Vasárnap tüntetés volt a parlament előtt. Valószínűleg nem sokan hallottak róla. Pedig ahhoz képest, hogy milyen pocsék idő volt és szakadt az eső délelőtt, nem is voltak olyan kevesen, 1–2 ezer ember lehetett. Aztán az idő is megjavult. És hogy mi ellen tüntettek? A WHO ellen. Az ellen, hogy a Világegészségügyi Szervezet el akarja venni az egyes államok hatáskörét számos egészségügyi, egészségpolitikai kérdésben, főleg járványok kezelésében. És az Európai Unió jövő tavasszal megszavazni készül ezt.
Ami kissé meglepő, hogy erről a tüntetésről a sajtó gyakorlatilag egyáltalán nem számolt be. És egyik oldali sajtó sem. Pedig ez egy olyan ügy, amivel a kormánypárti szavazók egész bizonyosan egyetértenek. És a kormány is. Magyarország folyamatosan harcol a különböző, senki által meg nem választott nemzetközi bürokratákkal, és a felhatalmazás és elszámoltathatóság nélküli szervezeteikkel. A WHO is egy ilyen. És amikor mindenféle kacifántos dokumentumokkal a WHO akar nemzetközi felhatalmazást, döntési jogkört kapni, az a nemzetállamok rovására történik. Nem túlzás ezért lopakodó diktatúrának nevezni.
Ahogy egy csomó kérdésben, a gyermekvédelemtől kezdve az egyetemek működéséig, Brüsszel akarja megszabni, hogy mit tehetünk, és megbüntet minket, ha nem azt tesszük; nehogy már a magyarok egészségét érintő kérdések Genfben, a WHO székhelyén dőljenek el. Nincs tehát ebben vita: a tüntetés céljaival, szándékával teljesen egyetértünk. Legalábbis az elvi, illetve a meghirdetett céllal és szándékkal. De láthatóan nemcsak mi. Olyannyira, hogy a Magyar Nemzetben például jelent is meg cikk „Tüntetés volt a WHO ellen Bécsben október elsején. Tudták?” címmel. De ez az egy hónappal ezelőtti bécsi tüntetésről szólt. Amin 10 ezer fölött voltak. És amiről egyébként szintén nem számolt be sem a világsajtó, sem a hazai nagy része. A szerző, Fricz Tamás vendégünk is volt néhány hete a Hardcore Hobbistában. Valamiért mintha csak őt foglalkoztatná a kérdés súlyossága.
Pedig a tervezet tényleg ijesztő lehetőségeket rejt. És szándékosan használom a „rejt” szót. Látszólag ugyanis hatékonyabb egészségvédelemről, összehangolt járványkezelésről és hasonlókról szól. És a megfogalmazásban irányelvek, ajánlások és egyéb ilyen varázsszavak szerepelnek. De pontosan ezt hívják lopakodó diktatúrának. Mint a 15 perces városok. Ahol természetesen minden a mi érdekünkben, a kényelmünkért történik. Mert hiszen milyen klassz dolog, hogy 15 percen belül gyalog elérünk minden boltot, a munkahelyünket, az iskolát, az orvost, a mozit, a konditermet, a strandot… És hát minden ilyen közel van, minek is kellene bárhová messzebbre mennünk? És ha gyalog is elérjük, minek autó? „Nem lesz semmink és boldogok leszünk” – a Klaus Schwab-idézet tökéletesen összefoglalja mindezt.
De a Pfizer vezére, Albert Bourla is beszélt már arról a tabletta formában lenyelhető csipről, ami jelzést küld az orvosunknak, ha bevettük a felírt gyógyszert. És ha nem vettük be, akkor jön a figyelmeztetés. Először nyilván e-mailben. De nyilván a csip arra is képes lehet, hogy távolról bekapcsolják, és olyan gyomorgörcsöt okozzon, hogy rohanunk bevenni az eredeti gyógyszert. Amit ugyan nem gyomorgörcsre írtak fel, hanem mondjuk, nyugtatóként. De mégis a gyomorgörcs miatt kell bevennünk.
Szóval ez a WHO-sztori egyáltalán nem piskóta. Ehhez képest síri csend a vasárnapi tüntetésről. Csak a Mi Hazánkhoz erősen köthető Magyar Jelen számolt be róla, és – látszólag meglepetés – a 444. De persze ha elolvassuk, amit írnak – pontosabban: amit a hozzájuk tartozó Lakmusz írt –, akkor már nem csodálkozunk. Természetesen totális szerecsenmosdatást tolnak. Hogy a WHO szerződéstervezetében semmilyen diktatórikus döntés, kényszeroltás, vagy totális megfigyelési rendszer nincs. Persze, hogy nincs. Ez egy nagyon jó, régi trükk. Megnevezni a legextrémebb dolgokat, azokat megcáfolni, mert valóban nincs róluk szó – és ezáltal az egészet hiteltelenteni vagy elbagatellizálni. Például amikor a magyarság finnugor eredetével kapcsolatos jogos kételyeket, fenntartásokat úgy cáfolják meg a liberálisok, hogy elkezdenek kiröhögni, hogy „haha, persze, a Szíriuszról jöttek a magyarok…”. Mintha aki kétségbe vonja a bevett doktrínát, az csakis valami hibbant lehet. De persze az is igaz, hogy a szíriuszozó, szívcsakrázó fantaszták tálcán kínálják a lehetőséget. Mert a liberálisok, globalisták ki tudják őket emelni, és rájuk mutatni: lám, ha azt gondolod, hogy a magyar népnek a történelemben is sokkal fontosabb szerepe volt, és a jelenben is többre hivatott, mint amilyen alárendelt szerepben más, erősebb hatalmak látni szeretnék ma, akkor te is ugyanazt mondod, ugyanolyan elmebeteg vagy, mint ezek.
És kicsit hasonló a helyzet most a WHO-üggyel kapcsolatban is. Elvész az eredendően jó ügy. Mert a szervezők egyrészt a színpadra engednek félőrülteket, akik aztán számos (fél)igazság mellett nettó baromságokat is mondanak. Másrészt az egész rendezvény át van politizálva. Ahogy a tanárok számos jogos követelésére rátelepedtek a baloldali pártok, ugyanígy ült rá a WHO diktátumaival szembeni jogos félelmekre a Mi Hazánk. És gyakorlatilag egy nettó kormányellenes megmozdulást csináltak belőle.
Ilyeneket hallhattunk például Szakács Árpádtól:
- „A demokrácia a gyávák kommunizmusa” – OK, rendben, értjük. A demokrácia ugyanolyan rossz. OK, akkor mi a jó? A királyság? Persze, a felvilágosult abszolutizmus valóban a legjobban működő rendszer egy országban. Egészen addig, amíg a „jó király” uralkodik. De őt legtöbbször a „rossz király”, az elkényeztetett utód követi, aki zsanok lesz. Szóval fogadjuk el, hogy a demokrácia az egyetlen működőképes válasz.
- „A WHO a magyar kormány meghívására székel a Váci úton” – A WHO valójában 1991 óta jelen van Budapesten. Igen, most egy új központjuk nyílik, amiről lehet vitatkozni, hogy kell-e nekünk. Alapvetően nem ördögtől való az sem, hogy a járványokkal szemben legyen valamiféle nemzetközi koordináció. De ebben ne írják felül a nemzeti hatásköröket! Azt viszont nem a magyar kormány dönti el, hogy milyen nemzetközi szervezetek nyitnak irodát Budapesten. Hála Istennek, bárki nyithat irodát, akkor is, ha nem tetszik a tevékenysége. Elvárjuk, hogy egy magyar cég vagy szervezet is nyithasson irodát Berlinben vagy Genfben… vagy akár cukrászdát Bécsben. Mert ez a szabadság és a demokrácia – ami Szakács Árpád szerint a gyávák kommunizmusa.
- De akkumulátorgyárazott is egy jót. Tehát nem a WHO-ügyről szólt ez a tüntetés, hanem a Mi Hazánk pozíciójának erősítéséről. Az ő politikai törekvéseik népszerűsítéséről. Amik között persze, van számos olyan, amivel egyetértünk. Például abban teljesen igaza van Szakács Árpádnak – amit Fricz Tamás is megírt már –, hogy a tervezet egyik legveszélyesebb része, hogy az „álhírekkel szembeni küzdelem” jegyében szokás szerint azt akarják, hogy a közösségi oldalak cenzúrázzanak mindenkit, aki ellentmond, vagy akár csak kételyeket fogalmaz meg, kérdéseket tesz fel. Beleértve akár orvosokat is. Ahogy ezt tették a Covidnál is. És a WHO ebben teljhatalmat akar: ha ők azt mondják valamire, hogy ezt tilos megírni, akkor a Facebooknak kötelező lesz törölnie.
És persze a vendégmunkásos témát is elővette Szakács Árpád, de nemcsak ő. A többi felszólalótól is hallhattunk hajmeresztő dolgokat ezzel kapcsolatban. Hogy a magyar kormány valójában ugyanúgy bevándorláspárti, mint a nyugat-európaiak. Hogy lakosságcserét akar; elüldözi a magyar fiatalokat, helyettük 500 ezer filippínót akar betelepíteni… Azt már számtalanszor próbáltuk elmagyarázni, és persze aki meg akarja érteni, az meg is tudja, hogy
- a vendégmunkások szigorú, határozott időre szóló szerződéssel jöhetnek;
- nincs mese, a magyar gazdaságnak szüksége van munkaerőre;
- a filippínók persze nem a mi kultúrkörünkből érkeznek, de mégiscsak keresztények, és nem akarnak minket – állítólagos isteni felhatalmazásból – leigázni.
De azt se feledjük, hogy az utóbbi években már volt olyan, hogy többen települtek haza, mint ahányan kiköltöztek. És ha hozzávesszük a külföldön született, de ide költöző magyar állampolgárokat, akkor ez a szám jó ideje veri azokét, akik lelépnek. És amikor több volt a kiköltöző, az évi néhány ezerrel volt több. Szó sincs félmilliós létszámról, évtizedek alatt sem. De ez az egész filippínó vendégmunkás sztori is egy politikai termék, egy hergelés. És amikor a WHO elleni tüntetésen előveszik ezeket, akkor az egyébként teljesen egyetértő, de más kérdésekben is józanul gondolkodó állampolgárokat is eltántorítják. Persze, a könnyen hergelhetők közül lehet, hogy szereznek pár újabb szavazatot. Végül is politikai szempontból ügyes. De akkor ne kajáljuk már be a mesét.
És főleg a nettó baromságokat. Például amikor az egyik felszólaló nemzetközi neomarxista-cionista erőkről beszél. A nemzetközi neomarxisták valóban egy veszélyes és kártékony, globalista és nemzetállam-ellenes brigád, akik a genderizmustól a kritikai fajelméleten és a klímahisztérián át a tizenöt perces városokig mindenfélét ránk akarnak erőltetni. De ezek a legkevésbé sem cionisták. Épp az ellenkezője: kőkemény palesztinfanok. Ez is egy nagyon fura, magyar sajátosság. A világon mindenütt a full balosok rajonganak a palesztinokért. Nálunk a széljobb tolja a szekerüket.
És volt még egy érdekes dolog a tüntetésen. Elővették a Petőfi-laktanya ügyét is. Ami nemigen kapcsolódik a WHO-hoz, de persze ez is egy politikai termék. És még az is lehet, hogy nem értünk egyet a laktanya-átnevezéssel. De ezt a legitim vitát is átpolitizálta a Mi Hazánk. És most is szidták a Habsburgokat. Ami szintén tök rendben van, ebben is csak kevés vita lesz köztünk. Csakhogy jó pár osztrák zászló is volt a tüntetők között. Az nem megy, hogy egyik pillanatban gonosz, másik pillanatban jó osztrákok ők. Nem tudom, mit szóltak ők ehhez. De ha valóban egy széles társadalmi – pláne nemzetközi – összefogást akarunk ebben a valóban fontos ügyben, akkor nem szabad pitiáner bel- és pártpolitikai célok oltárán feláldozni a közös ügyet.
Vagy lehet, hogy valójában csak ennyi a cél ezzel a tüntetéssel is? Ahogy a baloldal rátelepedett a tanárok ügyére, a Mi Hazánk a WHO-val (meg az akkumulátorokkal, meg a Habsburgokkal, stb.) szembeni ellenérzéseket akarja becsatornázni és szavazatokra váltani?
Vezető kép: Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az ENSZ égisze alatt működő Egészségügyi Világszervezet (WHO) etióp főigazgatója sajtóértekezletet tart az ENSZ európai székházában, Genfben 2022. december 14-én. Fotó: MTI/EPA/Keystone/Martial Trezzini
Facebook
Twitter
YouTube
RSS