A hibátlanul megvívott csoportmérkőzések után ma Montenegró várt lányainkra a részben hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokság középszakaszában. Az első tíz perc visszafogott játéka után ugrásszerű javulás állt be csapatunk teljesítményében, amely csodálatos győzelmet aratott ezen a nagyon fontos középdöntős meccsen. Holnap Lengyelországgal mérkőznek majd a lányok.
Amit titokban reméltünk, bekövetkezett: válogatottunk pontveszteség nélkül jutott tovább csoportjából, így a legszebb reményekkel várhatta a középszakaszt. Köszönhetően a jó szereplésnek, akár a négy közé kerülés is esélyes lehet, igaz, ehhez az utóbbi időben mumusnak számító Montenegró ellen nagyon fontos volt a mai győzelem. Erre a svédek ellen mutatott koncentrált, kiváló játékkal volt is esélyünk.
Első félidő
Montenegró kezdett jobban, védekezésük mellett elöl is eredményesek tudtak lenni, így a kétgólos vendégvezetésnél (1–3) nagyon kellett Szöllősi-Schatzl Nadine balszélről szerzett gólja. Azonban a folytatásban is kapkodva, sok hibával kéziztek a lányok, néggyel mentek a délszlávok (2–6), nem véletlen, hogy Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány már a 7. percben kikérte első idejét. Győri-Lukács Viktória a jobb szélről rögvest eredményes is volt. Nagyon jókor jött ez a gól, miképpen jókor jött a kiváló védekezés is, lőni sem engedtük a zöld mezeseket. Az időkérés határozottan jót tett csapatunknak, lassan, de biztosan zárkóztunk vissza, és a 15. percben már csak kettő gól volt a hátrányunk (6–8). Bejött Simon Petra és Márton Gréta is, adott némi pihenőt a kezdőknek Golovin, ám Montenegró lőtt újabb gólt.
Innentől kezdve azonban elképesztő változás állt be a mérkőzés képében, és ennek szerencsére mi örülhettünk. Lányaink védekezése szinte varázsütésre feljavult, többször is hibára késztettük a montenegróiakat, akiknek hosszú gólcsendje Szemerey Zsófi bravúrjainak is volt köszönhető. Kapusunk ma is pompásan védett. Ez idő alatt mi hatszor is eredményesek tudtunk lenni, ezzel a „futással” pedig magabiztos előnyt építettünk fel. A játékrész vége is a miénk volt, egy remek Kuczora Csenge-góllal és egy jól kivédekezett montenegrói támadással, így a félidőre ötgólos előnnyel mehettünk (16–11).
Második félidő
Bár két gyors vendéggóllal indult a második játékrész (16–13), szerencsére hamar helyreállt a világnak azon rendje, amely az első félidő második felében kialakult. Szemerey Zsófi egyszerűen világklasszis produktumot nyújtott a magyar kapuban, elöl pedig – bár tudtunk bosszantó hibákat is elkövetni – azért csak be-belőttük a helyzeteinket. Ennek révén állandósult az ötgólos előnyünk, a 48. percben is ennyi volt a különbség a két csapat között (22–17).
Nem sokkal később emberelőnybe kerültünk, ami után Golovin Vlagyimir rögtön időt kért. Ez az időkérés is jót tett nekünk, mert a védekezésünk szintje megmaradt, ugyanakkor elöl kissé összeszedettebb lett a játékunk, belőttük a helyzeteinket, és éppen a végére alakult ki a legnagyobb különbség, amely már hétgólos is volt. Végül hattal nyertünk (26–20), és minden titkos álmunk elérésére megvan a reményünk.
Csapatunk nagyon fontos győzelmet aratott, másodszorra igazolva, hogy mentálisan nagyon rendben vagyunk. Mindezek után négy ponttal állunk a középdöntőben, holnap este újabb komoly erőpróba vár lányainkra Lengyelország ellen, ám sorsunk abszolút a saját kezünkben van! Úton vagyunk Bécsbe, a legjobb négy közé!
Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS