Vezércikk
Komolytalan kordonbontók a Fidesz székházánál
A Demokratikus Koalíció megnyerte a dominanciaküzdelmet, a Momentum lépéshátránya mára behozhatatlannak tűnik. A többiek pedig továbbra is csak a túlélésért küzdenek. Ezért majálisoznak mosolyogva Gyurcsány Ferencék Szegeden, s ugyanezért szerencsétlenkednek Fekete-Győrék Tordai Bencével a Lendvay utcában. A kordonbontást és a Fidesz-székház megdobálását ugyanis a kétségbeesés szülte, de nem a demokrácia iránti aggodalom, hanem az eljelentéktelenedéstől való félelem volt a gyújtópont. A „diákok” tegnap tisztességből megbuktak, a rendőrök viszont jelesre vizsgáztak.
Szakad a Felvidék, vége a befogott orrú egységnek
Mi történik Szlovákiában? A belső marakodáson egyszer, majd még egyszer megbukó koalíciós kormány, aztán a megbukó kisebbségi kormány, végül a megbukó ügyvezető kormány, hogy az előrehozott választásokig hátralévő négy hónapra jöjjön egy szakértői kormány. Kínos? Az hát! De nem sokkal jobb a helyzet a szlovákiai magyar politikában sem, ahol megállapíthatatlan, hogy éppen az utolsó hitelességi pontjaikat játsszák el a másfél-két évtizede lecserélhetetlen, bukott figurák, vagy esetleg biztatóbb irányba mozdulnak a dolgok a mostani pártszakadással. Ennek oka, hogy az egyetlen, még mérhető támogatottsággal rendelkező magyar párt, az MKP a felvidéki politika Pierre Richard-ja: bárgyú hülyeként bukdácsol, semmit sem csinál szándékoltan, aztán mégis megeshet, hogy a kilátástalan csetlés-botlás közben tök véletlenül elpusztít mindenkit, aki – persze a tudtán kívül – az életére tör.
Álmodtak egy világot maguknak, most ott állnak a kilépő papírjaikkal
A hírek szerint erős foszladozásnak indult haladó szerkesztőségek és NGO-k maguk választotta sorsa egyetlen tanulsággal szolgál a szélesebb közvélemény számára: nem lehet úgy élni, ahogy ők azt kitalálták. Berendeztek maguknak egy (mikro)világot a legfennköltebb eszméik alapján, és nem képesek elviselni.
Ha Zelenszkij csak az erőből ért, akkor erősek leszünk
Miért jó ez Ukrajnának? Keresem, kutatom az okokat és egyszerűen nem tudok rájönni, mitől jó nekik, hogy lassan 10 éve undorító viszonyt tartanak fent Magyarországgal, aminek nem hazánk az oka. Nem, nagyon nem mi vagyunk ennek az okai! Persze azok, akik mindennapi betevőjüket 444- és Telex-kommentek útján szerzik be, azt gondolhatják, hogy erről az egészről mi tehetünk, de ez a valóságnak olyan szintű leegyszerűsítése, amit kizárólag dollárbalos termékekben láthatunk.
Miért gyűlölnek minket az ukránok?
Valamikor az 1991-es év egy reggelén azzal a hírrel kereste fel az Ukrajna közigazgatási területén élő embereket az ugyanitt ideiglenesen állomásozó politikai és gazdasági elit, hogy mostantól nem a Szovjetunió állampolgárai többé, hanem a független Ukrajnáé.
Ezek tényleg ennyire hülyék? – 54163875. rész
Kezdetben volt a szRTájk. Aztán jött a kérdés, hogy illendő-e a képviselőkbe foLYtani a szót... Kevésbé lett közismert, de annak idején szabad sajtOt is követeltek már az ellenzéki tüntetők.
Orosz? Szovjet? Ukrán? – secko jedno
Nos, nem akarok ezzel senkit sem megsérteni. Tiszteletben tartom a nemzetiségüket. Hiszen azért van különbség az orosz, a szovjet és az ukrán emberek között. Persze ez olyan, hogy megsértődnénk-e, ha az erdélyit – ebbe beleértem a szászt, később a románt, vagy a székelyt, a csángót – nem tartanánk az összmagyar kultúra részeinek. Hiszen a több ezer éves együttélésünk, a kultúránk, a nyelvünk, a genetikai eredetünk, a történelmünk, ha időnként külön is vált, mégis minden, ami történt itt velünk a Kárpát-medencében, az a közös magyarságunkat, a magyarságérzést erősítette máig.
A balliberális média végképp átvette a politikusok szerepét
A balliberális médiumok háza táján nincs nyugalom: sőt, lassan úgy tűnhet, hogy a dollármédiában valamilyen felfordulás van. Az ok, pedig az lehet, hogy az amerikai baloldalhoz köthető finanszírozók már meg sem próbálják a kitartott hazai politikusaikat újra gatyába rázni, ahogy azt egy vesztes választás után szokták, most már a médiára helyezték a hangsúlyt. Annak az átrendezésébe kezdhettek bele.
Ukrajna nem Ellen-Oroszország, hanem Új-Oroszország szeretne lenni
Oroszország nem ipari nagyhatalom, Oroszország nem kereskedelmi nagyhatalom, Oroszország katonai nagyhatalom – állítólag maga Nagy Péter cár rögzítette ezt a tényt, miután uralkodása alatt mindössze egyetlen kerek esztendő telt el úgy, hogy nem viselt senki ellen hadat. És azt értette ez alatt, hogy ők nem fognak nagyon dolgozgatni, inkább addig pofozgatnak mindenkit karnyújtásnyi távolságban, ameddig azok nem biztosítják a birodalom számára szükséges javakat. Nos, ez csupán csak azért jutott eszembe, mert Zelenszkij megkapóan hasonló jövőképet fogalmazott meg Ukrajna, illetve hát az Ukrajnát nevére vevő hatalmi elit számára.
Erdélyben, Romániában 28 év fegyház, itthon még a fele sem intézetis gyermekek folytatólagos megerőszakolása miatt
Nagyon nem szeretem a "bezzeg Románia" lózungot, amit általában pikírten szoktunk használni mi, jobboldali újságírók, amikor a balliberálisok Romániával példálóznak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer nekem kell ilyet írnom, méghozzá nem idézőjelbe téve... A mostani eset azonban azt mutatja, hogy akad olyan terület, ahol példát vehetünk keleti szomszédunktól, gyermekvédelem és jogalkalmazás terén biztosan.
Az progresszív áfium ellen való orvosság – széljegyzet Lánczi András most megjelent kötetéhez
Ennyire komolyan az ember még sose akarta leigázni a jövőt; mégis: az ember esendő lény, megváltásra szorul. De honnan várhatjuk a megváltást, ha kiüresítettük az isteni égboltot? Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de az Isten szerepére ácsingózó embernél? Van-e orvosság a mindent elsöprő progresszió ellen? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, akkor annak sikere megválthatja-e a 21. század emberét? E kínzó kérdésekre keresi a választ Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című most megjelent kötetében, amely a KKETTK Alapítvány gondozásában, a XXI. Század Intézet Új Idők sorozatában látott napvilágot.
Vissza a városba
Fákkal erdőszerűen sűrűn teleültetett Duna-part az üzletházak mellett, borostyánalagútban futó, borostyánnal befuttatott futurisztikus villamos a Nagykörúton, meg mindenféle ósdi, áporodott kommunista hiedelmek, amiket a woke újracsomagolástól modernnek gondolnak a pártolóik. Ilyesmikről álmodoznak a progresszív utópiák, de sokkal rosszabb, hogy minden ilyen agymenésüket kéretlenül meg is akarják valósítani abban a világban, ahol nemcsak ők élnek, hanem mi is. Világmegváltó társadalommérnökösködés és városmegváltó erdőmérnökösködés helyett esetleg inkább mindenki lakjon otthon – az erdők, a susnyások, a város és a falu is!
Az esedékes Lilik mindig jó alapanyagok az esedékes kétharmadhoz
Az ember így elgondolkozik rajta időnként, hogy persze, érdemes szem előtt tartani, éppen mi is történik a világpolitikában vagy Magyarország aktuális közéletében és arról írnia vezércikkeit, de lássuk be, ezek a történések nem éppen kényeztetik el az egyszeri próbálkozót ezekben a hetekben.
A szabad sajtó igazi ellenségei – Huth Gergely a Magyar Nemzetnek
Kedden ismét arra ébredt az ország, hogy Hadházy Ákos és a Momentum gumigerillái a karmelita kolostor előtt rángatják a majomketrecet – olvasható Huth Gergely a Magyar Nemzetnek írt publicisztikájában. A PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint most végre sikerült ledönteniük azt (pontosabban ezúttal hagyták a gyermeket játszani). Így kiderült, hogy heteken át azért óberkodtak a kordonelemekkel és a rendőrökkel, hogy a miniszterelnök irodaházára kiragasszanak egy plakátot. A Mókus őrs stílusban megfogalmazott, ’48-as zászlót imitáló hét pont így kezdődik: „Követeljük a sajtó szabadságát, […] a hazug propaganda betiltását!”
Egy okos embert (ugyanazzal a trükkel) legfeljebb kétszer lehet becsapni
Na jó, legfeljebb háromszor. Ez a rejtői mondat nagyobb igazságra világít rá, mint gondolnánk. Tulajdonképpen magyarázatát adja az elmúlt bő harminc év választástörténetének és a magyar balliberális oldal elmúlt tizenöt éves szenvedéstörténetének is.
A HVG még a pizzáról is hazudik... – Magyar pizzéria Európa legjobbjai között
Bénaságból? Vagy megfontolt, szándékos gyökérségből? Ha megvizsgáljuk a sztorit, kiderül: mindkettő. És hogy mi a sztori? Átadták a legjobb európai pizzériáknak járó díjakat. A 50 Top Pizza (www.50toppizza.it) a pizzériák Michelin-kalauza. Természetesen olaszok csinálják, és a szervezet „titkosügynökei” folyamatosan járják a világ pizzériáit, és árgus szemekkel figyelnek, kóstolnak és pontoznak.
Az ellenzék régi-új forgatókönyve a Karmelitánál
Az egész balliberális média attól hangos, hogy a szegény tüntető diákokat Orbán rendőrökkel verette meg. Ez persze nem igaz, de dulakodó képeket, meg a szemüket törölgető fiatalokat mutatnak a teljes dollármédiában napok óta. Most egy pillanatra vonatkoztassunk el a szerdai tüntetéstől, nézzük kicsit távolabbról az eseményeket. Mert mi is történik valójában?
Pressman és a brit örökség
Kitűnően sikerült az amerikai nagykövetség által szervezett, a magyar-ukrán kapcsolatok rendezését célzó konferencia. Kiderült, a Nagy Fehér Atya képtelen konszenzust teremteni, de nem is igazán áll szándékában. A történelmi hagyományoknak megfelelően csak odáig terjed a tudása, hogy kijátssza egymással szemben a bennszülötteket.
Momentumos hipszterek, ne a gyerekeket toljátok magatok elé, inkább Gyurcsányt próbáljátok utolérni!
Néhány hónapja még azt jósoltuk, hogy dominanciaharcot fog vívni a Demokratikus Koalíció a Momentummal, mára azonban olyan lépéselőnybe kerültek Gyurcsányék, ami behozhatatlannak tűnik. Hiába tért vissza Donáth Anna, mégsem látszik. Hiába találnak ki hétről-hétre valamilyen akciót, mégsem erősödnek. Még az Alinsky-módszert sem tanulták meg rendesen. Kétségbeesésükben pedig az építési kordonnak mennek. A csuda tudja mit remélnek ettől… lehet, hogy szimplán ostobák. Rendőri túlkapás miatt viszont feljelentést tenni becstelenség, gyerekeket maguk elé tolni pedig szégyenteljes alávalóság. Amit a Momentum tett, az politikai pedofília. Inkább Gyurcsánnyal vívnának versenyt, mintsem zavarodott tiniket visznek bajba.
Nem „Előre!”, hanem „Utánam!”
Megsózott meztelencsiga módjára tekeregtek, kínlódtak a progresszív lapok propagandistái Ferenc pápa látogatása miatt. Nem tudtak mit kezdeni az egyházfő budapesti megjelenésével és az általa elmondottakkal. A katolikus vallási üzenetek fölött az átlagos progresszív firkász legfeljebb zavartan tördelheti az ujjait, így a pápa szintén keresztény hittel átitatott közéleti mondatai maradtak nekik, amelyekről teljes kívülállóként próbálták magyarázni, hogy a katolikus egyházfő nem is azt mondta, amit mondott, vagy akár azt, hogy valójában ő maga sem hívő. Ferenc fontos pontokban állt ki a magyar kormány politikája mellett, sommás véleményt megfogalmazva a woke-ideológia kártékonyságáról. De miből terem a woke iszonyú erejű halálkultúrájával szembeszállni képes konzervativizmus?
Élvezzük ki azt, ami a 444-nél történik!
A kedves olvasók elhihetik, mennyire szívemen viselem, hogy éppen mi történik a dollármédia propagandistáival, úgy szakmailag, mint emberileg. Mindenekelőtt pár distinkciót érdemes leszögezni. Nem azért, mintha ne lennének mindezzel tisztában, de mégis. Akik ezen médiumokban dolgoznak, azok kivétel nélkül, minden egyes munkásuk egyetértésével és beleegyezésével külföldi érdekeket segítenek, vagy éppenséggel – ha mi jól végezzük a munkánkat – segítenének elő.
Az utolsó „európai”
Robert C. Castel meghatározta egy előadása során, hogy ki volt szerinte az az utolsó európai vezető, aki reális eséllyel, illetve annak a látszatával tört világuralomra. Természetesen azonnal akadt néhány okos, aki ebből Hitler dicsőítését vélte kiolvasni.
Halottak jobbról-balról
Vágó István megtért a teremtőhöz. Ja, nem. Neki nincs teremtője. Az ő sírfeliratán ez szerepel: „Kiöltöztem, de nincs hova mennem”. Ez a szólásmondás valójában csak az angolban létezik: „All dressed up and no place to go”. Az ember jól kirittyentette magát... oszt’ elmarad a buli. És ennek bármilyen, átvitt értelmű variációja. Például, amikor meghal az ateista, és hát, nincs hova mennie, hiszen ő semmilyen túlvilágban nem hisz.Ajánljuk még
Fekete-Győr András megpróbált külföldre menekülni
Mennyire kell hülyének lennie valakinek, hogy jogászként ne legyen tisztában a feltételes börtönbüntetés szabályaival?
Merz barnaságával, Leyen hatalmával és Meloni fiatalságával froclizta Trump a hívatlan vendégeket
A Fehér Házhoz menni a pofonért.
Magyar Péter a közmédiában is szívesen látná, hogyan alázta Trump az uniós vezetőket
Magyar Péter szerint jó lenne, ha a közmédia is levetítené, hogyan égette szénné Leyenéket a Fehér Házban.
Von der Leyen nem tanul semmiből, Európát végleg az ukránok fejőstehenévé tette
