Szétlőttek minket a csehek, pont nélkül kiestünk a kézilabda Eb-ről

Fájdalmasan szembetalálkozhattunk vele, mennyit ér, ha a világsztárokkal megtűzdelt magyar klubok sikeresek a Bajnokok Ligájában, miközben a magyar fiatalok nehezen jutnak fejlődési lehetőséghez ugyanezekben a klubokban. Biztató kezdés után katasztrofális első félidőt produkált a magyar csapat a csehek elleni, továbbjutásról döntő ki-ki meccsen. Négygólos győzelemre lett volna szükségünk a biztos továbbjutáshoz, ehhez képest négygólos hátrányból vágtunk neki a második résznek, és a vége sem lett jobb. Zdráhala tizennégy – többségében átlövésből szerzett – góllal tarolta le a magyar csapatot, ami a cseh kapus, Galia első félidőbeli fenomenális teljesítményével együtt már túl sok volt a mieinknek. A megfiatalított magyar csapat néhány jó pillanattal, de három vereséggel esett ki az Eb-ről.

Kertelés nélkül egymásnak ugrottak a csapatok, a magyar válogatott pedig annak megfelelően kezdett, hogy tudtuk, nem elég simán megverni a dánokat bravúrosan legyőző cseheket, hanem legalább néggyel kéne behúzni a meccset a biztos továbbjutáshoz. Magabiztosan diktáltuk az iramot, egyből magunkhoz ragadva a kezdeményezést is, és az első tíz percben végig egy-két góllal vezettünk, többek közt a remek átlövéseinknek köszönhetően. A csehek a tizedik percben egyenlítettek először, majd öt percen át felváltva dobálták a csapatok a gólokat, amikor 8:8-nál megtorpant a magyar csapat. Egy labdavesztést követően Mikler nagy bravúrral piszkálta ki Zdráhala perdítését, az ellentámadásunknál viszont az egyre jobban belelendülő, veterán cseh kapus, Galia védett, a rohanás vége pedig cseh gól lett a következő letámadásból. Egy perccel később Lékai ziccerét védte Galia, az ellenfél pedig lemásolta az előző esetet. Innen még kicsit kapaszkodtunk mínusz egynél, de ezután valami eltört a magyar csapatban. Egyre több labdát adtunk el, az átlövéseink eltűntek, Galia pedig a támadóink szemét is kivédte: csaknem tíz percen át nem találtuk az utat a csehek kapujába. Kegyetlen pillanat volt, amikor a cserekapusuk is megfogta Lékai büntetőjét. A tíz perc alatt 11:10-ről 15:10-re elhúzott az ellenfél, és nemhogy a négygólos győzelem, de egyáltalán a győzelem is nagyon távolra került. A félidő végén Petrovskýt ütésért egyből kiállították, Hornyák pedig egy remek szélsőgóllal törte meg a gólcsendünket. Összességében a félidő egyetlen magyar pozitívuma az volt, hogy végre megjelent a szélsőjátékunk.

A tragédia ott folytatódott a második félidő elején, ahol a szünetben abbamaradt, másfél perc elteltével már hat volt oda, és csak Mikler sokadik bravúrjának volt köszönhető, hogy nem álltunk még rosszabbul. Nem találtuk a megoldást a csehekre sem támadásban, sem védekezésben, és a félidőbeli négy helyett már inkább öt gólon állandósult a hátrányunk. Nagyjából húsz perccel a vége előtt huszáros hajrába kezdtünk, és Lékai vezetésével 19:17-re zárkóztunk fel, de pár perccel később megint visszaépítették a csehek az előnyüket. Hajtottunk becsülettel, lehetőség szerint gyors góllal fejezték be a magyar játékosok a támadásokat, de csak nem sikerült látótávolságba kerülni. Zdráhala tarthatatlan volt a magyar védelem számára, és összességében a védelmünk nem állt olyan biztosan a lábán, mint a spanyolok ellen. A cseh válogatott képes volt megtartani az előnyét az utolsó tíz perc rohanásában, sőt a kapkodásunk miatt elkövetett hibákat kihasználva növelte is, mi pedig három vereséggel búcsúztunk az Európa-bajnokságról.

MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 27:33 (11:15)

Magyarország: Mikler – Juhász Á. 1, Bodó 4, Lékai 9, Bánhidi, Ancsin 2, Hornyák 2. Cserék: Ligetvári, Schuch, Balogh Zs. 5, Bartók 2, Császár, Szöllősi, Fekete D. 2, Borbély.