Propagandariadó: kritika az új Szellemirtókról
Nem véletlenül borzongtunk a Szellemirtók rebootja hallatán. Véletlenül láttuk az új részvirágbolti változatát kitaláltuk, hogy mi van az új részben, és szomorúan konstatáltuk, hogy jogosan féltünk, megint tönkrekúrtak valamit a liberálisok a gyerekkorunkból.
Nem a szellemek ijesztők, hanem
a 4 rikácsoló és természetesen kvótarendszerben összeválogatott nő miatt kapaszkodtunk remegve a székbe,
akikről egy kicsit sem hittük el, hogy képesek volnának ektoplazmát elemezni – és nem az üvegplafon miatt. A nagyobbik baj, hogy ők sem hitték el magukról. Persze nem azért, mert buták (még mielőtt valaki ránk húzza a férfisovinizmus vizes lepedőjét), hanem azért,
mert a lányokat nem érdekli az ektoplazma és ez látszott is.
Az ilyen baró dolgok, mint a protonágyú, a Batmobil, a lézerkard és az orkok a csávókhoz tartoznak.
Ha elveszik tőlünk az ektoplazmát, megyünk az ombucmanhoz.
Szóval a Szellemirtók új része tényleg felháborító. Bill Murray, Harold Ramis, Dan Akroyd, Earni Hudson helyett
most megsértett, kiárusításokról lemaradó, férfiak által többszörösen sebzett és testalkatukkal elégedetlen hibás önképpel rendelkező nők küzdenek a várost ellepő romlással.
A feminizmus, az LMBTQRSTV mozgalom és a négerkvóta legnagyobb dicsőségére. Éppen csak a jó sztorira nem maradt energia. Mivel az új filmben nők a főhősök, ezért a főgeci is sokkal erősebb, és igen elhangzik, hogy
„ezt a helyzetet senki más nem tudná kezelni, csak ők”
. A nők. Mert ez nem egy film, hanem ez itt egy új világ építése kérem, ahol a férfi marad otthon a gyerekkel, a nő meg építi a karrierjét (jelen esetben a protoncsapdát), és amikor sírunk, akkor odadug egy húszezrest és azt mondja „menj, bowlingozz egyet a barátaiddal, de sört azt nem ihatsz, mert a terapeuta szerint attól vad gondolataid lesznek”.
Nyilvánvaló: az egyenlőségről itt szó nincs.
Nem akarnak egyenlőséget, azt akarják, hogy minden háztartásban legyen egy férfiautomata, ami kinyitja a befőttet, lecsapja a pókot és kiviszi az esőben a szemetet, de nem mer az asztalra csapni, főleg nem mer szembeszegülni a szellemekkel.
Ennek remek példája, hogy a filmben szereplő „jó pasi” asszisztens, ami konkrétan a férfiak legprimitívebb tárgyiasítása.
Kb. olyan ez, mintha nem felszabadították volna a rabszolgákat, hanem a négereknek adnak fehéreket láncon cserébe. De a Szex és New Yorkot se akarnánk férfiakra átültetni. Valljuk be, attól mindenki behányna. Meg nem is lenne etikus a nőktől elvenni annak jogát, hogy a reluxaszerelő pasijuk és a recepciós munka mellett egy menő női lap főszerkesztői székéről és egy 50-es sármos kockázati befektetőről álmodozzanak. Meg úgy mellékesen ott van még a Powerpuff Girls is, ha hősök kellenek,
miért is kellenek a mieink?
Meg a Macskanő. Meg a Wonder Woman. Ha nagyon akarják, akkor rajzoljanak nekik nagy segget, nehogy szexizmus forogjon fenn. A történettel kapcsolatban szpojlerezni nem akarunk, mert az nem lenne fair, a film holnaptól lesz látható a budapesti mozikban,
de akiben egy kis jóérzés van, az nem nézi meg,
mert propaganda, és azt már a komcsiknál se szerettük. Ami viszont nagy öröm számunkra a film kapcsán, hogy feminista körökben is elszabadultak az indulatok, amelynek oka főleg Jones karaktere (a fekete lány),
akit a fekete feministák szerint csak azért vesznek fel a szellemirtók csapatába, mert jól ismeri a várost,
ellentétben a fehér lányokkal, akik a tudományokban jeleskednek. Hiába, a liberális propaganda elvárásainak nehéz megfelelni. Talán még Leni Riefenstahl is belebukna ebbe.
