Mint az immár bő egy éve ismert, egy 2021 júniusában hozott kormányrendelet értelmében 2022. július 1-jétől megváltozik a magyar forgalmi rendszámok formátuma. Érdekesség, hogy ismét 32 év elteltével történik e téren váltás, hiszen éppen ennyi ideig osztották a két betűből és négy számból álló táblákat 1958 és 1990 között, és most már láthatjuk, hogy a három betűből és három számból képzett „rendszerváltó” rendszámoknak is éppen ennyi idő jutott – a különbség csak annyi, hogy a kilencvenes évekkel ellentétben most nem lesz kötelező az azonosítók cseréje. Sokan felkapták a fejüket a hírre, ugyanis az intézkedés szükségszerűsége vitatható, ráadásul nem aratott osztatlan sikert azok körében sem, akik szélesebb rálátással bírnak a rendszámok világára. Ha el is fogadjuk, hogy július elsejétől egy egészen más világ jön rendszámfronton, azért még érdemes lehet némi kritikát megfogalmazni – erre vállalkozunk a következőkben.
Szögezzük le: egy új rendszámformátum megtervezése és bevezetése elsősorban adminisztratív kérdés, nem pedig esztétikai. Aki meghatározza az ezzel kapcsolatos szabvány részleteit, csak abból a néhány szükségszerűségből indul ki, hogy mi az, amit mindenképpen meg kell tartani a jelenlegi rendszerből (például azt, hogy mekkora tételeket és milyen gyakorisággal szállítsanak az okmányirodáknak a rendszámtáblákból, hiszen ennek például megvan a bevált, kialakult gyakorlata) és mi az, amin változtatni kellene (például csak egyféle ideiglenes rendszámtípus létezzen, ne több). Minden más szempont irreleváns.
Túl lett méretezve
Az például egyáltalán nem bírhatott nagy jelentőséggel – igaz, dicsekedni azért lehet vele, csak minek –, hogy a kiadható kombinációk mennyisége nemhogy évtizedekre lesz elegendő Magyarországnak egy négy betűből és három számból álló rendszámformátummal, hanem nagyjából az örökkévalóságig. Másképpen fogalmazva: feleslegesen bőre lett szabva.
És egy efféle formátum még hazánknál hat-hétszer nagyobb népességű országok számára is bőven elegendőnek bizonyul. Olaszország 1994-ben vezette be a két betű–három szám–két betű rendszerét, ábécésorrendben haladva: szűk három évtized elteltével járnak jelenleg a G betűnél. Franciaországban 2009 óta osztanak rendszámokat ugyanezen formátum szerint, ők is a G-nél tartanak (a franciáknál nehezebb kikerülni a régebbi járművek valamikori átrendszámozását, igaz, nem is megoldhatatlan).
Éppen ezért érthetetlen, amit most vezetünk be. Még ha a kettős betűk (a dz kivételével) ki is lesznek tiltva a rendszámainkból, és a rendszám első kettő betűje csak két magánhangzó vagy csak két mássalhangzó lehet – annak elkerülése érdekében, hogy értelmes magyar szavakat olvashassunk ki a rendszámokból –, mindez még így is annyi lehetséges kombinációt fog eredményezni, hogy ha nagyjából 2030-ra el is fogynak majd az A betűs rendszámok, utána nagyjából két évtizeden csak B betűs plakettek lesznek. És csak azok.
Mindenféle méretben. A próbanyomatok 2021 júniusában. Forrás: Innovációs és Technológiai Minisztérium
Emberi tényező
Miért is számít ez, és miért rossz? Éppen az átlagember miatt. Eddig ugyanis ránézésre tudni lehetett a kezdőbetű alapján, hogy egy magyar forgalmi rendszámot körülbelül mikor adhattak ki – igaz, ez nem minden esetben korrelált a jármű gyártási évével, mint tudjuk, de tájékozódási pontnak azért igen hasznos volt. Konyhanyelven fogalmazva: volt mozgás a rendszerben. Egy-egy kezdőbetű nagyjából másfél–két év alatt kifutott – persze voltak kivételek, például a 2008-as gazdasági válság és az abból következő csökkenő kereslet miatt az L-plakettekkel négy évig kihúzták az okmányirodák – és könnyedén érzékelhető volt, hogyan újul meg a magyar járműpark évről évre. Bizonyos esetekben egy rendszámtáblának még a jármű használtpiaci árát befolyásoló súlya is lehetett – akár éppen a régiségének is, ha azt mutatta, hogy az adott jármű az első magyarországi forgalomba helyezése óta sosem váltott rendszámot. Ez a beárazó hatás innentől kezdve nem fog érvényesülni.
Az sem igaz, amit szakbarbár módon sokan állítottak a sajtóban, hogy úgymond „kifogytunk volna a rendszámokból”, vagy a végére értünk volna a kiadható kombinációknak. E sorok írásakor, az 1990 óta tartó szisztéma utolsó napjaiban a TH kezdetű (vagy más T betűs) rendszámtáblákat adják ki a hatóságok. A T-rendszámok kiosztása 2021 utolsó heteiben kezdődött, és tekintve, hogy – amint azt már feljebb írtuk – másfél–két év alatt futott ki egy kezdőbetű, 2023 végéig bőségesen elegendő T-rendszám állt volna rendelkezésre.
Aztán ott lett volna még a személyautókra a V és a Z kezdőbetű – ne feledjük, U betűvel a motorkerékpárok, W-vel és X-szel a pótkocsik és utánfutók, Y-os rendszámmal pedig a különféle lassújárművek futnak –, az még négy év lett volna majdnem, amire kifogynak. És ha minden kötél szakad, a legvégére még a kihagyott O kezdőbetűt is el lehetett volna használni, illetve messze nem telt be a W és az Y sem, azokból is ki lehetett volna jelölni a még hátralévőket. Összességében 2028-ig, de legkésőbb 2030-ig jutott volna mindenkinek. Ha pedig végül kifogytunk volna, meg lehetett volna fordítani a számokat és a betűket, és kezdhettük volna újra 001-AAA-tól – állítólag éppen erre hivatkozva nem osztották ki az O-betűs rendszámokat korábban.
Zárójelbe téve
A fenti megfontolásokat tekintetbe véve megmaradt volna az átlagember számára jól azonosítható jellege, követhető dinamikája a magyar forgalmi rendszámok rendszerének, és nem érezné úgy, hogy az új formátumhoz viszonyítva régebbi típusú rendszámmal kevesebbet ér az autója. Elvégre, ha már a rendszerváltozás idején úgy alakult, hogy nem területi alapú rendszámokat vezettünk be és ezáltal senki nem indul hátrányból a másikhoz képest csak a rendszáma alapján – ez egyébként maximálisan helyeselhető szempont –, maradhattunk volna annyira demokraták, hogy nem tesszük zárójelbe az utóbbi 32 évet és nem állítunk elő olyan helyzetet, hogy olyan vélekedés alakuljon ki, amely alapján ránézésre mindenkinek egy kicsit kevesebbet fog érni a járműve, ha nem az újabb fajta formátum szerinti rendszám van rajta. Főleg úgy, hogy mint azt feljebb felvázoltuk, most, 2022-ben erre még nem is igazán lett volna szükség.
Budapest, 2004. május 4. Az egyik budapesti autószalonban európai uniós rendszámot szerel fel a szalon egyik munkatársa az átadásra kerülő gépkocsira. MTI Fotó: Honéczy Barnabás
És hogy igazán gonoszak legyünk: mi lesz, ha már nem lesz Európai Unió? Ha a magyar társadalom európai elkötelezettségének radikális visszájára fordulásával – csak így tovább, Brüsszel! – az emberek úgy fognak nézni a kék sávra és rajta a tizenkét csillagra, mint ahogy 1989-ben néztek az akkor még szép számmal meredező Lenin-szobrokra, meg a középületek falán a vörös csillagokra? Esetleg odáig radikalizálódunk, hogy a nem is olyan távoli utókor tiltott önkényuralmi jelképnek nyilvánítja? Akkor aztán majd lehet fejet vakarni, mit csináljunk ezzel a több millió nemkívánatos rendszámtáblával, és akkor majd cserélheti mindenki, beleértve a 2022 óta kiadott, immár szép és új, de azért még a kék sávot – a nemzetközi szerződések szerint kötelezően – tartalmazó plaketteket is. De nagy lesz az öröm…
A címer viszont mutatós
Akárhogy is, azért minden rosszban valami jó: mostantól ott lesz a koronás kiscímer a rendszámokon. Ezt persze előbb is oda lehetett volna tenni – a szlovákok 2006 óta tüntetik fel a rendszámaikban a kötőjel helyén a lopott címerüket –, de legalább eljutottunk ide. Persze még így is nagyon németesen fognak festeni a magyar rendszámok – főleg, hogy a bevezetendő karakterkészlet valójában a német FE-Schrift egy enyhén módosított változata, amely egyébként a harmadik világ országaiban is igen kelendő szabvány lett az utóbbi évtizedben –, ami kár. Az lett volna a csoda, ha valaki rájön odafent, hogy egyébként megvolt a saját magyar szabványunk a rendszámtábla-karakterkészletekre is – és más, szerencsésebb történelmi fejlődésű országok a világért se térnének el a sajátjuktól, ha van nekik –, de ilyeneken aztán már végképp ne akadjunk fenn.
Volt rá saját szabványunk. Balatonszabadi-Sóstó, 1989. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Umann Kornél
Most már mindegy; ez van – vagyis lesz –, ezt kell szeretni. Csak lehetett volna ezt nagyobb körültekintéssel is intézni.
Vezető kép: MTI/Demecs Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS