Összeállt közép-európai kommunikációs kisantant

Azt már a Junkcer bemutatta, milyen is az uniós módi. Koki, pofon, tockos, meg a papírmappás ütleg, amit a görög gazdasági miniszter kapott a nagy fejére. Eddig tán úgy tűnt, itt Kelet-Európában kicsit másképp mennek a dolgok, különösen a Visegrádi Négyek kézfogásai tűnhettek őszintébbnek. Most azonban, hogy a bevándorlás-kérdésben élesedik a helyzet, bizony különös egy orbáni kézcsók utóélete, vagy egy pintéri hátbaveregetés előélete. Szomszédos országaink mostantól kedves ellenségeink.

Miért Rigó

Jól jönnek a barátok – ezt még Orbán Viktor nyilatkozta szeptember elején, bár akkor még nem tudhatta, hogy a lengyel hölgy, akinek kezet is csókolt, utóbb kihátrál a kvótarendszer elutasításából, és a Merkel-csapattal szavaz. Az indoklás szerint azért, mert úgyis várható volt, hogy a többiek megszavazzák, akkor meg inkább érvényesüljenek Lengyelország érdekei. Ewa Kopacz nem látja be, hogy

a kvótarendszer bevezetése után majd újra és újra érvényesítheti országa érdekeit, amikor a kvótákat évről-évre emelik majd.

A lengyel kormányfő annyira elliberálisodott a nyugati közegben, hogy

még a lengyel baloldal is jobbról tudta támadni a különös húzás miatt

. Milos Zeman, cseh köztársasági elnök ki is jelentette, hogy csak a jövő fogja megmutatni mekkora hiba volt ez. A lengyeleknél még a szlovákok is jobban teljesítenek és a kapcsolatok erősödését egy friss felmérés is megerősíti. Annak ellenére, hogy Malina Hedvig miatt még mindig szarrá kell plakátozni Nyitrát, ráadásul a Mária Valéria hídhoz is fura vaselmeket hordtak, a helyiek szerint azért, hogy könnyebben lezárhassák -

haesetleg

. A hét elején az a nagy baráti hátveregetés verhette ki egyesekben a biztosítékot, amit Pintér Sándor mutatott be Nebojsa Stefanovic szerb belügyminiszterrel. A performansz keretében az szaladt ki Pintér fogának kerítésén át, hogy

„Bajban mutatkozik meg az igazi barát, itt bajban voltunk, és barátilag oldottuk meg ezt a helyzetet, és ez a két ország együttműködését továbbra is erősíteni fogja”

. Öt nappal korábban

ugyanazt a határátkelőt verték rommá azok a menekültek, akik a szerb hatóságok hathatós közreműködésével kerültek oda

. És miközben allahuakbart üvöltöztek, és betonelemeket hajigáltak, a szerb rendőrök zsebredugott kézzel fütyörésztek, tisztes távolságra a könnygáz-pamacsoktól. Az sem lehet véletlen, hogy az ominózus határostrom alatt a szerbek mindvégig megőrizhették a józsaru-imázst. Kétség sem férhet hozzá, hogy

a szerb hatóságok könyékig benne voltak az embercsempész-üzletben

, felső vezetőtől Pityke őrmester kutyájáig, Marcipánig bezárólag. Miközben a szerb miniszterelnök a határzárral kapcsolatban természetes reflexszel húzta elő az Auschwitz-ütőkártyát, és szégyennek nevezte a határzárat, aközben vígan hordták a migránsokat a határainkhoz. A szerb miniszterelnök kezdetektől különös érvrendszert vonultatott fel, melyet aztán valahogy mindenki elhitt neki, hogy rendben van.

Szerbiát tranzitországként definiálta, amin csak át akarnak haladni a bevándorlók, tehát engedni kell őket.

Felteszem, ha valamely magyar Törökországba akarna menni, és mindenféle papír és különösebb közreműködési hajlandóság nélkül kijelentené a szerb határőröknek, hogy engedjék át papírok nélkül csak úgy, mert Szerbián csak át akar haladni, a szerb határőrök jól kiröhögnek. Ha meg önhatalmúlag megindulna a zöldhatáron át, térdenlőnék.

Ez amúgy egy európai esetében minden országban hasonló módon történne.

Nos, ennek a korrupt bandának veregette a hátát a derék Pintér, mert

neki a hátveregetés a dolga, a beszólogatás meg a riadt szemű Szijjártóé

. De azért kiérdemesült belügyminiszterünk is mondhatott volna valami olyasmit, hogy észhez tért végre Szerbia, vagy a helyes útra lépett, vagy felzárkózott az európai, schengeni, uniós normákhoz és követelményekhez, vagy valami hasonlót. Mégiscsak botrány volt a határon, ami miatt Magyarországot számtalan kritika érte, a szerbek meg köszönik szépen, eddig csak jól jártak a dologgal megítélésben és pénzben is, most meg újra barátok is vagyunk.

Nahát a nagy lóf... Persze nem tudhatjuk, mit sikerült Pintérnek elérni a szerbeknél, mert az tény, hogy azóta a felkészült horvátok felé mennek a migránsok.

Apropó horvát belügyminiszter. Ranko Ostojic a legújabb büdösbunkó a belügyminiszterek sorában, főleg, mert ő is a magyar határra hordatja a bevándorlókat, akiknek azt is megígéri, hogy

ne rágják tövig a körmüket, mert nem kell ujjlenyomatot adni

. Csodálandó is, hogy a CÖF ilyenkor nem siet a horvát konzulátus elé tüntizni, holott a derék bregyók fölfegyverzett egységekkel törtek be a magyar állam területére egy vonattal. Zoran Milanovic miniszterelnök és táncdalénekes ezek után nagyvonalúan közölte, hogy ő a Bundesmutti csapatában játszik, a vonatot pedig megtarthatják a magyarok. Persze igyekeznie kell a CÖF-nek is, nehogy Pintér újra a legjobb barátságba keveredjen kitűnő horvát kollegájával.

A szlovének jófejek, viszont őket is fingatják a horvátok, és kérdés meddig tartanak ki. Esetleg kölcsönadhatnánk nekik néhányszáz kilóméternyi kerítésdrótot.

A románokról egyelőre ne ejtsünk szót, mert

a Kárpátok Vakondja épp korrupció és pénzmosás miatt áll bíróság elé

, szóval ő már bármit mondhat, ez már az a szint. Romániával emiatt nem is érdemes kötözködni, bár

előre szánnivaló az a bevándorló , akit Románia befogad

, majd elhelyez a Regát-Poljesti-Pitesti háromszögben. De az is előfordulhat, hogy Románia is a nagy barátunk lesz nemsokára, mert hiába a hangos Orbán-utálat, a kvótarendszert mégsem szavazták meg. Ami a lényeg, hogy tartás helyett elkezdődött a smúzolás és a helyezkedés,

pedig Európa is jól járna egy erős, és migránsmentes Keleti véggel, ha esetleg költözni kell majd Berlinből az asszony miatt

, aki nem akar burkát hordani, meg a férj miatt, aki sört enne sertésvirslivel. A közvélemény már összefogott, a politikusokon a sor, hogy tartsák a lépést.