A tényfeltárásról és az indexált titkosszolgákról

Van a tényfeltáró munka. Vannak, akik ezt nevezik az újságírás királyának. Sok időbe telik egy cikk megírása, fárasztó, iszonyú időigényes és ráadásul nagyon sok forrás kell hozzá, mert a leleplezettek szeretnek perelni. Sokszor nagyon magányos meló. És van a titkosszolgálat.

A módszerek sokban hasonlítanak, de ők sokan dolgoznak, továbbá nekik vannak mindenféle okos kütyüik és cseles jogosultságaik.

(hol máshol –az Indexen), amelyikről bűzlik az utóbbi. A szösszenet a jól ismert liberális portálon Rogán miniszter egyik volt munkatársának, továbbá más ismerőseinek rettenetes mesterkedéseit mutatja be. Szóval összeesküvés van, s úgy esküsznek össze a valahol, hogy

, hogy bemennek a kapun összeesküvés céljából. Jogi szaknyelvben ezt összeesküvési célzatú kapubehaladásnak nevezhetik. A cikkel kapcsolatban tartalmilag hozzáfűznivalóm nincsen, kis megjegyzés: arról szól, hogy emberek találkoztak emberekkel, beszéltek dolgokról és vannak benne üzletek, üzletemberek, miniszterek. (Igen, léteznek üzletek, üzletemberek, miniszterek és találkoznak is. Meglepő, nemde?) A technikát, amit első látásra az inkriminált mű használ, „

open source intelligence

”-nek hívják, ez durván fordítva annyit tesz, hogy „nyílt forrású informálódás”. Hogy egyszerűen elmagyarázzam, ez annyit jelent, hogy valamit kiguglizunk, lefényképezünk, videót készítünk, bújjuk a nyilvános adattárakat és a végén levonjuk a következtetést. Itt nem készülnek lehallgatási jegyzőkönyvek, nincs környezettanulmány, vagy elolvasott e-mailek, netán poloskák a konnektorban, vagy éppen utalási és számlakészítési elektronikus rejtett és titkos megfigyelés. Tulajdonképpen a téma az „utcán hever”, az pedig, aki utánanéz, alapvetően információs többlettel rendelkezik. Ebből születnek a tényfeltáró cikkek. Tehát amire a nagy leleplezés épül, az elvileg mindenki számára hozzáférhető és megszerezhető, s ha valakiben épp a minisztervadászhatnék tombol, akkor miért is ne tegye – tehetjük föl magunkban a kérdést. Ahogy végigolvassuk a dolgozatot, az a tényfeltárás magasiskolája, addig, amíg a magyar szálon megyünk. Hiszen minden adat, tény megszerezhető, vagy megtudható, vagy egyenesen közismert.

Csak az a cikk, amit itt látunk, az nem ilyen információkon alapul.

Ugyanis a dolog önmagát buktatja le, ha belegondolunk egy picikét. A nagy összeesküvésre igyekvő miniszter, vagy épp Árpikusz, a főkormányzati Luivutton felismerése ugyanis nem egy hatalmas kunszt, kis ország vagyunk. Ha megkérdezzük a nép egyszerű fiait, akkor még különböző gúnyneveket is hallhatunk. A cikkben megidézett Kertész Balázst sem feltétlenül (bár nagyon, nagyon, de nagyon titokzatosnak van beállítva az ipse), hiszen önkormányzati képviselő volt az V. kerületi Fidesz színeiben 8 (nyolcas) évig, és hát születtek róla is cikkek. Feltéve, de nem megengedve, hogy az emberek igen feledékenyek, annyira azért az sem nagy durranás, hogy a belvárosban megválasztott volt képviselőt felismerik a belvárosban. Azonban három dolgot meglehetősen nehéz megmagyarázni – és innentől vesz érdekes fordulatot a dolog. Ez a három darab videó. Még a budapesti belvárosban, a híres nevezetes V. kerületben sem lehet valaki majdnem 9 hónapig az utcán úgy, hogy folyamatosan „épp arra jár”. A videók akkor születtek, amikor találkoztak a főösszeesküvők. Sajnos az a rossz hírem van, hogy még az igazi fekete öves tényfeltáró újságírók, - ugyanúgy, mint az összeesküvők is - véges idővel rendelkeznek, tehát jelenlétük meglehetősen ritka. Ami azt illeti, a nem gyakori megjelenés azt a következtetést vonja maga után, hogy találkozhassanak, sőt videó is készülhessen, ahhoz bizony folyamatosan kell figyelni a rejtélyes kapualjat, méghozzá úgy, hogy az ne tűnjön fel senkinek. A rejtélyes kapualj mellett sajna elég sokan elmehetnek, tehát az igen fárasztó megfigyelés mellett a videós kollégákat váltani kell. Ha tehát váltják egymást, nyilván többen is voltak. Legalább négyen, akik éjt nappallá téve semmi mást se tettek, mint ott hesszeltek rejtélyesen a kapualj mellett, rendkívül titokzatosan. (Remélem volt köztük olyan is, aki napszemüveget hordott, magas gallérral, kalappal, csak az álcázás végett.) Egyben olyan valakinek is kellett lennie a rejtett videósnak, aki tudja kik is a grúz politikai élet főemberei, mintegy 12 évre visszamenőleg. (Csak szólok, Grúziában mintegy 4.4 millióan laknak – kisebb mint Horvátország -, tőlünk többezer kilométerre, tehát nyilván a magyarországi viszonyokat ismerve sokan ismerhetik a

alakítóit. Ja nem.)

Vagy volt valaki, aki szólt nekik.

Egy olyan valaki, akinek van mondjuk sok kamerája, amik folyton figyelnek és tudja, sőt felismeri, kik a grúzok. Sőt átnézi a

– és olvas azokon a kitűnően olvasható betűkön, sőt kombinálja azt az oroszországi

Sőt azt is tudja kik járnak a kapualjba, közel van és sok kapcsolata van. De vajon ki lehet ez a rejtélyes – és felettébb művelt, tájékozott - valaki? És itt jön be a térképészet todományának nagy segítsége. A főösszeesküvésügyi bázis, ahol a fideszes miniszter hihetetlenül rejtélyesen megjelent, ugyanis mintegy húsz méterre van az amerikai nagykövetségtől. Különben épp ott van ez a fránya nagykövetség, mint

is – ez az a nagyvonalú, független pártatlan érdekmentes alapítvány, amely a cikket támogatta. És innentől kezdve minden világos, például az is, honnan volt sasakaratú Dezsőnek olyan jó infója mindig sok mindenről,

a fáma mindenféle félvilági és féltitkosszolgálati berkekben. Merhogy az

. „Quod erat demostrandum.” Utóirat: Gyanúnk szerint nem ez open source intelligence (nyílt forrású információszerzés), hanem csak úgy egyszerűen intelligence (hírszerzés) volt. S a forrásra is alappal gyanakodhatunk, tehát, mivel a szelíd Colleen még marad legalább 3-4 hónapot, de az erőforrásokat már most visszahívják, míg Trump papa hatalomátvételi ügyletei zajlanak, szóval az eddig befektetett munka kárba veszni látszik. De a félkész műveleti napló is műveleti napló, látunk még majd szép és jó cikkeket, nyilvánvalóan. De akkor legyen már benne több, mint a valakik találkoztak valakikkel… Mivel a három pont volna itt a lényeges.