Minden idők egyik legnagyobb bukása volt az az Interpop Fesztivál, amelyet 1986-ban és 1988-ban is megrendeztek, de igazából a belsős kör pénzes-zenés mutyija volt. A második Interpop után a Kapuban megjelent egy cikk az Országos Rendező Iroda akkori igazgatójáról, Bulányi Lászlóról, aki nem sokkal később állítólag öngyilkos lett. Többen azt gondolták, hogy a Belügyminisztérium embere volt, tény, hogy az ORI-t előtte az ÁVH-s Keszler Pál vezette, akinek egy másik egykori államvédelmi, Fényes László volt az egyik legfontosabb embere. Szintén ott dolgozott Csanádi Lajos, aki berúgva arra az időszakra emlékezett büszkén, amikor szintén BM-esként még szabadon verték a fiatalokat és erőszakolták a lányokat. Ő még a nyolcvanas években is az ORI-nál volt. Ezzel a velejéig romlott, primitív brigáddal üzletelt Boros Lajos is, aki a Hanglemezgyár embereként szintén jól keresett az Interpopból. Egy korábbi ORI-s ember szerint Bulányi amúgy a KGB embere volt, és a szovjet szolgálat tette el láb alól. A Scampolo zenésze szerint az ORI főnöke részegen sokat fecsegett, ezért ölhették meg. Tény, hogy öngyilkosságáról semmit sem írtak, egy helyen „látványosnak” nevezték. Boros Lajos és az ÁVH-s fejősteheneként működő ORI nyomában.
[Információikat (különösen a Bulányi-szállal kapcsolatban) továbbra is várjuk a [email protected].]
Előző cikkünkben bemutattuk, honnan jött “Lali király”, azaz Boros Lajos a Danubius Rádióba. Felvázoltuk KISZ-es, polbeat-es karrierjét, és hogy hogyan került a Hanglemezgyárba, ahol több zenész életét megkeserítette, több pályafutást kerékbe tört. A következő muzsikus története sem lesz szívderítőbb. A cikk a Magyar Ifjúságban – ahová korábban Boros is írt – jelent meg 1988 augusztusában, szerzője Menyhért Mészáros László egy újabb botrányos ügyet járt körül. Címe: „Bor(os)ba fulladt (v)igazság”.
„Nagy Gábor, zenekarával, az Elonnal végigpróbálkozta a nyolcvanas éveket. Nagynevű támogatókkal, sőt hanglemezgyári szerződéssel a zsebében indult volna a szépreményű jövő felé. Ám az >utazásból< konfliktusokkal teli út lett” – kezdődik az írás.
A folytatásból kiderül, hogy hiába volt sikeres az együttes, és nyerte meg a „Start-Concorde” nevű amatőröknek kiírt versenyt, amelynek „fődíja” egy kislemez lett volna, a megállapodást a hanglemezgyáras Wilpert Imre nem tartotta be, és gyakorlatilag kidobta az együttest.
Ezután ismerkedtek meg Boros barátjával, Trunkos Andrással, aki segített a bandának, bár Borosnak nem tetszettek: „Ahogy később megtudtam, Boros már akkor le akarta beszélni Trunkost, hogy velünk dolgozzon. Sőt, amikor a SOTE klubban játszottunk, megjegyezte, így szó szerint, neki nem tetszik a pofám!”.
Nagy szerint Boros aztán mégis előszerződést kötött az együttessel, de ez csak egy játszma része volt.
„Boros Lajosról van szó, ő kötött velünk előszerződést 1986-ban, amely három évre szólt. Aztán nem elég, hogy ezt felrúgta és nem segített, de szerintem mindent megtett azért, hogy a víz alá nyomjon minket.
Legutóbb éppen egy tévéfelvételt hiúsított meg. […] A második évben vagy megint csak kislemezt, vagy nagylemez előkészítését vállalta a lemezgyár. Ebből aztán Boros Lajos semmit sem tartott be, és ezzel vége is lehetne a történetnek, ha nem hirdették volna meg két évvel ezelőtt az első Interpop fesztivált. Mi természetesen neveztünk.”
„Közben én bekerültem a televízióba, a Húsz a csúcson című műsort vezettem többedmagammal. Így ismerkedtem meg Gát Györggyel, a tévé akkori könnyűzenei mindenhatójával. A nevezésünket közben elfogadták. Csakhogy Gát György – Boros lemezgyári irodájában – meghallotta azt a dalt, amivel indulni akartunk.
Megjegyezte, hogy nagyon klassz nóta. Később behívatott a szobájába, és belém kötött, hogy sokat dadogok, miattam csúsznak a felvételek. Aztán kibökte, hogy igazából nem is kellene indulnom az Interpopon, mert az rontaná a tévés-imágómat. Jó, mondom, rontsa, én úgyse műsorvezető akarok lenni, hanem jó rockzenész. Később hozzátette, hogy azt a dalt, amivel indulnánk, a Nóra biztos jobban el tudná énekelni. Kibújt a szög a zsákból, hiszen Görbe Nóra, azaz Linda lett volna, aki ugye jobban elénekelte volna azt a dalt.
Azzal zárta a beszélgetést, hogy vagy visszaveszem a nevezésemet, vagy elintézi, hogy ne szerepeljek az Interpopon, plusz kirúg a Húsz a csúcson-ból.”
„Ebben maradtunk. Kevéssel ezután a Fészek klubban Boros Lajos, Trunkos András, Gát és én újra megállapodtunk, miszerint én tényleg visszakérem a nevezésemet, cserébe ezért Gát legalább tizenötször szerepeltet a televízióban, aztán majd jöhet a nagylemez.
Erre áldomást ittunk, én visszavontam a nevezést. Gát pedig >cserébe< azonnal kirúgott a tévés műsorból. Így kell elintézni a konkurenciáit.”
MagyarIfjusag_1988-2-1574300774__pages749-749
Kemény történet ez is: az említett Elon végül a nyolcvanas években Amerikába ment, és 1989-ben kiadta New York című albumát, de igazán sohasem lett ismert.
Annak nincs nyoma, hogy Görbe Nóra végül a nyolcvanas évek közepén elénekelte-e Nagy Gábor dalát, de az tény, hogy Gát György sikerrel tolta felesége karrierjét. Bár „Linda” színésznek és énekesnek is elképesztően tehetségtelen volt, a nyolcvanas évek második felétől sorban megjelentek az albumai, amelynek dalait a kor neves popzenészei írták, és amelyeket ő énekel el fahangon. Gátnak később olyan produkciókat köszönhettünk, mint a Néphadsereg propaganda-sorozatát, az amúgy nem rossz, de velejéig hamis Angyalbőrbent vagy a gagyi reklámokat meghonosító Família Kft.-t.
Énekesek és Linda. 1986. Benkő László, Komár László, Kiss Gabriella szerkesztő, Kovács Kati, Deák Bill Gyula, Görbe Nóra, Kiki (Első emelet) / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: RTV Újság
Interpop, avagy hogy tömjük meg a zsebünket
De most folytassuk az említett Interpop fesztivállal, amelyet először 1986-ban rendeztek meg, és amely ennek a körnek (az Országos Rendező Iroda – ORI – és a Hanglemezgyár vezetői, káderei, illetve az általuk menedzselt és futtatott zenekarok és előadók) a közös üzlete, „mutyizása” volt. És jókora bukás.
Képzelhetjük, hogyan sikerült, ha még az Ifjúsági Magazinban is a következőket írták: „Most, hónapokkal az első hazai Interpop fesztivál lezajlása után, talán már bátrabban készíthetünk számvetést. Egyet minden bizonnyal előre el lehet mondani: amíg az 1966-os táncdalfesztivál egy ország ügye volt, amikor estéről estére izgultunk, ki is nyeri a különböző díjakat, az ma szinte a teljes érdektelenség közepette zajlott. Még azt az állítást is megkockáztatjuk, hogy sokan azt sem tudják, mi is történt három nyárestén Siófokon”.
A nagy cikkben az ORI és a Hanglemezgyár szinte összes befolyásos embere megkapta az esélyt a magyarázkodásra, de mellettük Gát György is megszólalt, aki a tévé részéről teljesen elégedett volt. „Amit mi vártunk ettől a fesztiváltól, az messzemenőkig sikerült” – mondta. Boros Lajos a szokásos magabiztossággal nyilatkozott: „Átfogó véleményt nem mondhatok, hiszen elejétől fogva nyakig benne voltam a fesztiválban. Saját szempontomból csak a legjobbat mondhatom, mert kilencvenkilenc százalékos a sikerem. A kilenc indulóm közül nyolc a döntőbe jutott, és ez igazolja választásaim helyességét.”
És jött a II. Interpop
A kudarc nem szegte kedvét a társaságnak, két évvel később megrendezték a második Interpopot, ami hasonló bukás lett. Jellemző, hogy az ifjú Gréczy Zsolt is elégedetlen volt a fiataloknak szánt KISZ-lapban (Magyar Ifjúság): „A II. Interpop-fesztivál szakmailag nem adott újat. Igazán egyik dalt sem fogják fütyülni az utcán a suszterinasok. Némelyik olyan hamiskásan szólt, hogy megtanulni nem is nagyon lehetne” – írta.
Pedig a későbbi idők „nagy” csillagai közül Zámbó Jimmy, Pap Rita és az SZDSZ későbbi házizenekara, a Pa-dö-dö is fellépett. Gondolom, senki sem lepünk meg azzal, ha eláruljuk a férfi műsorvezető nevét: igen, a fiatal Geszti Péterről van szó (cikkünk felfuttatásáról itt):
A II. Interpop csak vitte a pénzt (a tévé, a Hanglemezgyár, szóval az állam pénzét), mégsem emiatt került be a történelembe:
1988-ban megjelent egy leleplező cikk, amely után vizsgálat következett, majd az ORI igazgatója váratlanul „öngyilkos” lett. Pontosabban fogalmazva: meghalt.
Az ORI igazgatójának látványos öngyilkossága
„Bulányi László, az Országos Rendező Iroda igazgatója 55 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. […] Az Országos Rendező Iroda Bulányi Lászlót saját halottjának tekinti.” – írta 1988. november 12-én szűkszavúan Népszava.
Napokkal korábban „Képzelt riport Interpopo úrral” címmel hosszú cikk jelent meg abban a Kapuban, amelynek történetével – és állambiztonsági hátterével – korábbi cikkünkben is foglalkoztunk.
A Kapu tudatosan bátor, „odamondogató” lapként volt pozicionálva, így simán lehozta azt az írást, amelyet akkoriban már meg lehetett jelentetni. A szerző – Bihari László, az ORI fődramaturgja – részletesen, adatokkal alátámasztva leleplezte a vállalat és Bulányi igazgató ténykedését, vagyis azt, hogyan fizettek ki legálisan „tíz és százezreket barátoknak és barátnőknek.”
Elmondta, hogy „az ORI igazgatója a júliusi siófoki Interpop Fesztiválon húszezer forint tiszteletdíjat, 7 napra hétezer forint napidíjat vett fel, s a veszteséggel záró rendezvény után 130 ezer forint jutalmat ítélt meg önmagának.” Bihari arra is kitért, hogy Bulányi a Belügyminisztérium emberének mondotta magát, erre hivatkozva félemlített meg mindenkit. „Egyik beosztottjának azt mondotta – némi fenyegetéssel körítve, hogy az ő személyes kívánságára a BM még a külföldről érkező leveleket is kibontja”.
A Kútvölgyibe indult, aztán inkább öngyilkos lett
A cikk a Kapu második számában, 1988 októberében jelent meg. Ha minden igaz, Bulányi 1988. november 4-én lett öngyilkos. Előbb „egészségi állapotára hivatkozva távozott az irodából”, majd állítólag megölte magát. A következő fontos írás Virág elvtársék lapjában, a Reformban jelent meg [semmi sem véletlen, ez volt az akkori másik „bátor” újság, cikkünk itt]: „[…] Az október 27-én utcára kerülő Kapu inkriminált cikke már 24-én vagy 25-én bekerült az ORI-ba és a Művelődésügyi Minisztériumba, így talán az sem véletlen, hogy 26-án csak fél tízkor megy be az ORI-ba Bulányi László, előtte feltehetően a minisztériumban lehetett dolga.
Amikor viszont beér munkahelyére, közli, hogy befekszik a Kútvölgyi Kórházba. Arra azonban még jut ideje, hogy a november 7-i jutalomlistát jóváhagyja, azaz döntsön több százezer forintról. A pénzt már Gál Iván főosztályvezető osztja ki délután a következő szöveg kíséretében: >Két szomorú eseményt kell bejelentenem. Az egyik: igazgatónk beteg. A másik: a Kapuban megjelent cikktől az ORI párt- és szakmai vezetése elhatárolja magát.<
Hogy október 27-én pontosan mi történt, arról még nincsenek publikálható információk. Egyesek azt terjesztik, hogy 28-án reggel meglehetősen népes társaság gyűlt össze a minisztérium illetékes főosztályvezetőjénél. Erre hivatalos volt Bulányi is, helyette azonban Barna István, a Maxim igazgatója érkezett a halálhírrel.”
[A híres, hírhedt lokál, a Maxim roppant népszerű volt a külföldiek között is, így rendszerszerűen behálózta az állambiztonság. Vezetője, Barna István korábban „Lengyel Gyula” néven jelentett a politikai rendőrségnek, és szinte biztosak lehetünk abban, hogy ekkor is – valamilyen szinten – a hálózathoz tartozott.]
Bulányi László a hivatalos tájékoztatás szerint végzett magával, de jellemző, hogy ennek részleteit nem lehetett megtudni. A Magyar Hírlap 1989 márciusában is csak annyit írt, hogy „indítékait tekintve máig sem tisztázott okokból és körülmények közt) öngyilkos lett”. Az ORI vezetője amúgy annyira titokzatos volt, hogy egyetlen fotót lehetett fellelni róla, éppen a Reform fenti cikkében.
Sas Józsefnének is bőven jutott a pénzből
A cikkek megjelenése után a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) vizsgálatot indított az ORI ügyében. Erről a sajtó 1989 januárjában írhatta meg az első információ-morzsákat.
Ezek szerint „elsősorban a Sas József felesége, Sasné Komjáthy Zsuzsa által, 1985. és 1988. között felvett 685 000 forint szerkesztési díj jogossága körül folynak a viták. Egyébként Sas József műsorainak szerkesztéséért feleségén kívül mások is vettek fel honoráriumot. Kabos László a tv-híradóban kijelentette, hogy ő annyit kér, amennyit akar”.
Sas József / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Szalay Zoltán
Később Bulányi utódjával, Gál Ivánnal készítettek interjút [ő volt az, aki a Reform cikke szerint kiosztogatta a jutalmakat]. Ebben már Boros neve is felbukkant: „Ezen a fesztiválon színpadra állításért is fizettek. Például ilyen címen kapott 12 500 forintot dr. Erdős Péter, Boros Lajos és Wilpert Imre. Mit állítottak ők színpadra?” „Három gálaest volt. Fellépett a Neoton együttes, a Dolly Roll és a Z’zi Labor.” „De mit állítottak ők színpadra, amikor ezek sorozatban menő műsorok voltak?” „Mindegyik kimondottan és speciálisan odakészített műsor volt. Nem a hagyományos koncertjeiket adták elő. Például a Z’zi Labor egész tornashow-val mutatkozott be. Ezek speciálisan a fesztiválra készített műsorok voltak.”
Wilpert Imre (j), a Favorit Hanglemez Stúdió fõszerkesztõje átnyújtja a platina-lemezt a Dolly Roll tagjainak / Fotó: MTI
Eltűnt pénzek, kevés néző – az egész hasonlított ahhoz a segélykoncerthez, amelynek tervezett bevétele sohasem jutott el a Vöröskereszthez, és amiről korábban szintén írtunk. És ami mögött a hálózati Magyar Média állt, a Lapkiadó egyik akkori leányvállalata (cikkünk itt).
További párhuzam: a Magyar Médiát az a Fodros István vezette, akit a nyolcvanas években szintén a KGB emberének tartottak (a Reformban szembesítették is ezzel), és aki amúgy ma is él és virul: diplomata.
Tény, hogy a második Interpop fesztivált mindenki utálta. „A beszámolókat megjelentető hazai újságok egybehangzóan minden kritikát alulmúlónak titulálták a rendezvényt, ahol sok olyan produkció került színpadra mely még a legalacsonyabb elvárásoknak sem felelt meg. Ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy a fellépők jó részét az őket befuttatni szándékozó lemezcégek indították, szponzori pénzek fejében. Az akkori fiatalok pedig sejthettek valamit, vagy éppen az előző Interpop hatott rájuk negatívan, de tény, hogy a kétnapos rendezvényre összesen kevesebb, mint 3000 ember váltott belépőjegyet” – írták a fesztiválról a Balaton történelmével foglalkozó „retró blogon”.
ORI, az ÁVH-s tisztek egyik lerakata
Bár Bulányi BM-es múltjára nem találtunk írásos bizonyítékot, de az biztos, hogy a legtöbben belügyesnek tartották.
Nem véletlenül: az egész ORI tele volt ex-ÁVH-s tisztekkel, és talán az állambiztonság a Lapkiadó leányvállalataihoz hasonlóan fejőstehénként kezelte a vállalatot.
„Durva ember volt, exbelügyes, rettenetesen merev, az a >felfelé-nyalok-lefelé-rúgok<-típusú káder. Amikor Keszler Pált, az ORI addigi igazgatóját a nyolcvanas évek közepén kinevezték az Operettszínház igazgatójának, ő vette kézbe a céget” – mondta Bulányiról Hegedűs László koncertszervező a Beatkorszak blognak.
Tény, hogy említett elődje, Keszler az ÁVH tisztje volt. Egyelőre csak annyi biztos, hogy akkor szerelték le, amikor apja ellen 1953-ban eljárást indítottak. Keszlerről mesélte Szörényi Levente, hogy komoly összeköttetései voltak a szovjetekkel. Az Illés frontembere szerint az ő segítségével kerülte el a besorozást.
Jazz-legenda és a kommunista hálózat emberei. Ella Fitzgerald világhírû jazzénekesnõt Keszler Pál, az Országos Rendezõ Iroda (ORI) (szemüvegben, kalapban), Bánki László, a Nemzetközi Koncertiroda (sapkában) vezetõje és Poór Klári riporternõ fogadták a Keleti pályaudvaron. / Fotó: MTI
A fiatal lányok megerőszakolását ünneplő ÁVH-s
Az ÁVH-s Keszler fontos beosztottja volt az ORI-nál Fényes László, akit szintén 1953-ban küldtek el: akkor már a BM Kultúrosztályának alhadnagya volt. Hozzájuk hasonló figura volt az ORI-s Csanádi Lajos, akiről a következő történet jelent meg A magyar rock története 1.-ben: az ORI
„munkatársai közül is többen egykori ÁVH-sként kerültek a szórakoztató intézménybe. Az engedélyezési osztály vezetője, Csanádi Lajos például egy alkalommal – italos állapotban – így nosztalgiázott: >Azok voltak a régi szép idők, amikor gárdisták voltunk a negyvenes évek végén, és pisztollyal a hónunk alatt jártuk a bálokat. Aki jampizott, azt összevertük, a nőket pedig az asztalon intéztük el.”
Talán nem csak nekünk jut eszünkbe a Csapd le csacsi! egyik kulcsjelenete, amikor az egyik ostoba munkásőr a „régi szép időkről” beszélgetnek:
„Emlékszel, Béla elvtárs? Amikor géppisztolyos vaddisznó-vadászatot rendeztünk a Vértes után?”
Bár véletlenül sem akarjuk elviccelni ezt a szörnyűséget. [Csanádi az Interpop idején is az ORI-nál volt.]
Fényes “üdvözölte” az általa megvert asszonyt
Fényes és Keszler szerepéről korábban a dokumentumfilmes zenésszel, Kisfaludy Andrással, a legendás KEX dobosával is beszélgettünk. Kisfaludy rendezte az a Scampolo-t is, amely a híres, de hányattatott sorsú zenekarról szólt. Ebben Danyi Attila, a Scampolo frontembere elmesélt egy szörnyű történetet Fényesről.
„Amikor 64-ben az ORI-vizsgát letettük, azt mondta, üdvözli a szüleimet, rendes emberek, különösen az édesanyám. Üdvözlöm anyádat! Apámnak később eszébe jutott, hogy Fényes volt az, aki 1952-ben leütötte őt egy házkutatáson gumibottal. Anyám tíz körömmel nekiesett Fényesnek, aki bőrkabátos detektív volt, úgy nevezett „R”-gárdista. és akkor őt is iszonyatosan megverték. Ez volt a >kárpótlás<, ez a remekbe szabott üdvözlet.”
[A fenti, másik idézet szerint ORI-s munkatársa, Csanádi éppen ezt a szabadon kegyetlenkedős időszakot „sírta vissza”. Az említett „R”-gárdisták Péter Gáborék „rohamosztagosai” voltak. Ha kellett, rendőrkapitányt öltek – lásd ezt a remek, állambiztonsági dokumentumok alapján írt cikket.]]
Munkatársa szerint Bulányi KGB-s volt, a szovjetek ölték meg
A Scampolo-ban Bulányi is szóba került. „Mielőtt a Bulányit kinevezték volna igazgatónak, én előtte egy hónappal kaptam jött egy fülest, hogy én leszek az igazgató. S végül mégis a Bulányi lett” – mondta a filmben az ORI munkatársa, aki szerint Bulányi nem ÁVH-s, hanem KGB-s volt:
„Ő nem ÁVH-s, hanem KGB-s volt, aki tulajdonképpen tönkretette az ORI-t.”
De minket most a halála érdekel: „Amikor meghalt, az került a köztudatba, hogy öngyilkos lett – mondta erről. – S rá egy évre találkoztam egy volt kollégámmal, aki szintén gazdasági igazgató volt a Bali György után, és az mondta, ugyan már, dehogy lett öngyilkos. Itt sétálgattunk a Vörösmarty téren [ott volt az ORI hatalmas székháza], akkor mondta el.
Nem csak ő, Varga András, az Operáz volt énekese is KGB-s volt állítólag. Ő is állandóan bent volt az ORI-ban. Mindkettőt eltette a KGB láb alól.”
Miért? Mert Bulányi állítólag túl sokat beszélt.
„Amikor ivott, akkor nagyon sokat pofázott, és akkor a külföldi kémelhárítás eltette láb alól. >Váratlanul elhalálozott<”
– mondta róla Danyi Attila.
Nagyon is jellemző, hogy az említett Bali György is állambiztonság embere volt „Barát György” fedőnéven, Varga András esetében pedig nagyon is valószínű a KGB-s szál.
Varga 1949-ben került ki a Szovjetunióba ösztöndíjasként, kint a Moszkvai Rádió énekese volt, hazatérve az Operaházhoz került, majd később az ORI műsorainak dalénekese lett. Ennél is érdekesebb, hogy mire használták. A világot járta és a szovjet hadseregnek, meg a többi „baráti” ország katonáinak énekelt. Afganisztánban, Kubában, Jemenben, ahová épp kirendelték. Ha ő nem volt KGB-s, akkor senki sem.
Varga 1989-ben még adott egy nagyhangú, elképesztően alpári és zavaros interjút a 168órának, aztán eltűnt.
De teljesen – egyetlen egy cikket, említést sem találni róla. Ez egy olyan emberrel kapcsolatban, akiről korábban elképesztő mennyiségben írt a sajtó, ez meglehetősen furcsa és gyanús. Ahogyan az is, hogy Bulányi halála is tabu volt. Egy helyen „látványos öngyilkosságról” írtak.
Folytatjuk.
[Információikat (különösen a Bulányi-szállal kapcsolatban) továbbra is várjuk a [email protected].]
A vezető képen a Pa-dö-dő látható az Interpop Fesztiválon
Facebook
Twitter
YouTube
RSS