Bajai krumplileves

Én azt hiszem, hogy most már értem a Gyuriferit. A bajai szavazás óta egyre jobban értem én a Gyuriferit. A Bajára kiszálló megerősített választási - és médiahadtest vonulása, nomeg' a HVG élő közvetítése láttán az átlagember azon gondolkodott, hogy tényleg ennyi időtök van, bazze? Akkor már inkább foglalkozzatok a magyar focival, vagy a halakkal. Feri ellenben kivonta magát a harcvonalból, mert ő most alkot.

Gyurcsány Ferenc ugyanis szakácskönyvet ír. Karácsonyra. Nekünk. Olcsó alapanyagokból, egyszerűen elkészíthetőt. Kép is van róla, ahogy állnak a Kunczéval a konyhában, kevergetik a demokratikus lecsót, kóstolgatják a koalíciós pacalt, Feri meg időnként előkapja a telót a farzsebből, és ráküld egy sms-t a Mesterházyra meg a Bajnaira, hogy össze kellene már fogni gyerekek, aztán összeröhögnek. Feri a felestől már nem is bírva magán, folytatja: "Ezt figyeld Gabikám... Ha nem vagytok elég tökösek, üljetek föl a gázrezsóra… ez jó, mí?, hehe, gázrezsó, ezt még mondom valahol…" Aztán stikában megcsörgeti később Gordit, de amikor az felveszi, akkor Gyuriferi kinyomja. Ilyen jó tréfákat tud ő.

Ennek az eljövendő szakácskönyvnek, mint szinte mindennek a gyurcsányferenci életben, szimbolikus jelentése van, innen lehet ugyanis kiolvasni a megújult baloldali reformkonyha legújabb receptjeit. Meg lehet tanulni a klasszikus szocialista üzemi konyha praktikus fogásait, hogyan lesz a frissensültből rántott hús, abból pörkölt, abból a fasírt, és végül a bolognai… A korábbi baloldali fejadag beltartalmát tekintve meglehetős egysíkúságot mutatott, híven igazodva a legendás krumplileveshez, amiben a Kádárjános volt az egy szem krumpli. Rajk lett volna az izgalmas babérlevél, de belőle csak egy kollégiumot hagytak az elvtársak. Az internacionalista manna azonban idővel megbüdösödött, emiatt a baloldal annak a feladatnak a megoldásával küzd, hogyan tegye újrafelhasználhatóvá a megkeseredett kosztot, de úgy, hogy nyomokban azért felismerhető legyen benne az a klasszikus íz és illatvilág, ami oly jellemzően belengi a panelházak lépcsőfordulóit. A megoldás abban látszik gyökerezni, hogy a liberális maszlaggal leöntött egytálételt most felváltották a kisadagok. A zónák. Mindegyikben van valami, ami a másikban nincs, mégis mindegyik olyan jellegzetes, mint a globuskonzerv egyízű készételei.

A menü az önleszalámizás tipikus esete, a hárításé, hátha a másik fogásba kerül a nemszeretem falat. A fejadagokhoz is némi megértéssel kell közelednünk, hogy fogyaszthatóak legyenek. A Bajnai-menünek kicsit el kell nézni a libázást, az MSZP-nek a Gyuriferit, a Szilinek az MSZP-s kötődést, Fodornak az SZDSZ-t, Bokrosnak meg mindent. A felelősségmegosztás étlapjának a lényege, hogy nem kell azt választanod, amit nem szeretsz, de a végén mégis lesz benne egy kicsi répa. Megválasztás esetén meg lehet elhatárolódni, hogy ugye én nem ilyet akartam főzni, csak ugye az összefogás beleköpött a levesbe.

A lényeg, hogy az egyszeri választó most is csak ugyanazt a szoci konzervkrumplilevest kapja, csak most sok pici külön adagnak hazudva.