Pesti Srácok

Ilyen „félévünk" még sosem volt - egyetemista lét karantén idején

Ilyen „félévünk" még sosem volt - egyetemista lét karantén idején

Minden elmaradt. Töménytelen mennyiségű buli, röhögésbe vagy elalvásba fulladt egyetemi előadások és a ritka, de annál jelentősebb ráeszmélések a világ nagy összefüggéseire. Mindezek helyett maradt a négy fal és a jó szándék ellenére is teljességgel életidegen kijárási korlátozások. A digitális oktatás felemás eredményei és minimum megmosolyogtató praktikái pedig általában sok mindent megidéztek, de egy iskola, különösképp egy egyetem hangulatát azért nem. Egyetemistaként pedig mindennemű nagyképűség nélkül mondhatom, hogy hiába az oktatók megkérdőjelezhetetlen tudásfölénye, a hallgatói kreativitás határaival mindez nem vetekedhet. Minden hecc és ügyeskedés ellenére azonban, a legtöbbünkben olyan gondolat fogalmazódott meg, mint talán még soha: vágyunk vissza „embert próbáló” egyetemista hétköznapjainkba.

A leggyatrább hollywoodi horrorfilmek témája, hogy fiatal egyetemisták egyszer csak minden nélkül kell megküzdjenek az életben maradásért a túldimenzionált statisztával, akit még főgonosznak is nevezhetünk. Zombiapokalipszis helyett azonban egyik pillanatról a másikra koronavírus-járvány szakadt a nyakunkba. El tudnánk-e képzelni attól abszurdabb gondolatot, hogy a szinte kizárólag baráti társaságokban létező, kirobbanó energiával rendelkező egyetemistákat zárjunk be pár hónapra a négy fal közé? A válasz nem is érdekes, hiszen pontosan ez történt. Minthogy magam is érintett vagyok, őszintén bevallom az első szó a lelkesedésé volt, hiszen nyakunkba szakadt a szabadság: se előadások, se szemináriumok, voltaképp meg is vagyunk. Ez a lelkesedés viszont a legkitartóbbak esetében sem tartott tovább egy hétnél.

MÁSNAPOSSÁG

Elsőként az online órák varázslatosnak éppen nem nevezhető miliője, majd a szembesülés a ténnyel, hogy ez nemcsak egy rossz álom, hanem a tinédzserkorszak legutáltabb napjainak, a szobafogság időszakának érzése köszöntött be. Anélkül pedig, hogy az egyetemista korszakot néhány év permanens alkoholizmussal egybekötött bulizásaként jellemezném, azért meg kell hagyni, hogy a teljes tiltás mégis borzasztóan nyomasztó tud lenni. Miután pedig a karantén időszaknak szabad szívvel nekifutó legtöbb ifjú férfi kolléga rádöbbent, hogy a fiatal kolleginák máshol vannak karanténban, sokakon a múlhatatlan, gyötrelmes hiányérzet lett úrrá, így tavasz táján. Ezt a „fájdalmat” pedig úgy gondolom, hogy férfitársaimmal maximális szolidaritással tudjuk átérezni.

PestiSracok facebook image

IZGALMAK ÉS KIHÍVÁSOK

Közgazdász hallgatóként olyan oktatókkal, akik egy része még tanult, megint másik része döntéshozóként élte meg a 2008-as világválságot, történelmi lehetőség egy valódi gazdasági krízis közepette elsajátítani a szakmát. Ez persze nem holmi embertelen tudományosság, amely szemellenzősen figyelmen kívül hagyja az emberek szenvedését, csupán arról van szó, hogy a tűzben edzett acélból készülhetnek a legjobb kardok. Minden bizonnyal pedig szükség is lesz a kardokra, hiszen nagy kihívás előtt áll az ország. Ugyanakkor nekünk lehet teljesíthető volt ez a félév, de sokaknak közel sem. Szűkebb és tágabb pátriámban mondhatni túltengenek az orvostanhallgatók, akikkel kapcsolatban az abszurd történetek egész sorát tudnám idecitálni. Nem kell például nagy képzelőerő ahhoz, hogy elképzeljük az anatómia órák boncolásainak online térbe ültetési lehetőségének minimum problematikus voltát. Bár őszintén szólva nem kevésbé abszurd, amikor az ember legjobb barátjával folytatott videóhívás során egy emberi koponyát pillant meg az éjjeli szekrényen. Medikusok, meglepődni már szinte nem is tudok.

Furcsa időszak ez de, ahogy a vizsgaidőszakban előrébb haladva az ember válláról hullanak a terhek, egyre inkább ráeszmélek, hogy azok a múzeumok, amelyek már gyűjtik az utóbbi hetek, hónapok emlékeit és történéseit, már jó előre tudták mindazt, amire magam is csak most döbbenek. Történetek pedig akadnak majd bőven, az unalom szülte „harci sérülésektől” egészen a rendhagyó edzések miatt a lakás berendezéseiben okozott károkig. Történelmi időszakot élünk éppen, amelynek abszurd valóságát még sokáig mesélhetjük majd az utókornak...

Vezető kép: MTI/Mónus Márton

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.