Takarodó: Orbánék végre kisöprik a genderagitátorokat az egyetemekről

Az úgy volt, hogy Bencsik Gábor, a Demokrata lapigazgatója, a Magyar Krónika főszerkesztője írt egy rövid szösszenetet a Facebookra, hogy nem ért egyet a gender-képzés beszüntetésével. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az igazságügyi tárca a hvg.hu szerint egynapos határidőt adott a CEU-nak és az ELTE-nek, hogy véleményezze az erről szóló rendeletmódosításukat. Bencsik Gábor pedig ezt nem tartotta jó ötletnek. Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője viszont nem értett egyet a testvérével, s tegnap azt írta az oldalára: „arra egyetemi szakot alapítani, hogy bebizonyítsák, természetes, jogos és méltányolandó egyes emberek azon törekvése, hogy mentális vagy szexuális zavarukat normálisnak sőt tisztelendőnek fogadtassák el, több mint hiba, bűn. Ez az út ugyanis morális káoszhoz és végül összeomláshoz vezet. (...) A gendertudomány ugyanaz mint a foxi-maxi.” Egyik Bencsiknek ez a véleménye, a másiknak amaz. Nagy ügy.

Idáig tizenkettő egy tucat a történet. Nyilván a kedves olvasóval is előfordult már, hogy valamiben nem értett egyet a testvérével/házastársával/kollégájával/kormányával, akivel amúgy a legtöbb kérdésben egy rugóra jár az agyuk. Normál ember ilyenkor elmondja a különvéleményét, meghallgatja a másik ellenérveit, aztán lapoz. Hangsúlyozom: normál emberekről beszélek – nem a magyar ellenzékről! Ők úgy rábuktak Bencsik Gábor Facebook-bejegyzésére, mint vasorrú bába a mágnesasztalra. Ilyen címekkel tálalták a „szenzációt”:

• A Demokrata újságírója is kiborult azon, hogy a kormány betiltaná a gender szakokat (Index)
• Egyetemi szakok betiltása még a Magyar Krónika főszerkesztőjét is megdöbbentette (444.hu)
• A Magyar Krónika főszerkesztője is kiakadt a genderszak betiltásán (24.hu)
• Ezt nem láttuk jönni: a Magyar Krónika főszerkesztője bírálja a kormányt a gender szak beszántása miatt (hvg.hu)
• Micsoda bátorság: a Magyar Krónika főszerkesztője bírálja a kormányt, amiért az betiltja a gender szakot (Magyar Narancs)

És a többi. Viselkedésük, persze, nem újdonság. Ugyanezt csinálták az áprilisi választás után, amikor például Sebes Gábor budafoki fideszes önkormányzati képviselő kritizálta a kormányt. Ellenzékünk akkor úgy mutogatta és hordozta körbe-körbe Sebes véleményét, mint a teli küblit.Úgy tettek, mintha valami egyszeri, megismételhetetlen varázslat történt volna. Aztán ugyanezzel az álszent pofával, de már erőst sóhajtozva hordozták körbe a küblit, amikor Szakács Árpád megírta, hogyan kapják számolatlanul a százmilliókat a jobboldali kormányzattól a diktatúrázó, jajongó, külföldön hazát áruló ballib művészkék. Ám hiába kritizálta a kormányt Szakács, őt – Sebessel és Bencsikkel ellentétben – nem emelte pajzsra az ellenzék, sőt ő lett az ügyeletes főgonosz, mivel nyilvánosságra hozta a liberális kifizetőhelyek koordinátáit. Ennyiből is látszik: kormánykritika és kormánykritika között is van különbség. Ha az ellenzék hasznot remél tőle, akkor az elkövető hirtelen „igazi jobboldalivá” nemesedik, akinek kritikus szavait csak úgy isszák magukba, aztán pedig évekig idézgetik Olga, Egon meg a többiek. Ám ha nincs hasznuk az illetőből, akkor máris indulhat ellene a petíció.

Kivetítés

Az ellenzék most úgy tesz, mintha Bencsik Gábor kritikája szenzációszámba menne. Azért tesznek így, mert önmagukból indulnak ki. Náluk ugyanis tényleg szokatlan, hogy FONTOS kérdésekben ellentmondjanak kedvenc pártjaiknak.

• Hány balliberális értelmiségi határolódott el a Gyurcsány-kormánytól a 2004. december 5-ei nemzetáruló kampány miatt?
• Hány balliberális értelmiségi követelte Gyurcsány eltakarodását (az egy szem Hajós Andráson kívül) az őszödi beszéd miatt?
• Hány balliberális értelmiségi szólította föl lemondásra Gyurcsányt és csapatát a 2006 őszi rendőrterror és szemkilövetések miatt?
• Hány balliberális értelmiségi emelte föl szavát az ellen, hogy az Obama-adminisztráció és az Európai Bizottság a 2010-es kormányváltás után számos alkalommal megsértette hazánk szuverenitását, koholt vádak alapján szankciókkal fenyegetőztek, zsarolták a magyar kormányt?
• Hány balliberális ellenzéki tiltakozott a hazánk szuverenitását sértő kötelező migránskvóta, a Soros György szervezetei által fazonírozott népvándoroltatás, emberkereskedelem ellen?
• Melyikük ismerte be, hogy a migráció, a szervezett népvándorlás jelenleg a legnagyobb veszély a biztonságunkra? Ehelyett máig arról hápognak, hogy a kormány „sorosozik” és gyűlöletet szít a „menekültek” ellen...

Ilyen a mi kedves ellenzékünk! Talán nekik sem tetszettek a szemkilövetések, mégsem merték leírni, hogy Gyurcsány, takarodj!, mert gyávák. Rettegtek, hogy elapadnak a pénzcsapok. Inkább tolták tovább a Böszme szekerét. Ennyire fontos nekik valójában a szabad véleménynyilvánítás. A demokrácia pedig annyira, hogy egy büdös szavuk nem volt, amikor például Charles Gati befolyásos amerikai politológus 2012-ben fölvázolta, hogyan kell külföldről megbuktatni az Orbán-kormányt, ha kell, polgárháborúval. Sőt, Gati azóta is orákulum számukra, ma is rendszeresen írogat a Népszavába.

Ki engedte be őket?

Végül pár szó a genderőrületről. Bencsik Gábor azt írta:

Ennél a résznél azért hátrahőköltem. Mi az, hogy „visszanyerje”? Pont azidőtájt vesztettük el reprodukciós képességünket, fajfenntartási ösztönünket, józan eszünket, mióta Nyugatról ez a sok elmebetegség begyűrűzött ide. A genderkedés csak egy ezek közül – de mind közül talán a legpusztítóbb. És hiába írja Bencsik Gábor, hogy a „gendertudomány nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása” – hiszen mindenki látja-tapasztalja, hogy az. Őrült társadalommérnökök kísérlete a megmaradt normalitás szétverésére. Az egyetemi katedra a pentagrammája ennek a sátánista szektának. Egy viszonylag friss példa: Pető Andrea, a Soros-egyetem genderagitátora néhány napja a HVG-nek – valamiféle felmérésre hivatkozva – arról áradozott: azok a gyerekek, akiket egynemű „szülők” nevelnek fel, nemhogy nem sérülnek – épp ellenkezőleg, bizonyos képességeik (nyitottság, rugalmasság) fejlettebbek lesznek, mint azoknak, akik hagyományos családban cseperednek föl...