Vezércikk
Trump visszakerül a Fehér Házba?
Mi Trumpra tettük fel a zsetonjainkat – mondta Orbán Viktor az amerikai elnökválasztás kapcsán. Magyarorsztág szuverenista politikája, az ukrán háború lezárása, az illegális migráció megállítása mind-mind nagyban múlik azon, hogy sikerül-e Trumpnak győznie. De vajon sikerül? És hogy áll? Trump vagy halál
Rossz belegondolni abba, hogy egy újabb Joe Biden elnökség hogyan, miként befolyásolná a világot. Ha az ember megnézi a Trump-stáb összeállítását a regnáló elnök szellemi állapotáról, akkor már csak sírni tud. Mert egyrészt Donald Trump bizakodva nézhet a közelgő elnökválasztás elé egy ilyen állapotban lévő ellenféllel szemben, de másik oldalról érthetetlen, hogy a Demokrata Párt részéről egy 330 milliós országból nem sikerült egy fiatalabb, jobb fizikai és szellemi állapotban lévő politikust kiállítani. Történelemhamisítók
Nem tudom, hogy mennyire hamisítják más országok történelmét, de nekünk az utóbbi nyolcvan évben jócskán kijutott belőle. Miért fontos ez a kérdés? Azért mert egy nép eredetének, hagyományainak, ős- és újkori történetének megmásítása, átírása komoly gondot okoz az önismeretben, az identitástudatban. A legnagyobb hamisítók egyértelműen a magyar kommunista, marxista történetírók voltak, akik szemrebbenés nélkül magukat magyar történészeknek nevezik. Mutasson több bátorságot a rossz dolgokkal és a Gonosszal szemben, Macron úr!
Nem győzedelmeskedhet a Rossz és a Gonosz a Jó felett! Ez a jól felfogott érdekünk, illetve erkölcsi és geopolitikai alapvetésünk! Itt az ideje meghirdetni Párizsban a tízmilliószoros pozitív napot, és francia katonák ezreit küldeni a Föld összes válságövezetébe! Ha valamiért érdemes meghalni egy franciának, az egy nagyon távoli ország számunkra tökéletesen irreleváns problémája! Minden más gyávaság, defetizmus és valószínűleg homofóbia. Európa létérdeke egy racionális Amerika – A Trump–Orbán találkozó távlatai
Szinte minden bajunk abból származik, hogy egy teljesen ideológiai alapon működő Amerikai Egyesült Államok a világ legerősebb hatalma. A birodalomépítés is ideológia persze, de azt lehet racionálisan csinálni, reálisan felmérve az erőviszonyokat. Azonban ideológiaként művelve – megspékelve a totális progresszióval, ideológiai és kulturális gyarmatosítással – bizonyosan nem racionális tevékenység. Elbukott az influenszerforradalom
Ez sem jött be. Pedig most aztán tényleg mindent beleadtak. Nyilvánvalóan összehangolt támadás volt, amelyet a balliberális sajtó indított el egy „véletlenül” épp most publikált cikkel. A független civilek és influenszerek, akik persze sosem voltak függetlenek, valahogy azonnal szervezetten görgették tovább a történetet, ahogy aztán a balliberális politikusok is.
A hitelesség helyreállítása helyett hatványozott hazugságspirálba süllyed a baloldal
Akkor vegyük sorra! Nem a tengerentúl élő magyar állampolgárok, hanem a Soros-hálózat támogatta 2022-ben a magyar ellenzéket. Nem kultúraváltásra, hanem kormányváltásra utalták a pénzt. A pártok vezetői pedig tudtak a külföldi beavatkozásról, hisz a donorok pontosan megszabták az irányvonalat. „Kell még valamit mondanom, Ildikó?” Túlságosan elnézőek voltunk? Értelmezzék újra a hazaárulás büntetőjogi tényállását!
Hajnal Miklós, a Momentum országgyűlési képviselője a napokban televíziós nyilatkozatban beismerte: pártja uniós parlamenti képviselői, Donáth Anna és Cseh Katalin minden erejükkel azon dolgoztak, hogy megakadályozzák az uniós pénzek Magyarországra érkezését. Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője ezután levélben fordult Kocsis Mátéhoz, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának frakcióvezetőjéhez, amelyben az Országgyűlés európai ügyekkel foglalkozó bizottsága rendkívüli ülésének az összehívását indítványozza. Mindezt azért, hogy a testület vizsgálja meg, milyen politikai befolyásolási manőverek történtek a dollárbaloldal részéről annak érdekében, hogy megakadályozzák az európai uniós fejlesztési pénzekhez való hozzájutást Magyarország számára, ezzel pedig kézzelfogható, súlyos károkat okozzanak saját hazájuknak. Nos, az, hogy ez minimum a saját hazájuk elleni tevékenység, felvetődik kérdésként: vajon hogyan is úszhatják meg büntetlenül? Aki egy atomhatalommal keverné háborúba a NATO-t, az háborús bűnös
Sokáig a legfőbb érv és ok az volt az európai egység feltétlen igénylése mellett, hogy így majd elkerülhetőek lesznek a háborúk. Németország és Franciaország évszázados, egymással kibékíthetetlennek tűnő ellentétben él, ám ha összekötik őket a kölcsönös gazdasági érdekek, akkor majd nem akarnak háborúzni Európa közepén, mondták. Patriarchátus vagy matriarchátus van, és ki nyomjon el kit?
Egyenlőséget, a patriarcha elnyomás megszüntetését, és ugyanolyan jogokat, ugyanolyan hatalmat a nők kezébe! – ezt követelik a feministák. De minek nektek az ugyanolyan hatalom, ha azt se tudjátok, mire jó az? A problémák végletes félremagyarázása ez az ugyanolyan jogokon rugózás, ugyanis a bajokat nem a férfiak állítólagos többletjogai okozzák, hanem a rendszer torzulásai. Nem az ugyanolyan jogok megléte vagy hiánya a kulcskérdés, hanem a különböző kötelességek elvégzése vagy elvégezetlensége. Ugyanolyan férfiak és nők helyett egymást kiegészítő férfiak és nők kellenek – ebbe az irányba érdemes tolni a dolgokat. Idealista cikk következik, amely azonban semmivel sem idealistább a feminista lázálmoknál. Életveszélyes orvosok?
A Hardcore Hobbistában már szenteltünk egy fél műsort Hollywoodnak, és hogy kötelezővé tették a filmekben a fekete, meleg és egyéb kisebbségekhez tartozó szereplőket. Ennél súlyosabb, ahogy már a repülésben, légi irányításban is megjelentek a kvóták. És amikor azt hinnénk, ennél durvábbá, életveszélyesebbé már nem válhat az őrület, akkor az egészségügy azt mondja: Fogd meg a söröm! Jog és birodalmi kegy
A történelem nagy birodalmai olyan kisebb államalakulatokból nőttek ki, amelyekben a kor általános viszonyaihoz képest magas fokú jogbiztonság uralkodott. Ahol csak a kard törvénye létezett, mindig legfeljebb ideig-óráig tudott fennmaradni a birodalom, bármilyen hatalmas is volt összeomlása előtt. Görögországban a (viszonylag szűk körű) demokrácia, Perzsiában a vallásszabadság, Rómában pedig a római jog volt az, ami egy nagy kultúra alapjainak megszilárdulását lehetővé tette. Amikor ezeket a jogokat felváltotta a birodalmi kegy, még a látszólagos progresszió is a hanyatlás magjait rejtette magában. Most úgy örülhetünk egyes államok határvédelemhez való jogának birodalmi kegyként való elismerésének, mint annak, hogy Pilátus elenged egy rabot a börtönből.
Az ellenzék útja MZP-től MP-n át a DK-ig
Van, aki e rövidítéseket nem ismeri? Adjunk hálát Istennek, hogy egy puhány korban élünk: az utolsó aktív munkásőrsejtek átlagéletkora nyolcvan körül van, és tulajdonképpen a pszichopata antifákat is importálni kénytelen a Szikra Mozgalom, hiszen a helyiek egyszerűen még nem elég betegek az eszméhez. De azért nagyon agresszívek. Rendes ember ez a Karsai...
A HVG-ben jelent meg Karsai László történész cikke arról, hogy Sulyok László köztársasági elnök szerinte hazudott az édesapja múltjáról. Néhány gondolat a pedofíliáról
Nevezhetjük pederasztiának, mivel a szó görög eredetű és arra utal, hogy hetero- vagy homoszexuális emberek gyerekekkel aktív – ritkán passzív – cselekedeteket hajtanak végre. Már a múlt század elején megjelent Révai Nagy Lexikona megírja, hogy a homoszexuális és gyermekekkel való pederasztia a magyar büntetőtörvénybe ütközött. A Wikipédia egy kicsit részletesebben ír – más néven – a pedofíliáról. Isten, haza, árulás
A kommunisták három dolgot gyűlölnek nagyon: az Istent, a hazát és a családot. A negyedik helyen Orbán Viktor áll, és ebből a kvartettből hármat most sikerült óriásplakátra vinni. Végül is, ha már a Jóisten és a haza leszavazta Gyurcsányékat, némelyik család még lehet mazochista. Vagy épp maoista. Ahogy tetszik. Sosem volt ennyire szélsőséges a kívülről irányított hazai balliberális politikai garnitúra
Mi történik itt? Miután levették kezüket a külföldi támogatók a baloldalról, végre szembenéztek tehetetlenségükkel? Ennyire ijesztő volna az az üresség, amit a nyugat másolási programjának elbukása maga mögött hagyott. A legutóbbi vereségük óta székházat próbáltak megostromolni, építési kordonokat bontottak, rendőröket dobáltak meg, és olyan, de olyan ordenáré módon beszélnek az ellenfeleikről, mint a rendszerváltoztatás óta soha senki. (Legalábbis a komolyan vehető politikai elitből.) Ilyen szélsőséges, gyűlölet- és félelemkeltő politikai hangnemet nem tapasztaltunk még, mint amit a baloldal egy része magának megenged. Dehumanizálás, a miniszterelnök halálának kívánalma, bírók megfélemlítése, vagy éppen tudósok, művészek és üzletemberek fenyegetése. Újabban pedig – válogatás nélkül – minden jobboldali politikust, újságírót és a másképp gondolkodó értelmiségieket is pedofilnak bélyegeznek – tisztességes családanyákat és apákat sértegetnek! Amelyik kutya ugat, az nem harap? Ez igaz ugyan, de az a politikai kulturálatlanság, ami csúcsra jár a kívülről irányított baloldalon, az egyszerűen elfogadhatatlan. Ilyet máshol kiközösítenek! Persze, az okok világosan látszódnak: az agresszív viselkedés mögött kétségbeesés és reménytelenség bomlasztja a józan észt; másrészt a külföldi támogatók jól láthatóan lemondtak erről a baloldali politikai garnitúráról, azaz valóban sorsdöntő lesz számukra a következő dupla választás. Ám – álljon ez itt felkiáltójelként – ahogy az ostobaság, úgy a totális elkeseredettség sem ment fel senkit a gyűlöletkeltő magatartásának felelőssége alól. A szivárványesernyő alatt a pedofiloknak is jut hely
Nehezen vettem rá magam, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, annyira gyomorforgatónak tartom. Mégis megteszem. Mert eljutottunk oda, hogy tényleg meg kell húznunk a vonalat az ellenzék számára, hogy végre megértsék: eddig és ne tovább! Csak saját magunkért halunk meg, ha kell, egyetlen másik népért sem
Macron háborúba szólítása mindenkinek megvan? Talán igen, aki előtt mégsem, annak röviden vázolnám: a francia elnök, aki egyébként is csak annak köszönheti elnökségét, hogy pár évvel ezelőtt soha nem látott hatalmi vákuum alakult ki Franciaországban, felvetette annak lehetőségét, egyszersmind reményét is kifejezte, hogy nyugati katonák harcolhatnának Ukrajnában. A történész, aki az irháját mentő náci tömeggyilkos és a magyargyűlölő kommunisták szóvivője lett
A kitörésre párás szemekkel emlékezőket terepruhás, bakancsos, indiai napszimbólumos tetoválást viselő kopasz hagyományőrzőkként képzelik el a legtöbben. Még az antifák is így képzelik el őket, amikor azt keresik, kit kalapálhatnak fejbe sunyin, gyáván, hátulról. Pedig a kitörés és úgy általában bármilyen német háborús cselekmény javíthatatlan rajongói közt mások is megbújnak – például teljesen hétköznapi kinézetű történészek. Olyanok, akik csak a gardróbtükörnek veszik fel a náci egyenruhát, meg persze gyűjtik, adják-veszik a náci relikviákat. Igaz, Ungváry Krisztián esetében a történész minősítés erős revízióra szorul, hiszen bőven bizonyította már, mennyivel fontosabb számára az igazságnál a propagandacélok szolgálata. Ilyen kaliberű valósághajlító fantaszták Romániában dákorománságot, Szlovákiában nagymorvaságot tanítanak, úgyhogy a saját tudományos reputációjukra kényes történészek nem is szívesen mutatkoznak a társaságukban. Trump: úton a Fehér Ház felé?
Most nem elsősorban arról lesz szó, hogy ezt szeretnénk-e. Persze, jogos lehet a kérdés: miért is szeretné bárki, hogy vége legyen az ukrán háborúnak, alábbhagyjon az LMBTQ- és woke-őrület, megálljon a migránsáradat, lejjebb menjen az olajár... De nyilván hiba lenne azonnali csodát várni egy embertől. Az viszont egészen biztos, hogy Trump (és az őt támogató politikai körök) a Biden-adminisztrációhoz, és úgy általában a mainstream, globalista amerikai politikai establishmenthez képest egy egészen másfajta, sokkal kevésbé háborúpárti, a megváltozott geopolitikai helyzethez sokkal inkább alkalmazkodni igyekvő, ugyanakkor Amerika tradicionális értékeit és erejét fenntartani akaró irányvonalat képviselnek. A történelem vihara, avagy úgy elrepült ez a két év, hogy észre sem vettük
Mi az, ami eszembe jut erről az elmúlt két évről? Az elvesztegetett idő. Kővári László, a 72 Vármegye blog alapító-szerkesztőjének jegyzete az orosz–ukrán háborúról, a sokat emlegetett világrendváltásról, és arról, hogy ideológiával nem lehet háborút nyerni. A pedofil az új fasiszta
Vagy náci, tetszés szerint. A saját újmúltjukban tetszelgők számára a történelmi pontosság úgyis egy elítélendő, rémisztő képződmény. Mint a heteroszexuális, fehér keresztények. Vagy kicsit még jobban. Pedig valójában ezen ordas eszméket, ahogy a pedofíliát is éppen az relativizálja, hogy bárki – sőt, a tegnapi Dobrev-beszéd óta tudjuk, akár mindenki – is lehet pedofil. Ha töltelékszavakká degradáljuk az emberiség legsúlyosabb bűneit, vagy a gyermekek szexuális kizsákmányolására használt kifejezést, azzal éppen csak azt érjük el, hogy ezek a szavak és a mögöttük álló bűncselekmények a társadalom ingerküszöbe alá kerülnek. Akkor hogy is védjük a pedofília relativizálásával a gyermekeket, kedves baloldaliak? Miért nem Soros házánál tüntettek?
Karácsony Gergely, Cseh Katalin és Tompos Márton tüntetést szervezetek az orosz–ukrán háború második évfordulójára. Beszéltek egy keveset a háborúról is, az ukrán áldozatokról is, de a legfontosabb mondanivalójuk az volt: ORBÁN. Minden jel arra utal, hogy Karácsonyék amerikai baloldalhoz köthető kenyéradói busás haszonra tettek szert a háborúnak köszönhetően. A magyar baloldal pedig úgy áll az ukrán emberek mellé, hogy közben mindenben kiszolgálják a háborút tápláló globalista érdekeket.