Szorongásainkat nem a radikalizmus, hanem a hiteles és reális környezetvédelmi vállalások oldhatják fel - Juhász Hajnalka a konzervatív zöldpolitikáról (PS-interjú!)

Kezdjük talán onnan, hogy Ön végre egy olyan jobboldali női politikus, aki tudatosan fordult a környezetvédelem témája felé. Egy fecske is csinálhat nyarat?

Nálunk a családban hagyomány volt, hogy hétvége nincs David Attenborough közös természetfilm- nézés nélkül. Tőle származik az a mondás, hogy „a földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.” Nos, ez a feladata minden kis fecskének, talán annyi csavarral, hogy én az ág jobb oldalán ülök, ott, ahol a környezetvédelemnek hagyományosan helye van. Bár az egyértelműen valótlan beállítás, hogy a konzervatív oldal ne lenne elkötelezett a bolygó megóvásában, az is elmondható, hogy az elmúlt tíz évben a környezetvédelem terén elért sikereinket szerényen kommunikáltuk, ezért komoly felelősség a jobboldali narratívát szakpolitikai alapon képviselni. Az baloldali sajtó és politikusai igyekeztek a kormányoldalra égetni a természetvédelem negligálásnak bélyegét, szavainkat és szándékainkat és nagyon jelentős intézkedéseinket kiforgatták, szándékosan félremagyarázták. Ettől függetlenül, azt gondolom, akkor működik jól egy politikus, ha érzékeli a társadalmi igényeket, és a jobboldali, konzervatív szavazók igenis igénylik, hogy a környezetvédelem kérdésében erőteljesebben megnyilvánuljunk, kellő szerénységgel, de elégséges magabiztossággal. Másrészről a társadalom egy részében jelen van az ún. klímaváltozással kapcsolatos szorongás, ezzel mindenképp foglalkoznunk kell. Nem szabad viszont túlértékelni azokat a hangokat sem idehaza, sem külföldön, amelyek kellő tájékozottság hiányában mondanak ki valamilyen elítélő véleményt vagy ítéletet Magyarországról. Ráadásul azt is tapasztalom, hogy valójában nagyon könnyen meg lehet fogni azokat az baloldali képviselőket az Országgyűlésben, akik folyamatosan és igaztalanul vádolják a kormányt cselekvéséktelenséggel a környezetvédelem terén. Tipikus ismétlődő balliberális mondat, hogy egyes kutatók szerint, vagy egyes kutatóintézetek szerint tíz éven belül visszafordíthatatlan folyamat lesz a klímaváltozás. Ha az ember visszakérdez, hogy a tisztelt képviselő pontosan melyik kutatóintézet melyik tanulmányára hivatkozik, azonnal elveszik a lendület. Ez tipikusan a baloldali politikai retorika része, amely szakmaiságot nélkülözve a félelemkeltésre épít, és feleslegesen kelt feszültséget a társadalomban. Én azokkal a civil szervezetekkel keresem a kapcsolatot, amelyekkel értékrendi alapon is együtt tudok működni, amelyek riogatás helyett cselekszenek, és keresik a felmutatható pozitív példákat, mik azok, amikben jók vagyunk, amiben előre haladunk. Én így képzelem el a konzervatív zöldpolitikát, lépésről lépésre haladva, a kutatóintézetek szakmai hozzáértését felhasználva, - mint például a Klímapolitikai Kutatóintézet, amelynek rendszeresen kikérem a tanácsát - a valóban tenni akaró civil világ bevonásával. Így lehet igazán hitelessé válni, nem úgy, hogy a Facebook-posztok ötperces népszerűségében sütkérezünk.

Tehát nem egy személyben Orbán Viktor felelős a globális felmelegedésért, ahogyan ezt olykor sejteti a balliberális oldal?

A kormányt klímaellenességgel vádoló baloldal szereti elhallgatni, de Magyarország volt az első, ahol már 2016-ban törvénybe foglalták a párizsi klímaegyezmény célkitűzéseit. Nézzük reálisan a tényeket: Magyarország az üvegházhatású káros anyagok kibocsátásának európai szinten 1 százalékát adja, Európa pedig a világ kibocsátásának 10 százalékát. Ezért is tartom károsnak azt a radikális zöldek által gerjesztett félelemkeltést a társadalomban, hogy itt a világ vége, és ha az Európai Unió nem tesz semmit, akkor gyakorlatilag elpusztul a bolygó. Ezért is problémás, ha az ENSZ és az Európai Bizottság egymásra licitálva dobálóznak egyre ambiciózusabb kibocsátáscsökkentési százalékokkal, amelyek mögött tagállami hatástanulmányok nem állnak rendelkezésre. Ráadásul, amíg a legnagyobb szennyezők, mint az USA, Kína nem veszik ki a részüket a klímavédelmi vállalásokban, az EU ambiciózus klímapolitikája globális szinten egy tényező marad a bolygónk klímaváltozás elleni küzdelme palettáján. Félreértés ne essék az mindenképp fontos, hogy legyen egy egységes uniós irány abban, hogy a károsanyag-kibocsátást csökkentenünk kell, ösztönözvén a Magyarországnál kevésbé sikeresebb tagállamokat is. Véleményem szerint sokkal hatékonyabb lenne a regionális, vagy a lokális tagállami közösségeket érdekeltté tenni, feltárni, hogy melyek a megvalósítható klímapolitikai víziók akár az agrárium, a mezőgazdaság, vagy az energetika területén. A V4-es országok országgyűlési képviselőivel folytatott megbeszéléseinkben is erre jutottunk, és abban is egyetértés mutatkozott, hogy ez a fajta klímavédelem, az ilyen ambiciózus célok vállalása atomenergia nélkül teljesíthetetlen. Én ebben látom a konzervatív politikusok szerepét, hogy megértessük a társadalommal: a szorongásinkat nem a radikalizmus, hanem a hiteles és reális környezetvédelmi vállalások oldhatják fel.

A környezetvédelem és az otthonhoz, nemzethez való kötődés kapcsolata már Roger Scruton brit konzervatív gondolkodó Zöld filozófia című munkájában is megjelenik. Ezt jelentené a filozófia gyakorlatba való átültetése?

Pontosan. Éppen e gondolat mentén szoktam hangsúlyozni, hogy eleve elhibázott, ha egy tagállamnak nincsen beleszólása, nincsen szuverenitása, hogyan kezeli a klímaváltozást. Ha nincs önálló hang, ha nem veszik figyelembe az országok helyi adottságait, mezőgazdasági hagyományát, agrárkultúráját a klímaválság elleni küzdelemben, akkor az unió nem tud tartósan hatékony maradni. A globális környezetvédelem csak úgy képzelhető el, ha tagállami szinten megmarad az egyéni hang. A V4-es országokat alapul véve, regionálisan, a lengyel, a cseh és a szlovák hagyományok ismeretében pontosan látjuk, hogyan néz ki ezeknek az országoknak az energia- felhasználása, milyen a társadalom mindennapi élete, milyen a mezőgazdasági tevékenységük, így mi tudunk egymáshoz alkalmazkodni. A klímaváltozásban pedig az alkalmazkodás a kulcsszó, és ezt ha regionálisan tesszük, akkor sokkal sikeresebbek és hatékonyabbak leszünk.

Konzervatív oldalról sokszor hárítják el azzal a környezetvédelem témakörét, hogy aki ezt felvállalja, az valójában csak kívül zöld, belül meg vörös...

Az első ismert környezetvédők egyike Assisi Szent Ferenc 1224-ben írt Naphimnuszában így fogalmaz „Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk, Levegő, felhő, jó és rút idő, kik által élteted minden te alkotásodat.” Ha pusztán ebből indulunk ki, a keresztény környezetvédelem közel nyolcszáz éves előnyben van. Szent II. János Pál pápa az 1970-es években beszélt az enciklikáiban arról, hogy egy keresztény ember számára mennyire fontos a teremtett környezet védelme, tehát többszörösen van ideológiai felelőssége egy kereszténydemokrata politikusnak. Ugyanakkor szerintem az ember, aki hisz a teremtés csodájában, lélekben mindig is magától értetődően zöld, csak ez természetes zöld és nem mesterséges, politikailag kreált máz. A XXI. századi globalizációban olyan keresztényekre van szükség, akik az értékeik védelme érdekében felvállalják a konszolidált, de mégis határozott konfrontációt. És hogyha ez zöldpolitika, akkor a zöldpolitikában is. Meg kell találnunk és értenünk a 21. században a mi egyéni személyi felelősségünket a környezetvédelemben, ahogyan John James Audubon természettudós mondta "az igazi természetvédő az, aki tudja, hogy a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük."

A zöld szemlélet tehát kis dogmatikai áthallással "szívbe írt törvény"?

A hétköznapjaink része, mindenképpen. Nagyon sokszor futok, így sportolás közben és a mindennapjaimban is tapasztalom, hogy sokan eldobálják a szemetet. Ez egy nagyon hétköznapi probléma, mégis nemcsak zavaró, de rendkívül árulkodó is. Olyan társadalomban szeretnék élni, ahol a szemetelés nem menő, ahol elszégyelli magát, akit rajtakapnak, hogy eldobálja a hulladékot, vagy egyáltalán, rá mernek szólni egy ilyen emberre. Ugyanakkor az is igaz, hogy az állam nem állíthat minden sarokra egy rendőrt, vagy polgárőrt, így én is azt az utat választottam, hogy ha futni megyek, viszek magammal egy kesztyűt, és összeszedem, amit mások szétdobálnak. Egyszer odalépett hozzám egy fiatal srác, nézte egy ideig, hogy mit szedegetek körülötte a buszmegállóban, és végül azt mondta, ezt tiszteli, itt kell elkezdeni a környezet védelmét. Szerintem ez a jó irány. A környezetvédelem mindannyiunk közös ügye és jó látni, ahogy a célkitűzések szépen csepegnek le a szakpolitikába, megjelenik például a Fűts okosan! - kampányban, az Otthon Melege programban, a falusi CSOK-ban, fűtés rekonstrukciókban. A kis lépések politikája nagyon fontos, mert ez az, ami a gyakorlatban képes működni.

A kis lépések politikája tehát a konzervatív zöldgondolkodás alapvetése?

Fontos a 2030-as meg a 2050-es célok tekintetében olyat vállaljunk, amit teljesíteni tudunk, különben nemcsak magunkat, de a világot is becsapjuk vele. Jövő év májusától adja Magyarország az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága magyar elnökségét, ahol egyik kiemelt elnökségi prioritásunk éppen a környezet védelme lesz. Itt is a teljesíthető vállalások fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, kiemelve azoknak a tagállamoknak a példáját, akik képesek a klímavédelmi célok teljesítésére, a kibocsátáscsökkentés mellett megőrizni a versenyképességüket, fenntartani a gazdasági növekedést. Nagyon fontosnak tartom a kormánynak azt az üzenetét, hogy képesek voltunk úgy csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy közben növeltük a GDP-t. Erre 2018 a legjobb példa, amikor 5 százalékkal nőtt a GDP, miközben 1 százalékkal csökkent a hazai kibocsátás, amire joggal lehetünk büszkék. Látni kell természetesen, hogy nincs visszaút, a klímavédelmi célokat meg kell valósítani, de csak reális vállalásokkal. De fontos, hogy nemzetközi szinten az előítéleteket lebontva bemutassuk az eredményeinket a V4-ekkel közösen, ezt fogjuk képviselni az Európa Tanács magyar elnöksége idején is. Külön megtiszteltetés számomra, hogy 2021. január 1-től a Miniszterelnökség részéről az Európa Tanács magyar elnökségi prioritásokhoz kapcsolódóan nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért leszek felelős miniszteri biztosként.

Az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben és idehaza is folyamatosan zajlik a politikai adok-kapok, nemrégiben hárított el Magyarország egy igen éles, a jogállamisággal takarózó támadást az uniós források kapcsán. Felkészült a soros elnökséggel járó kihívásokra?

Nekem kellett ez a két év. Kellettek az olyan csalódások, mint például hogy egy magyar baloldali politikus képes a saját hazáját támadni külföldön vagy nemzetközi szervezetekben. A mi fegyverünk a támadásokkal szemben azok a hagyományos értékek, amiben hiszünk, mindig is hittünk, kiállunk mellettük, felkészültek vagyunk mindenre. Emellett harcos kereszténynek kell lenni, mert a keresztényeknek mindig küzdeniük kellett a megmaradásért, és ez így van a 21. században is. Kellően fel kell vértezni magunkat a 47 tagállamból álló Európa Tanácsban, hogy képviselni tudjuk azt, amit valójában a kereszténydemokrácia jelent, legyen ez a szuverenitásunk, az Alaptörvény megvédése, a humanitárius segítségnyújtás, vagy a klímapolitika. Minden téren a maximumot kell nyújtanunk. Ahogy Churchill mondta, „a bátorságot joggal tartják az első számú emberi tulajdonságnak. Ez az, ami lehetővé teszi az összes többit.”

Fotók: Juhász Hajnalka