A halottak (napjának) kisajátításáról

Kifejezetten vicces az, amikor a Tilos Rádió egyik igencsak művelt műsorvezetője arról sikoltozik az éterben, miszerint a klerikálisok teljesen kisajátítják a halottak napját és a mindszenteket, az egyház önünneplését hozva előtérbe. Nem meglepő ez amúgy ettől a csatornától, ami valószínűleg pont azért van egyáltalán, hogy egyrészt jó zenéket sugározzon, másrészt olyanok hangozzanak el benne, amik az átlagos jobboldali szavazót egész biztosan betonozzák be saját oldalára. Emlékszünk még a „kiirtanék minden keresztényt” szövegre, aminek aztán az egyik, a Fidesz-érát megelőző tüntetés lett a vége.

Pár napja a Pesti Srácok is részesülhetett az adó megtisztelő figyelmében: miután Tóta W Árpád és partnerei közölték, hogy a pesti srácok tulajdonképpen gyerekkatonák, a PestiSrácok.hu-t meg simán ávós alakulatnak nevezték, akik a „pártház ablakából, fideszpénzzel kipufajkázva lődöznek” – gondolom rájuk, a bedrogozott sierra leonei gyerekekre, akiket az őrült tábornok, Soros György toborzott be a vérszomjas Liberális Felszabadító Hadseregbe.

A hülyeségnek nincs határa és úgy tűnik, a cannabis származékok okozta súlyos agyi károk immár oda vezettek, hogy a katolikus egyház van olyan rohadék, hogy kisajátítja a saját ünnepét. Skandalum. Gondolom ezen az alapon Luther Márton is kisajátította a saját születésnapját magának és szinte belekényszerít többszáz millió embert a protestantizmusba, hogy aztán őt ünnepeljék. Minden nagy történelmi személyiség és szervezet így van ezzel, kivéve a liberálisokat, akik nem kényszerítenek senkire semmit, őutánuk az emberek csakis önszántukból mennek.

Ők nem kényszerítenek feminizmust, ateizmust, gender-ideológiát és társaikat, nem kényszerítenek le egész országokat a saját kulturális ösvényükről. Ők nem rendelkeznek globális háttérhatalommal, nincsenek politikai céljaik, kommunizmust megszégyenítő utópisztikus elképzeléseik. Ők jók, tehát bármit megtehetnek, és akár naponta mondhatnak valami bődületes gyűlöletteli baromságot, hisz ők a „hős csegevarák” akik elképesztően vagány módon képesek beszólni a Pesti Srácoknak, a Fidesznek, az Egyháznak és bárkinek, aki nem osztja a…. mit is? Ja azt nem lehet megtudni, hisz az egész ideológia semmi másról nem szól, mint a következetes és konstans tagadásából annak, amit ők jobboldalként érzékelnek.

Amúgy ez a magatartás egyben jó jel is a jobboldal számára, hisz azt jelzi, hogy még mindig a „jobboldal” a kezdeményező fél, és mifelénk a liberalizmus irányzata a „reakciós”.

1956 tökéletesen megmutatta ezt, és érdekes, hogy a sajátos magyar „őszi ünnepkör” jóvoltából a baloldal Tourette-szindrómás rádiója ilyen szép sorozatban fedte fel a Baloldal elemi lényegét. A baloldalnak ugyanis szinte remeg a szája széle az idegességtől, ha az Isten, Haza, Család hendiatrisze szóba kerül, de ez nem meglepő, hisz az egész Világon így vannak ezzel.

Ateizmus, Határok nélküliség és Gender-kavarás

Ez az ő hármasságuk. Hazánkban azonban ott van a Nagy Vízválasztó: 1956. A tudálékos okoskodó modoros pofázással az Isten, Haza, Család témát simán el lehet „csalni”, hisz a magyar libsik még csak nem is annyira vérmesek, mint nyugati párjaik. Nyugaton azért lehet akkora pofája a balosoknak, mert nem uralkodtak diktatórikus körülmények között 40-70 éven át. Szemmel láthatóan nagyon vágynak rá, és nem lennék meglepve, ha végül össze is jönne nekik. Elnézve az amerikai eseményeket nem kevés esélyük van összehozni a Gonosz 21. századi Birodalmát, s számíthatunk arra, hogy ennek „helytartói szerepére” már sorban is állnak az új kádárok, biszkuk és marosánok.

Mert Tóta W. igazából elszólta magát. Elhavasszofizta magát. Az idézett eszmefuttatása ugyanis megmutatta, hogy 1956-ot a baloldal egész egyszerűen nem fogja soha magáéva tenni.

Sehogy se megy, hisz Nagy Imre legnagyobb bűne már akkor az volt, hogy „kilépett” az alapvető ideológiából és egy öles nagy lépést tett – mártírként – a Haza irányába. Túl „messzire” ment, és az igazi hős a minden tekintetben áruló Kádár. A „példakép” a „történelmi hős”. Tóta W és Csunderlik és a többi hasonló balos „értelmiségi” számára a követendő magatartás az árulás, és innen nézve tök mindegy, hogy milyen egyéb okosságokat hordanak össze, hisz a másik áruló Lukács Georg sem véletlen került be a műsorba. Ha pedig a baloldalnak ez az értelmiségi narratív gyökere, onnan maximum a mimikriről és az álcák kifinomultságáról lehet értekezni, hogy adott esetben kedvesen bazsajogva fejtik ki nézeteiket, vagy épp azzal a nyálfröcsögő undorral, mint tette Tóta W.

Halottak napján pedig szóba kerül az, hogy hát a pesti srácok igazából halottak. És érdekes a mai „kitétel” a Tiloson, miszerint a Halottak napját az Egyház sajátította volna ki, amikor épp alig egy hete ment oda Tóta W. és köpött rá egy öleset az általa „autótolvajnak” nevezett Mansfeld Péter sírjára.

Vajon innentől mi számít kisajátításnak?

Nem engedni, hogy a halottaink sírjára köpjenek, és virágot vinni rá? Megtisztítani a sírköveket a fekáliával bekenők, rongáló huligánok pusztításaitól, rendbe tenni és gyertyát, mécsest, csokrot helyezni rá? Mi a teendő a hullagyalázóval? A szellemi vandállal? És hát igen, a beteg agy torz elszólásai, a kontroll nélküli csapongás, valamint a következetes fröcsögés vezet el odáig, hogy a szentek tiszteletét valaki „klerikális kisajátításnak” vegye, valamint ahhoz, hogy képes legyen hősök és mártírok sírját megköpködni.

Felmerül a kérdés: kiket tekintenek ezek az emberek a „saját halottjaiknak”? És mit szólnának, ha valaki úgy viselkedne azokkal, ahogy ők teszik másokéval? Ja, tudjuk, akkor jön a nácikártya. De már az is unalmas.

Azt javaslom tehát, hogy tekintsük egyszerűen a hőseink, halottaink, szentjeink, rokonaink, szeretteink iránti kötelességnek, hogy megtisztítsuk sírjaikat mind fizikai, mind szellemi értelemben azoktól a gyomoktól, piszkoktól, amit vandálok vagy pusztán a Felejtés pora rájuk tett. Emlékezzünk a hősökre, a szentekre, és bizony „tekintsük őket sajátjainknak”. Mert azok.