Semmit sem ér az ukrajnás profilképed
Gondoljunk csak bele, mire mentünk vele, hogy 1956-ban tele volt a Nyugat a magyarokat ünneplő újságcikkekkel és híres emberek jelképes gesztusaival, miközben idehaza ezreket lőttek le, majd a kommunisták még fel is akasztottak 600 embert! Na, pontosan ennyit ér most az ukránoknak, hogy kék-sárgára színezted a profilképedet, meg hogy Michael Douglas kék-sárga díszzsebkendőt szúrt a zakójába, amikor elment megünnepeltetni önmagát a Screen Actors Guild díjkiosztó gálára. Az unatkozó jóemberkedők feltehetően sem a konfliktus eredetét, sem a szembenálló feleket nem ismerik, csak benyalják az elsődleges csatornákon érkező propagandát. Mert nemcsak orosz propaganda létezik ám, hanem amerikai is, és egyiknek se szabad hinni.
Azért nem szabad nekik hinni, mert egyik sem az igazságot mondja, hanem a saját birodalmi érdekeiknek megfelelő maszlagot. Ezért kiábrándító, amikor elvileg felelős vezetők, politikusok egy az egyben beszállnak valamelyik nagyhatalom kórusába. Bármilyen háború tör ki két ország között, a környező országoknak általában nem érdekük belekeveredni. Az mindig csak a konfliktusokat vívó, illetve kiszervező nagyhatalmak érdeke, hogy minél több kívülállót berántsanak, megosztva a terheket és a felelősséget.
A háború ugyanis annyira komoly dolog, hogy a saját érdekeik védelmében is csak legvégső esetben folyamodnak hozzá az országok. Mások érdekében csak a hülyék avatkoznak be egy háborúba. Meg az ügynökök.
Nem a Jó harcol a Gonosszal, hanem birodalmak egymással
Elég aggasztó, hogy Magyarország XX. századi tapasztalatai birtokában ennyi debil alak forog a közéletünkben, akik szerint nekünk kötelességünk itt bármit tenni Ukrajnáért. Ukrajna nem NATO-tag, nem szövetségesünk – tisztában vannak ezzel a hősködő baloldali politikusok? Az pedig, hogy Oroszország az agresszor és Ukrajna az áldozat, formailag is legfeljebb félig igaz: Oroszország valóban agresszor, hiszen ő támadott, de a saját orosz állampolgárait ezrével gyilkoló, néha élve elégető vagy keresztre feszítő Ukrajna szintén agresszor, a horogkeresztes zászlókat lengető paramilitáris csoportjaival, az SS-logós Azovi Légiójával meg a fasiszta nyelvtörvényével.
Csakhogy az amerikai propaganda eladja a saját befolyási övezetében, hogy itt a Jó meg a Rossz harca folyik, és természetesen mindig arról ismerni fel a jó oldalt, hogy azt vezeti az USA.
Gyermeteg propaganda, mégis tömegek eszik meg fenntartások nélkül. Ugyanolyan ócska propaganda ez, mint amikor az oroszok felszabadításról hadoválnak. Az ő céljuk visszaszerezni Ukrajnát a saját befolyási övezetükbe, ahonnan az USA megpróbálta kilopni.
Miért támadott Putyin?
Engedjük el tehát mindkét oldal vetítéseit, és próbáljuk megérteni a mostani háborút! Nem is kell hozzá szöveget olvasnunk, csak nézegessünk térképeket! 1991-ig a vasfüggöny jelentette a szovjet befolyási övezet nyugati határát. A felbomló Szovjetunió geopolitikai szerepét Oroszország örökölte meg, de szerencsére nem tudta meggátolni a szovjet rabságból kiszabaduló közép-európai és balkáni országok nyugati integrációját. Ha úgy tetszik, a Szovjetunió ezt kapta jutalmul a „szövetségesei” ellen elkövetett ocsmányságokért: az orosz érdekszféra visszaszorult az egykori szovjet határokra, sőt, a Baltikum esetében azok mögé. Van igazság.
Azóta Oroszország sosem volt abban az állapotban, hogy újból kitágítsa a befolyási övezetét, örült, ha sikerült megőrizni.
Ezt csinálta 2008-ban Grúziában, majd nemrég az örmény–azeri háborúban és Kazahsztánban világossá tette, hogy a saját érdekszférájában ő a békefenntartó. Eközben az amerikaiak Oroszország közvetlen határáig terjesztették ki a befolyási övezetüket a három balti állam NATO-ba felvételével, továbbá csapásmérő fegyvereket telepítettek az oroszokhoz közeli országokba. Vajon mit szólna az Egyesült Államok, ha Oroszország szövetségre lépne Kubával, és ballisztikus rakétákat irányítana onnan Washingtonra? Putyin mégsem mert komolyan izmozni az USA-val, valószínűleg kevés hozzá az ereje. Ukrajna kiragadása az orosz érdekszférából viszont már túl sok volt, hiszen ez olyasmi, mintha az orosz hackerek mondjuk Kanadát próbálnák meg kivarázsolni az Egyesült Államok hónaljából. Az amerikai titkosszolgálatok által szervezett puccsra, az Euromajdanra adott válasz volt az Oroszország által szervezett szeparatista felkelés a Donyec-medencében és a Krím visszacsatolása. Az erősebb amerikaiak addig ügyeskedtek, amíg cselekvésbe hajszolták a gyengébb oroszokat: a mostani támadással próbál kitörni Putyin a hosszú defenzívából.
Béketábor helyett a Jók gyülekezete
A kommunista időkben minden normális ember titokban kiröhögte az ócska szovjet propagandát, és most, az amerikai befolyási övezetben is ugyanolyan gagyi propagandát kapunk ipari mennyiségben.
Csak az amerikai propaganda ravaszabb: ez nem a Béketábort építi, hanem a Jók gyülekezetét. Közösségi mákony helyett egyéni mákonyt kínál az individualista majmoknak, és rögtön falják, bármekkora hülyeség.
Hiszen a jóság illúziójáért sokan még azt is hajlandóak elhinni, hogy egy kislány egyedül klíma-világforradalmat robbantott ki. Ebben a kétbites propagandauniverzumban Putyin egy Marvel-főgonosz, aki erőszakosságból háborúzik, és nem konkrét külpolitikai célokért, ahogy egyébként a világ összes háborúját indítják.
Ebben a propagandauniverzumban őrült meg egész Európa.
A táncos-komikus Zelenszkij elnökként nemcsak fogalmatlan, ha nehéz időkben kell helytállni egy ország élén, hanem korlátlanul aljas is. Civileket, sőt most már bűnözőket fegyverez föl, aminek még mindig az a jobbik következménye, hogy élelmes figurák egyből feldobják a Kalasnyikovot az ukrán Vaterára. A rosszabbik lehetőség, hogy hadviselésben járatlan civilek rohannak neki hazafias fellelkesültségükben az orosz tankoknak. Meg az se túl jó kilátás, hogy minden piti bűnözőnek lesz gépkarabélya.
Undorító gazemberség jóságköntösben
És ez még csak Zelenszkij volt, de nem bírnak nyugton maradni az európai vezetők se, rengeteg fegyvert ígérve Ukrajnának. Hadd húzódjon csak el a háború, haljon meg minél több ember, hiszen az még nagyobb ördögöt csinál Putyinból! Ez a háború Ukrajna számára megnyerhetetlen – teljesen érthető, ha az ukránok ezt nem fogadják el, de nekünk kívülről minden jogunk megvan tisztán látni a helyzetet. Mi, magyarok ráadásul most kívülről nézhetjük meg, mit csináltak velünk is '56-ban.
„Menjetek csak, lövessétek agyon magatokat tök reménytelenül, mi kiállunk mellettetek, és mindenkinek elmondjuk majd, hogy igaz ügyért haltatok meg!”
Olyan kicsinységekkel nem is foglalkoznak, hogy ki fogja háborús körülmények között, sebtében kiképezni a Szu- és MiG-gépeket repülő ukrán pilótákat a Nyugat-Európától kapott harci repülőgépekre. Csak a biznisz pörögjön! Az európai országok is le akarják csippenteni a maguk koncát a nagy amerikai bizniszből, hiszen ott lehet sok fegyvert eladni, ahol háború van. Főleg, hogy nekik meg több fegyvert és főleg méregdrága palagázt kell majd venniük az USA-tól. Fontos szempont az is, amit a belga védelmi miniszter kotyogott ki még szombaton, miszerint a megsemmisítésre szánt, régi motyójukat sózzák rá a nyomorult Ukrajnára.
Végülis a szabályszerű megsemmisítésnél sokkal olcsóbb módja egy elavult gépkarabély eltüntetésének, ha egy sebtében felfegyverzett, kiképzetlen ukrán civil ejti el a csernyigovi utcán, amikor lelövik az orosz katonák. Az úgy máris nem belga szemét.
Ilyen nagylelkűek ezek az EU-tagállamokat vezetgető bohócok. Fegyverbiznisz, hulladékkiszervezés és kicsimmel háborúzásokba’, amit művelnek, miközben veszettül próbálják a NATO-ra is kiterjeszteni a konfliktust, ami már tényleg a harmadik világháborút jelentené. Akarnak az európai népek a fejünk fölött repkedő atomrakétákat nézegetni, és találgatni, hogy kinek a városába csapódnak be? Nem? Akkor mi a túróért választanak meg ciklusról ciklusra önálló gondolat és személyiség nélküli, agyalágyult hivatalnokokat az egyes államok élére, akiknek egyetlen missziójuk, hogy jól hozzásimuljanak az amerikai külügy elvárásaihoz?!
Vívják meg nélkülünk!
Az egész konfliktus legmegdöbbentőbb epizódja az, hogy mennyire előrehaladott az európai politikai elit elhülyülése. Az USA által parancsolt oroszellenes gazdasági szankciók után az EU végső csodafegyvere Ukrajna gyorsított csatlakoztatása az Európai Unióhoz... Egy olyan országot, amely nemhogy a maastrichti kritériumokat, de a harmadik világból kikerülési kritériumokat sem teljesíti. A felvétele semmi egyéb nem lenne, mint eszköztelen, szimbolikus vergődés. Ez maradt a hajdani nagy európai projektből: szimbolikus felhőtologatás. Az EU legerősebb tagállamának kancellárja nem tudja, mit tegyen, de abban nagyon elszánt. Eközben az unió csak idebentről hatalmasnak látszó hatalmasságai nem azzal vannak elfoglalva, hogy újra a világ sorsának befolyásolói közé emeljék a földrészünket, hanem azzal, hogy Magyarországon és Lengyelországban is házasodhassanak az egyneműek, és minél több férfiból átoperált transznőn lehessen abortuszt végrehajtani.
Nekünk sem katonailag, sem hadianyagsegély, sem kereskedelem, de még beszólogatás szintjén sem érdekünk belesodródni ebbe a háborúba. Ez az amerikaiak és utánfutóik konfliktusa az oroszokkal. A szövetségeseink melletti hűség nem egyenlő azzal, hogy ha a szövetségeseink megbolondulnak, és kitör rajtuk a birodalmi fanatizmus, mint az első világháború előtt mindenkin, akkor is vakon követjük őket az ellentétek végletes és jóvátehetetlen kiélezésében. Adott esetben az a feladatunk, hogy a NATO józansága legyünk, és ne a nagyok ölébe ájuló udvari bohóc. Ezt nem érti a szolgalelkű, mindig valamilyen külföldi seggből kilógó magyarországi baloldal.
Elítéljük a háborút, és ennyi. Nem teszünk igazságot, mert háborúban erő van, nem igazság.
Ilyen konfliktusban nem ukrán zászlókat kell kitűzdelni mindenhova, hanem minél távolabb maradni az egésztől, és ha már a kárpátaljai magyarok miatt nem tudunk teljesen kimaradni az ügyből, akkor is kizárólag Kárpátaljára figyelni. Ennyi a feladatunk, és semmiképpen sem az önimádó pózolás a „jók” oldalán.
Vezetőkép: PS-montázs
