Vasárnap ismét kormányellenes megmozdulás lesz, csak most ’56-os megemlékezésnek és diáktüntetésnek nevezik
Miért kell ezt az ócska színjátékot eljátszani? Nem lesz itt vasárnap semmiféle megemlékezés. Nem túl bonyolult a képlet: október 23-át kihasználva kormányellenes tüntetés lesz Budapesten, amit nyilvánosan a PDSZ, a háttérből viszont nagyon is a Gyurcsány–Dobrev-házaspár szervez. Érdekképviselet? Diáktüntetés? Ugyan már! Ismerjük ezeket a komornyik-szakszervezeteket, hallottuk legutóbb is a beszédeket és olvastuk a diákok kezében tartott transzparenseket, de jóérzésű emberek egyébként sem akasztanak és dobálnak meg minisztereket ábrázoló bábukat. Sokat változott szeptember eleje óta a résztvevők szociológiai összetétele és megjelentek a hivatásos tüntetők is a vérszagra, így ne legyen kétségünk, Orbán-ellenes demonstráció várható most is, amit a nemzetközi sajtó majd úgy mutat be, hogy a fiatalok százezrei tüntettek a diktatúra ellen.
Nem a politikai üzenet a gond, hanem Apró Antal unokájának vérlázító magatartása. Nem az érdekképviselettel van probléma, hanem azzal a képmutatással, amivel megpróbálják elrejteni a pártpolitikai szándékot. És végül, egyáltalán nem az a baj, hogy meg akarják buktatni a kormányt (a demokrácia sok mindent kibír!), hanem az, hogy Gyurcsány maga elé tolja a szakszervezeteket és a feltüzelt diákokat. Mert jól tudja, hogy DK-s pártlogó alatt kutya sem vonulna ki október 23-án.
Jellemtelen ünneprontók
Bár a bölcsesség és a lelki egyensúly valódi próbája a sztoikus nyugalom rendíthetetlen voltán nyugszik, most mégis nehéz csendben maradni. Szólni kell, mikor „megemlékezést” szervez október 23-án a PDSZ, a Tanítanék, a Magyar Anyák, a kata károsultak, a szakszervezetek és még minden Orbán-ellenes közösség, akit éppen összefúj majd a hideg őszi szél. Hasznos hülyék, futóbolondok, naiv diákok és persze háttérben a tenyerüket dörzsölő ravasz politikusok. Meg a dollárjel-szemű NoÁr. De a legvérlázítóbb mégis az a Dobrev Klára, aki utcára hívja október 23-án a magyart!
Világosan látszik, hogy Gyurcsány Ferenc különleges hadműveletbe kezdett: letol mindenkit az ellenzéki pályáról, az árnyékkormánnyal pedig leuralja a baloldalt. Ebbe a tervbe illeszkedik az, hogy Dobrev Klára utcára szólít október 23-án, a rendezvényen felvonulókat pedig kinevezik majd tiszteletbeli dékásoknak. (Vajon mit ünnepel Apró Antal unokája október 23-án?)
Nem azzal van a probléma, hogy valaki politizálni merészel október 23-án! A világ legtermészetesebb dolga ugyanis, hogy ha összesereglik egy közösség, akkor megszólal a politika is. A színleléssel van gond. De még milyen nagy!
Ám a legfelháborítóbb mégis az, mikor jellemtelen ünneprontók dörzsölik a tenyerüket, miközben a hősökről kellene szólnia e jeles napnak. Dobrev Klára után már jelezte a Jobbik és az MSZP is, hogy ők bizony ott lesznek a vasárnapi rendezvényen, ha hívják őket, ha nem. Meg Jakab Péter is – ha már rontani kell valahol a levegőt!
Pedagógus szakszervezetek az árnyékkormány árnyékában
Miután megkapták a pedagógusok a kormánytól az béremelésre az ígéretet, nem az lenne a helyes és célravezető magatartás a szakszervezetek részéről, hogy tárgyalást kérnek és asztalhoz ülnek? Nem az lenne inkább hasznos, ha „kihasználva” a kormány nyitottságát megpróbálnának tárgyalásos úton elérni még valamit? Három dologról volt ugyanis szó: béremelés, munkaidő-csökkentés és a munkakörülmények javítása. Utóbbi kettőt fel lehetne vetni tisztességesen is.
De a szakszervezetek nem tárgyalnak, hanem tüntetnek. Illetve tárgyalnak, csak nem a kormánnyal, hanem az árnyékkormánnyal. Így minden világos.
Éppen egy hónappal ezelőtt, szeptember 23-án egyeztetett az árnyékkormány a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével. Volt árnyékkormányinfó, meg árnyék-sajtótájékoztató, ahol az árnyék-kormányszóvivő bejelentette, hogy az árnyékkormányfő, a bér- és munkaügyi árnyékminiszter tartalmas tárgyalást folytatott több szakszervezettel, köztük a PDSZ-szel. Így tényleg minden világos.
Jóérzésű ember távol marad a Demokratikus Koalíció perpatvarától
A múltunk csordultig van csodás történetekkel és igazi hősökkel, de ami elmúlt és értékes, azt ismét élővé kell tennünk. Ezért tartunk ünnepeket vagy megemlékezéseket. Abban reménykedünk, hogy a múltunk értékes része általunk tovább él. Így nemcsak azért emlékezünk meg egy-egy történelmi hőstettről, katarzisról vagy tragédiáról, mert a kenyér mellett a cirkusz (vagy a hosszú hétvége) is kell a népnek
- így gondolkodik egy jóérzésű ember.
Ezzel szembe rápillantunk az október 23-i tüntetés eseményének ajánlójára a közösségi oldalon, akkor ott van minden, csak éppen hősök emlékezete nincs. Van viszont orbánozás, meg lázongás és hardcore kormányellenes propaganda szöveg.
Nem véletlen, hogy a szeptember óta tartó pedagógustüntetéseken résztvevők szociológiai összetétele igen sokat változott – mondhatnánk diplomatikusan. Megjelentek a hivatásos tüntetők, a pártaktivisták, a fáradt gőzt kieresztő lumpenek. Egyre kevesebb a tiszta tekintet, egyre több a vulgáris politikai üzenet.
Egy jóérzésű ember, ha tényleg a pedagógusok helyzete miatt tüntet, akkor nem fogja papírgalacsinnal dobálni az akasztott Pintér Sándor bábut, vagy pedofil bűncselekménnyel fenyegetni a miniszterelnök családját. Ez ugyanis legutóbb már megtörtént és vélhetően vasárnap sem lesz ez másként.
Csak balhé ne legyen! Gyurcsány ugyanis úgy vágyik egy komolyabb rendbontásra, mint éhező egy falat kenyérre…