springer budapest
„Forró Tamásról csak azért tudjuk, hogy ügynök volt, mert történt egy rendszerhiba” – az újságírói hálózatról beszélgetett Belénessy Csaba, Máthé Áron és Mező Gábor
Egyre inkább látjuk, hogy Csurka István világosan látta a hálózat működését, a rendszerszerűséget. Ezért is nagy kár, hogy sokszor rosszul fogalmazott, így elő lehetett venni az antiszemitizmus vádját. Ezzel hitelteleníteni lehetett azt is, amiben amúgy teljesen igaza volt. Ez és annyi minden más is szóba került abban a beszélgetésben, amely a Karc Rádió Farkasverem című műsorában elhangzott. Belénessy Csaba riporter, Máthé Áron történész, a NEB elnökhelyettese és Mező Gábor, a PestiSrácok.hu kutató-újságírója a posztkommunista hatalomátvételt és a sajtó szerepét járta körül. Szóba kerültek a médiaháború különböző megkomponált botrányai, amivel le lehetett járatni az MDF-kormányt, de olyan ügynök-újságírókról is beszélgettek, amilyen Forró Tamás is volt. Tíz dekával több kommunista lett, maradhat? A nyomtatott sajtó átmentett munkásőrsége, avagy a média lenyúlásának története (12. rész)
Az első szabad választás idején, 1990 tavaszán falta fel a német-magyar Springer Budapest a megyei sajtó jelentős részét, úgy, hogy látszatra új lapokat alapított, de abba átvett mindent a régiekből. A céget a posztkommunista közgazdász-káder, Bayer József vezette, aki a következő főszerkesztőket alkalmazta. Köztük volt a bányászból lett propagandista; a kohómérnökből lett párttitkár; a megyei Végrehajtó Bizottságból érkezett pártkatona; az MSZMP propagandistája; a KISZ Pest megyei titkára; az egri párttitkár; a pártpropagandistából lett POFOSZ-alelnök; a KISZ megyei titkára. Egytől-egyig a diktatúra emberei voltak, és egytől-egyig megtartották őket, annak ellenére, hogy a nyolcból négy főszerkesztő ellen tüntetést, illetve bojkottot szerveztek 1990-ben. Sikertelenül. A főszerkesztők uralma a megtervezett forgatókönyv, a hatalomátmentés része volt, bár az MSZ(M)P az 1990-es választást értelemszerűen nem nyerhette meg, de hihetetlen erőfölényére, a megmaradt hálózat mindenhol pozícióban maradó embereire, és az MDF-kormány hibáira és főleg lehetetlen helyzetére alapozva hatalmas győzelmet aratott 1994-ben. Letarolták a vidéket, nem kis részben azoknak a főszerkesztőknek köszönhetően, akik a rendszerváltás előtt és után is egyszerű katonaként viselkedtek. Párttitkárok, KISZ-vezetők, munkásőr-rajongók, ők vezették a megyei lapokat 1990 után – A média lenyúlásának története (11. rész)
Egri párttitkár, a KISZ Pest megyei titkára, az MSZMP megyei propagandistája, a párt propaganda osztályának vezetője – ilyen vonalas középkáderek vezették a megyei lapokat a rendszerváltás előtt és után. 1989 előtt az MSZMP nevezte ki őket, majd a vidéki sajtót 1990-ben bekebelező Springer Budapest mindet megtartotta. Bayer József és a németek a függetlenségre hivatkozva álltak ki mellettük. Volt, aki a munkatársa szerint csalással ült be a székbe, a másik pártújságíróból lett a POFOSZ megyei alelnöke, a harmadik meg MSZP-képviselőként indult, és bukott el 1990-ben. Válogatott csapat volt ez, most négy posztkommunista főszerkesztőt mutatok be, volt, aki a kilencvenes, volt, aki a kétezres évekig (!) a megyei lapok élén maradt. Csoda, hogy az MSZP 1994-ben letarolta a vidéket? Hatalomátmentés kommunista módra, avagy a sajtó lenyúlásának története (11. rész). Csengey Dénes a halála előtt a tévé mocskos ügyeit kutatta – A posztkommunista polip, avagy a média lenyúlásának története (9. rész.)
Bécsi munkája, majd stuttgarti ösztöndíja után a Magyar Televíziónál folytatódott a közgazdász-káder Bayer József felemelkedése. Az agitpropos fővezér Lakatos Ernő és Berecz János emberének tartott Bayer négy évig dolgozott a tévénél, és bár a propagandasajtó szerint ez sikertörténet volt, valójában a tévé [ahogyan az ország] eladósodott. Bayer jókor, 1989 tavaszán váltott, átment a Springer Budapesthez, a tévénél korábbi beosztottja, strómanja, Sándor Gyuláné lett az utódja, akinek férjét Bayer saját cégénél alkalmazta. Nem csak őt, a tévé technikusból lett gyártási igazgatójának, Horváth Lórántnak a felesége is Bayer csapatát erősítette. Így alakult ki az a posztkommunista hálózat, amely a rendszerváltás korszakában és után is uralta a magyar médiát. Jellemző, hogy Bayer egyik legfontosabb springeres embere, Nemes Péter az MSZMP KB politikai munkatársaként került a tévéhez, Bayer magával vitte, és hosszú évtizedekig együtt irányították a megyei sajtót. Meglepő, hogy az összes Párt által kinevezett főszerkesztőt megtartották és megvédték? Vagy, hogy a Sándor Gyuláné és a tévés visszaélések ügyében indított korrupciós, sikkasztós ügyek mind elbuktak? Nem igazán, ahogyan ezzel az átmentett hálózattal az is papírforma volt, hogy a vidéken a ma is gyűlölt MSZP 1994-ben letarolta a megyéket. Néhányan már akkor is vizsgálódtak, közéjük tartozott az a Csengey Dénes, aki halála előtt éppen a tévés ügyekről akart megjelentetni anyagokat. Bayer József és a hírszerzéshez tartozó Collegium Hungaricum – Nevezhetjük-e a Springer Budapest vezetőjét a hálózat emberének?
A címben feltett kérdésre a válasz: igen és nem. Bayer József a Marx Károlyon végzett, majd fiatalon Bécsbe küldték, ahol a kádári állambiztonság kulcsfontosságú objektumához, a Collegium Hungaricumhoz került. Bayer a CH titkára, a vezető Pamlényi Ervin közvetlen beosztottja lett. Pamlényi az állambiztonság ügynöke volt, aki azért vállalta az újra beszervezést, mert tudta, hogy csak így kaphatja meg az állást. Bayert a bécsi kiküldetése után Stuttgartba küldték ösztöndíjjal, ez is a kiválasztottak terepe volt. Hazatérve fiatalon a tévé kereskedelmi igazgatójává tette az átalakulásra készülő diktatúra, hogy 1989-ben a Springer Budapest vezetőjévé válassza a német-magyar vegyesvállalat, amelyet a katpolos Von Ferenczy segített összehozni. Ezután Bayer vezényelte le a megyei lapok átjátszását, megtartva az összes MSZMP által kinevezett főszerkesztő-kádert. Bayer megbízható elvtárs volt és maradt, idén vonult csak vissza, miután harminc évig a magyar média egyik legbefolyásosabb figurája volt. A Hálózathoz tartozott? Igen. Be volt szervezve? Nincs rá bizonyíték, de igazából valahol lényegtelen is. A média lenyúlásának titkos története - 8. rész. Egy pillanat alatt átjátszották maguknak a vidéki sajtót, a katpolos szélhámos Ferenczy, Demján és a hálózat emberei, avagy a média lenyúlásának története (7.)
1990-ben, a választás két fordulója között jött a magát átmentő posztkommunista hatalom óriási trükkje: Demján Sándor Hitelbankja a német Springer kiadóval és a katpolos őrnagyből lett nemzetközi szélhámos-üzletemberrel, Josef von Ferenczyvel összeállva bekebelezte a vidéki sajtó zászlóshajóit. Kilenc megyei lapot indítottak el, átszippantva oda a korábbi megyei lapok szerkesztőségeit, felszerelését, mindent. A lapokat akkor még tulajdonló MSZP ehhez természetesen asszisztált, sőt, a kommunisták emberei a háttérben részt vettek az átmentésben. A rendszerváltás idején megalakult német-magyar vállalat, a Springer Budapest az összes kommunista főszerkesztőt megtartotta, a legtöbb a saját megyéjében magas rangú MSZMP-káder volt, és a kilencvenes években is zavartalanul dolgozhattak. A Springer Budapest élére Bayer József került, aki a diktatúrában a hírszerzés központi helyének számító bécsi kulturális-diplomáciai intézmény titkára volt. A később lebukott hírszerző-igazgató közvetlen beosztottjaként dolgozott. Amikor a választás után a demokratikus pártok képviselői bojkottálták az egyik továbbra is kommunista szellemiségű megyei lapot, Bayer kiállt a Politika Főiskolán végzett főszerkesztő mellett. Jól tette: a megfuttatott közgazdászból (!) lett médiaguru idén vonult vissza, az elmúlt harminc évben a magyar média egyik leghatalmasabb emberének számított. A kilencvenes években a vidéki sajtót a korábbihoz hasonlóan uralta kommunista, posztkommunista elit. Nem véletlen, hogy 1994-ben mindenhol az MSZP győzött. 
