Európát, a vén Európát, a gyönyörűt, hagyományosan a női princípiummal kapcsoljuk össze. Európé, a szépséges hercegnő olyan kívánatos volt, hogy maga Zeusz is beleszeretett, és bika képében szöktette meg őt. Európé, hogy megvédhesse magát, három ajándékot kapott Zeusztól: Taloszt, a bronzembert, Lailapszoszt, a cukiblökit és egy gerelyt.
A védelmező bronzember, a zsákmányát mindig megtaláló kutya és a mindig célba találó gerely szimbolikáját hosszan lehetne elemezni. A védelmező bronzember feltételezhetően védelmez, a kutya a hűség és az állhatatosság szimbóluma, a gerely pedig az uralkodás, a hatalom jelképe. A jelentéstartalmak boncolgatása helyett legyen elég annyi, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör etikája mellett ezek a szimbólumok Európa örökségei, ezek azok a készségek, amelyek egy adott térség kultúrájának, gazdaságának egységét képesek fenntartani. Persze Európa történelmének ismeretében ez erősen teoretikus elképzelés.
Merkel ehhez képest azt a női archetípust vonultatja fel, folyton cserélgeti a véleményét, miközben azt állítja, hogy nem.Ha viszont nincs hozzá tehetsége, akkor megbolondulunk, és mi is beleőrülünk az őrültségébe.Európára, a Toronyház fallikus templomából, úgy tekintünk, mintha egy zavaros női agyban rekedtünk volna.Nekünk pedig merev arccal tűrnünk kell ezt, hogy aztán a merkelizmus örökre elhagyjon bennünket.
