Korporáciai választások a finisben
Julian Assange láthatóan nem akarja feladni az életét. Valószínű ragaszkodik hozzá eléggé. Válaszul a Clinton-féle külügyminisztérium kivégzési ötletelésére, két héttel a választások előtt ráküldött egy ballisztikus szivárogtatás-bombát az általunk már kezdetektől a Sátán Soros György szolgájának stratégiai szövetségesének tartott Hillary Mamára, akit nemes egyszerűséggel szoktunk Vén Banyának és Hazug Ribancnak is hívni.
A legutóbbi cikk óta meglehetősen izgalmas fordulatot vett az amcsi kampány: Assange legújabb wikileaks bombáját már nem tudta figyelmen kívül hagyni a „mainstream média” sem, és – hónapok óta először – azt látjuk, Trump bácsi át is vette szépen a vezetést, igaz csupán pár pontocskával. Ismerve Donaldot, amilyen hülye, még ezt is képes lesz elbaszni, de reméljük, hogy most már tanult eleget a kampány eddigi történéseiből, és ami a legfontosabb: valóban szeretne elnök is lenni és nem pusztán Bill papával fogadtak egy whiskey mellett abban, hogy mennyit fog kaszálni, ha eljátssza Anyuval szemben az ellenjelölt szerepét. A kampányfinisben ugyanis még az a gyanú sem megalapozatlan, hogy Trump valóban úgynevezett „false flag” kampányt folytat. És a vicc: egyetlen esélye ennek ellenkezőjét bizonyítani, ha megnyeri a választásokat. Node első körben – még mielőtt Assange kitolta volna az újabb adag wikileaks doksit, aminek ezidáig két és fél „kisztitkár” szintű áldozata van, szeretnénk megjegyezni, hogy az események a Toronyház Konteó osztaga után kullognak, és úgy tűnik szépen be is igazolják azt,amit mindig is mondtunk. A hét elejének híre ugyanis az volt, hogy az AT&T és a Time Warner bejelentették fúziós szándékukat. Hogy mit jelent ez? Nos annál is durvábbat, mint amit előző sorozatunkban megírtunk. A fúzió révén ugyanis nem pusztán egy 85 MILLIÁRD dolláros gigamegatyrannosaurusrex cég jönne létre a kommunikációs piacon, de tulajdonképp szintet is lépnénk az előző cikkben felvázolt képletnél, ugyanis ez a cégegyesülés maga a szolgáltató és a tartalomgyártó között jönne létre. Hogy értsük: olyan, mintha a UPC fúzionálna a TV2-vel. Vagy – amcsi méretekben mérve – a Posta a Köztévével. Képzeljük csak el, hogy ugyanaz adja a zsinórba a megabájtot, aki az azon cikázó adatot. Ugye, hogy durva egy kapitalizmusban? Nos, nem véletlen, hogy rögtön össze is állt a „fura koalíció”: Trump rögtön támadott, miszerint Clinton „rohadt nagy kussolása” az ügy kapcsán csak azt mutatja, hogy ő pont örül egy ilyen gigamegamédiacég létrejöttének, hisz már az eddigi felállás is neki kedvezett, és így innentől már nem is kell a „media bias” jelenségét taglalni sem, hisz ez a megaóriás egyrészt hasonló lépésekre fogja késztetni a versenytársakat, tulajdonképp monopolizálva a nyilvánosságot. Képzeljük el a horrort: ha magát az Internetet az adja, aki rajta a tartalmat, meghatározhatja azt is, hogy egyáltalán mit ad… Vágjuk? Ha én pl. a Cégnek nem tetsző tartalmat szolgáltatok, eljöhet az idő, hogy már a net sem fog cikázni a wifiből kifelé. Az ügy nem új: erre kísérletet már tettek, az ezt lehetővé tevő törvények egyik legnagyobb támogatója épp Gyuribácsi volt 2007-ben. A fura koalíció másik tagja, Sanders is ezúttal egyértelműen Trump nótáját fújta, mert szerinte a fúzió nagyon komolyan befolyásolná az amerikai nyilvánosság „diverzitását”. Szó szerint jönne létre a „szovjetmédia” első körben, és ki tudja, hogy ezt mikor követné a politikai átrendeződés… Node nem olyan forrón eszik a kását- mondhatnók, sőt úgy tűnik az Égieknek már ez is sok volt. Legalábbis Assange és a hozzá hasonló „internet fundamentalisták” úgy tűnik látják Clinton, illetve a mögötte álló – írjuk le, mert olyan jól esik - HÁTTÉRHATALOM törekvéseit, és kieresztette a végére (két hét van a választásokig) a legdurvább infókat az éterbe, amik azóta szépen erodálják is Clinton nyanya esélyeit.
Elsőként – jó stílusérzékkel reagálva Trump szexbotrányára – kiderült, hogy Clinton fő asszisztense, Huma Abeddin miket kavart a Demokrata Párt kampányfőnökével. A botrány mellékszálaként meg kiderült, hogy a csaj szerető férjecskéje 15 éves kislányoknak küldözgetett kukis szelfiket magáról és tulajdonképpen egy tinivel csalta Humát. Azt az asszisztenst, aki már eddig is erőteljesen csípte a Republikánusok szemét, hisz nem elég, hogy az amúgy méltatlanul démonizált „muszlim-amerikai” közösség tagja, hanem konkrétan millió szállal kötődik olyan arabokhoz, akikhez képest Orbán szomszédja egy kiscserkész. Ő azonban – mindezek mellett – olyan hűséges mamelukja volt Clintonnak, hogy néhány hete még „mintha a második lányom lenne” jelzőkkel méltatta a hűséges szolgát.
Hillary Clinton karakterét jellemzi, hogy a botrányt követően „második lányából” „egyik alkalmazottam” lett.
Hát ennyire jóságos ez a kedves nagymama. Ez az emberi része, de ami eztán jött még keményebb. Mert mi is volt a legnagyobb vád? Hát, hogy a sajtó nem csupán „biased”, hanem konkrétan csalnak is a médiában. Nos ez is kiderült, miután fény derült arra, hogy egy egyébiránt leginkább az amcsi filmek néger nagymamájára hasonlító alkalmazott szépen leszállította neki ELŐRE azokat a kérdéseket, amiket később a televíziós viták során a riporterek feltettek. Ezért tűnt tehát – Trumppal szemben, aki improvizálni volt kénytelen – Clinton magabiztosnak és felkészültnek. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az ügyre maga az egyébiránt a Pravda szintjén mocorgó CNN válaszolt úgy, hogy megszüntetett minden kapcsolatot Donna Brazile-al. A másik az volt, hogy a Clinton Alapítvány konkrétan egy pénzmosoda, nos erre is kaptunk további adalékokat, de a legsúlyosabb „bomba” mégis az volt, hogy lelepleződött a Legnagyobb Konteó, miszerint a szír polgárháborút maga Amerika, azon belül is a Clinton féle State Department robbantotta ki. Egy memo tartalma szerint ugyanis – elvileg – Izrael „védelmében” tett lépéseket az USA arra, hogy minden eszközzel „elsöpörje” Assad rezsimjét. Nos a memó következménye lett az is, hogy az FBI újra megnyitotta korábban – amúgy gyanús, elnöki közbenjárásra – megszüntetett nyomozását, hisz kiderült: valóban kerültek ki titkok ama bizonyos magánszerverről. Többek közt az a forgatókönyv mely szerint Amerika a szír rezsim elmozdításával tulajdonképp Iránt akarja elszigetelni levanti szövetségeseitől, ezzel visszaszorítva a térségbeli jelenlétét. Mókás ezek után, hogy a Clintonpáti libsi médiumok ezt követően ad nauseam tolják az irániak által fatvával sújtott Salman Rushdie troll-tweetjét, melyben Trumpot konkrétan egy nemi erőszaktevőnek írja le, és Amerikát „koncentrációra” szólítja fel, hogy mégis Clintonra szavazzon. A libsi média próbálja nyugtatgatni híveit, ám a zavar nagyobb és szemmel láthatóbb ennél. Számos médium „bocsánatot kért” Trumptól, mert nem elég „objektívan” állt hozzá. míg a szélsőlibek turbó üzemmódban próbálják oltani a tüzet, ami hirtelen felgyulladt Clinton körül. Ez pedig nem más, mint a végnélküli putyinozás. Olyan szintre kapcsolták az „orosz infiltráció” témát, hogy abban már lekörözik a jobboldal sorosos háttérhatalmazását. A demokrata szcenárió szerint Putyin szatelitállamokat épít kelet Európában (ilyen Orbán is), behatol Amerika szívébe, és Trump nem más, mint Putyin „bábja”.
Ez a faszság Clinton szájából hangzott el nemrég, szóval ez is mutatja, hogy elég nagy a baj.
Clinton ideges, Obama ideges, a Demokraták idegesek, és ez jó jel. Azért legyünk realisták: Trump vezetése még nagyon kicsi, Clinton elektori pozíciói erősek, tehát a meccs abszolút nincs lejátszva, de ahhoz képest, hogy akár még pár hete is úgy tűnt, hogy rég eldőlt, hogy a Clintonék újra elfoglalják a Fehér házat, nagyon is bíztató fejlemény. Folytatás következik, az eseményeket elnézve akár napokon belül.
