Trump újra győzött!

Brett Kavanaugh bekerülése az USA legfelsőbb bíróságába világpolitikai jelentőségű esemény. Azért az, mert a szélsőliberális erők az USA-ban a hetvenes évektől kezdve a legfelsőbb bíróság elfoglalásával kezdtek neki annak, hogy megszerezzék a világ legerősebb államának irányítási pozícióit. Ezzel a minőségében szolid konzervatív többség konszolidálódik ebben az amerikai politikai életben meghatározó intézményben.

Az USA-ban is az történt, ami nálunk a kilencvenes évek elején: az alkotmánybíróságként is funkcionáló legfelsőbb bíróság átértelmezte az alkotmányt. Az USA-ban is rendkívül nehéz alkotmányt módosítani, gyakorlatilag és praktikusan lehetetlen olyan esetekben, amelyekben a társadalom és a politika megosztott. Ahogy nálunk is, úgy Amerikában is a jogászelit liberális része foglalta el a jogértelmezési pozíciókat, és nemcsak az alapító atyák és a jogalkotók szándékához képest írta át az amerikai alkotmány értelmezését, hanem az alapvető józan észhez és az amerikai lakosság általános meggyőződéseihez képest is. A republikánusok is eltűrték a Clinton-éra elején kezdődő liberális tobzódást; igazából nagyon kilógott a lóláb, a hatalmat akarták csak visszaszerezni, nem tartották igazán fontosnak megakadályozni a jogrendszer folyamatos szélsőliberális irányba történő elmozdulását.

Az amerikai republikánusok kvázi jobboldala, a Tea Party is erre a választói és politikusi felismerésre reagálva jött létre. Habár az amerikai politikai rendszer és a politikai ideológiák nem írhatóak le európai fogalmakkal, a politikai történések igen. Az, hogy Trump egyáltalán a republikánusok elnökjelöltjévé válhatott, sőt meg is nyerte a választást, hatalmas presztízs- és pozícióvesztés a republikánusoknak és olyan választói üzenet, amely mellett többé nem mehetnek el, ha túl akarják élni Trump elnökségét. Ma Amerikában szűk választói többség áll még az alapvető emberi értékek mögött, de ez a többség a hihetetlen erejű liberális nyomulás miatt folyamatosan veszélyben van. Minden szimbolikus vereség jobbról erodálja a republikánus tábort, jelentéktelen és esélytelen jelöltekre és politikusokra pazarol olyan szavazatokat, amelyre a republikánusoknak szüksége van.

A legfelsőbb bíróság visszafoglalásának elmulasztása nemcsak a republikánusok vereségéhez vezetett volna a félidős választásokon, hanem egyenesen megkérdőjelezte volna a republikánusok elkötelezettségét a választóik iránt. Hiszen az első perctől világos volt, hogyha kihátrálnak Brett Kavanaugh mögül, akkor a #metoo-mozgalom a lehető legmagasabb szinten is képes szabotálni a politikai erőviszonyokat és a politikai döntéseket. Magyar példával élve, ez olyan lett volna, mintha nálunk jogforrásnak fogadnánk el Kende Péter Orbán-könyveinek fikcióit. A különbség csak az, hogy Amerikában a demokraták még a magyar ellenzéknél is gátlástalanabbak (igen, sajnos ez lehetséges), és ott az értelmiségi elitben is tömegével találni olyan embereket, akik „feláldozzák” magukat, a privát szférájukat, minden fajta emberi és erkölcsi integritásukat azért, hogy egy politikai célt elérjenek.

Nemcsak Trump győzött itt, hanem a demokrata párt és a #metoo-mozgalom is elszenvedte első, nagyon látványos vereségét. Az is látszik, hogy a demokraták maradék esze is elment az elnökválasztás elvesztése óta. Nemcsak a republikánusokat nyomják hatékonyan Trump irányába, hanem maguk is felhagytak a középre húzás eddig sikeres gyakorlatával és a liberális szélsőségesek pozíciójából akarják megnyerni a választókat. Ez a két politikai oldal közötti világnézeti szakadék példátlan mélyítésével jár együtt, ami inkább a konzervatívoknak látszik kedvezni.

A demokraták, vagyis a szélsőliberálisok azt kérik az amerikaiaktól, sőt követelik, kényszerítenék is erre őket, hogy teljes egészében adják fel a hagyományaikat, az eddigi életformájukat, és egy san francisco-i melegbár törzsközönségének elképzeléseire cseréljék le azokat. A baj csak az, hogy a liberalizmus rohamléptekkel „fejlődik”, és a nem heterofób melegek például már elvakult konzervatív ellenségeknek számítanak a „mozgalomban”. Ezt pedig egyre több, eddig magát „kisebbséginek” tekintő, és eddig a demokratákra szavazó amerikai tapasztalja meg csendes döbbenettel. A republikánusoknak ebben az ütközetben elég hatékonyan sikerült megmutatniuk az amerikaiaknak, hogy a demokraták a saját szélsőségeseiknek kiszolgáltatottak, és ezért veszélyesek a stabilitásra.

Úgy tűnik, hogy Trump több csatát nyer meg, mint amennyit ezekkel a kondíciókkal egy hagyományos republikánus elnök nyerne. Trump személyiségét ismerve senki nem gondolta volna, hogy két évnyi hatalomgyakorlás után még kifejezetten erős pozíciókkal lesz versenyben a második ciklusért.

Azt mondják, hogy a politika és a prostitúció az a két szakma, amelyben néha a műkedvelők sikeresebbek lehetnek, mint a profik. Mindent elmond az amerikai politikai elit állapotáról, hogy egy ilyen figurát sem kiköpni, sem lenyelni nem képes.