Vass Krisztián: Jókai-nyakleves
Az agrárminisztérium tanácsadója a vírusvész kapcsán közölt cikket a Magyar Hírlap 2020. április 7-i számában a hazai mezőgazdaságról. „A májusi hideg napokra tehát minden évben készen kell lennünk” – idézi cikke elején Vass Krisztián Jókai Mór szavait. Majd a tavaszi munkálatokra utalva így folytatja: „A hazai agrárgazdaság ugyan erős lábakon áll, nem fárad bele egykönnyen a bokázásba. Mégis fontos, hogy minden talpalatnyi földet derekasan megműveljünk.”
A cikk szerzője szerint Magyarország komoly hagyományokkal és adottságokkal bír.
Hiszen a vesztegzár miatt lelassult kereskedelmi kapcsolatok korszakában is bespájzolhatunk kellően, nem kell aggódnunk a napi betevőért. A térség éléskamrája hazánk, de ennek így is kell maradnia
– fogalmaz. A szerző hangsúlyozza: az Orbán Viktor vezette kabinet minden erejét latba veti, hogy minél kevesebb veszteséggel zárjuk az esztendőt. Jelentős tartalékot jelent, hogy a nemzeti kormány 2010-től növekvő fejlődési pályára állította a magyar agráriumot.
Nagy István szaktárcavezető – ezzel összhangban – a válság kezdetén tudatta is: huszonötmillió ember élelmiszerellátását képes a hazai ágazat biztosítani. Ahhoz, hogy ezt a nagyszerű képességünket megőrizzük, szükség van most a magyar tenniakarásra
– teszi hozzá.
A kormány a helyén van
Alapvetően mezőgazdasági alkatú ország vagyunk
– vélekedik, és következtetése szerint e földrajzi adottságunkat előnyünkre fordíthatjuk a bajban.
Amit az urbánusok, globalisták idejétmúlt földhözragadtságnak véltek, a vidék és a tanyasi-falusi-kisvárosi ember túlélési esélyeit növeli. Gazdasági és biológia szempontból egyaránt. Ezzel a háttérrel felvértezve kell felvennünk a kesztyűt a vírus következményei ellen
– szögezi le a cikkíró. Majd így folytatja:
A kormány a helyén van. Ha mindenki teszi a dolgát, előbb-utóbb úrrá leszünk a csőstül jövő problémán.
Zárásképpen, az ellenzéket bírálva visszautal a publicisztikája nyitó citátumára:
Apropó Jókai. Ha a zűrben akadékoskodók azt hiszik, jól lefőzik a nemzeti kormányt, tévednek. Vész múltával közéleti kondérba kerülnek, mint füstölt szopósmalac a Jókai-bablevesbe. Megpuhítja gyönge rostjaikat a történelem: saját levükben fognak forrni és fortyogni. Megtévesztett követőik kapnak egy Jókai-nyaklevest. S rágódhatnak a balsiker okain.