Bognár György: Nyitottabb játékra bírtam rá a paksi srácokat (PS-interjú!)
A Paksi FC csapata a légiósokkal próbálkozó együttesek között a negyedik helyen végzett az NB1-ben, épphogy lemaradva a nemzetközi kupaszereplésről. Valljuk be: ez a csoda kategória, vagy legalábbis sokan ezt gondolták, ugyanakkor semmi különös nincsen ebben, hiszen Bognár mester már húsz éve hisz és bizakodik abban a koncepcióban, hogy csak hazai játékosokból építi fel csapatát.
Bognár György nemcsak azt bizonyította be, hogy kiváló tréner, és nem véletlenül szurkoltunk neki, amikor válogatott mezben rúgta a labdát, hanem a magyarságba vetett hitet is erősítette, amit egy hazai edzőről nem mindig lehet elmondani. Túl azon, hogy meg kellett felelni az elvárásoknak a csupa magyar játékosból álló kerettel, ami egyedülálló a magyar élvonalban, még a fia karrierjét is tovább kellett építeni. Bognár Istvánról tudjuk, hogy tehetséges labdarúgó, hiszen korábbi csapatainál is voltak klasszis megmozdulásai, azonban Pakson az NB1 második legjobbja lett a Nemzeti Sport szavazásán, ami hatalmas eredmény, és a gólok száma is magas Bognár neve mellett. Az apa-fia kapcsolat a sportban különösen nehéz dió, de a tréner ezzel is megbirkózott. Nem véletlen, hogy a hazai bajnokság lefújását követően Bognár Györgytől kértünk először interjút.
Gondolom, elégedett a csapat idei teljesítményével, de kíváncsi vagyok, jól gondolom-e, hogy a Paksi FC túlteljesítette önmagát?
Már érkezésemkor is azt mondtam: ez a játékoskeret reálisan a stabil ötödik, hatodik hely környékére tehető, és ezt akkor is így gondoltuk, amikor még az utolsó helyen álltunk. Előzetes elképzeléseinket egy picit túlteljesítettük, de azt kell mondanom, reálisan jött ki a végére a negyedik pozíció. A végén húztuk meg a pontszerzést, aminek aztán a következménye lett ez a helyezés.
Ön hisz a paksi receptben, hogy csak magyar labdarúgók alkotják a csapatot, vagy inkább ezt elfogadta, mint a klub filozófiáját?
Ezzel a filozófiával már vagy húsz éve szimpatizálok, ha nem így lenne, nem is lennék itt. Teljesen rendben van ez a koncepció, sőt, úgy gondolom, nagyon sokan és egyre többen kedvelik ezt a felfogást az országban, ami mellett a klubunk rendületlenül kitart.
Mennyire nehéz kezelni az apa-fia kapcsolatot az edzéseken és a munkában? Kívülről úgy tűnik, működik!
Nem kell kezelni, mert nem foglalkozunk vele. A stadion területén a fiamat ugyanolyan játékosnak tekintem, mint bármely más csapattársát. A civil életben sem beszélgetünk a csapatnál történtekről, éppen azért, hogy még véletlen se keverjük össze a kettőt.
Ha csak egy dolgot említhet, mit hozott Ön a Pakshoz, amitől láthatóan jobb és erősebb a csapat?
Talán azt mondanám, hogy egy nyitottabb játékra bírtam rá a srácokat, amire szerencsére ők is nyitottak voltak.
A nyáron mennyire szeretnék megerősíteni a csapatot? Jövőre a dobogó a cél?
A keret nagyjából együtt van, és ráadásul keveseknek jár csak le a szerződésük. Persze mindig vannak olyan posztok, ahol erősíteni kell, hogy csak egyet mondjak: Szabó János egyedül volt balhátvéd az egész szezonban, szinte minden meccset végigjátszott, nyilván jó lenne, ha lenne egy helyettese.
Baja és Paks. Ennyire szereti a halászlevet?
Igen, mind a kettőt, és minden nap.
Vezető kép: Paksi FC
