában hőbörgés – nyilván szigorúan ellenőrzött baráti körben – ha az ember nem akarja, hogy munkanélküli vegánok hülyeséget írogassanak róla a Redditen, vagy kirúgják a multis pozijából. Ugyanez jár, ha beteg a gyerek, ezért nem tudott a vállalattal kimenni a Pride-ra. És az a helyzet, hogy már mindenkinek a töke tele volt évek óta, csak mifelénk a legtöbben úriemberek, ezért nem mondtak semmit, végighallgatták a kékhajúakat, megpróbálták elfogadni a nem binárisak személyes névmásait, pusztán azért, mert így neveltek minket a szüleink. Na, de eljött a pillanat, elég volt, végre történik valami, és el kell gondolkozni, hogy akkor most kell-e, lehet-e valami jó nevet adni a “normalitás párti woke-nak” – és már csak azért is kellene valami más, mert mi nem vagyunk kommunisták, sem szélsőséges vesztesek, plusz mi nem felébredtünk, hiszen mindig is ébren voltunk, csak éppen most k!rv@ra elegünk lett. A németeknek most a bevándorlás az új világháború
Elszámolták magukat, elbuktak, építenek egy nagyobbat és újra megpróbálják. Miután egyértelmű kudarcnak bizonyult a német bevándoroltatási politika, még komolyabbat gyártanak belőle. Nancy Fraser belügyminiszter egyenesen a világ legmodernebb bevándorlási törvényét ígérte az álmélkodó német lakosságnak.