Aczélék gyűlölték, ma hatalmas összmagyar siker – A Tavaszi Emlékhadjárat inspiráló története (PS-interjú)
Amikor 1985-ben megalapították a Történelmi Lovas Egyesületet, természetesen kivívták a kommunista pártvezérek rosszallását. Hiába terveztek nyugat-európai lovagtúrát, a tervet Aczél elvtárs lesöpörte az asztalról. 1989-ben, a Tavaszi Hadjárat 140. évfordulóján mégis megszervezték az első emlékhadjáratot. Azóta hatalmas siker, s bár idén először (az átkozott koronavírus miatt) elmaradt, más programokkal pótolták. Munkatársunk, Kovács Attila az emlékhadjárat ötletgazdájával, Fülöp Tibor Zoltánnal beszélgetett. „Fontosnak érzem, hogy a Tavaszi Emlékhadjárat a Kárpát-medence több térségébe is elviszi a hagyományőrzéshez kapcsolódó programokat – mondta a PS-nek, hozzátéve, hogy "ezzel, hitünk szerint sikerül részt vállalnunk a közösségteremtésben, és elősegítenünk a hasonló értékrendű magyar emberek egymásra találását. Úgy érzem, ezen felül is van mire büszkének lennünk! A Történelmi Lovas Egyesület, történelmi szerepét betöltve, megteremtette a ma már virágzó 48-as katonai hagyományőrző mozgalom magyarországi alapjait. Kezdeményezésünkkel megtörtünk és kitapostunk egy olyan utat, amelyet előttünk nem járt be még senki, és amely mára már szerencsére sokak által használt országúttá szélesedett.”
KOVÁCS ATTILA
A lovak, a történelem és a hadászat iránti szerelem, szenvedély, valamint az ifjúkori olvasmányélmények egyaránt szerepet játszottak abban, hogy Fülöp Tibor Zoltán – néhány barátjával karöltve – még az „átkosban”, 1985-ben létrehozta a Történelmi Lovas Egyesületet, amely tulajdonképpen valamennyi későbbi 48-as hagyományőrző-szervezet zászlóbontója volt. Ebből a kezdeményezésből jött létre egész Európa egyik legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénye, a Tavaszi Emlékhadjárat.
A koronavírus betörése miatt az idei év sajnos ebben is különlegességet hozott: 31 év után először maradt el – kényszerűségből – a tavaszra meghirdetett emlékhadjárat. Az esemény a közelmúltban lett részben bepótolva, igaz, ezúttal új helyszínen. A különleges, hagyományőrző rendezvény ötletgazdáját és fő szervezőjét, Fülöp Tibor Zoltánt kértük, hogy mutassa be a Tavaszi Emlékhadjáratot, a létrejöttétől kezdve egészen a legfontosabb sajátosságáig.
Milyen ötlettől vezérelve hívták életre a Tavaszi Emlékhadjáratot?
Életem során mindig igyekeztem olyan foglalkozást választani, amely izgalmasnak, sokszínűnek, kalandosnak ígérkezik. Bár az eredeti elképzelésem, a tengerészeti hivatás nem valósult meg, azért így sincs okom panaszra. Katonaéveim után viszonylag jól megtanultam lovagolni, és csakhamar kialakult körülöttem egy rendszeresen lóhátra pattanó baráti társaság is.
Mivel kölcsönös volt bennünk a magyar történelem, valamint a nemzetünk életét végigkísérő nagy harcok iránti érdeklődés, támadt egy olyan ötletünk, hogy egyfajta kulturális missziót végrehajtva végig kellene menni lóháton azon az útvonalon, amelyet a honalapítás, vagy helyesebben a hazatérés kora után elődeink is végigjártak a magyar államiság megszilárdítását szolgáló portyázó hadjárataik alkalmával.
A gondolatot tettek követték, és néhány hasonlóan gondolkodó barátommal még 1985-ben megalapítottuk a Történelmi Lovas Egyesületet. Ezekkel a barátaimmal arra is gondoltunk, hogy az 1848/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratáról méltó módon meg kellene emlékezni. Mertünk nagyot álmodni, és a hadjárat 140. évfordulóján, 1989-ben megszerveztük az első emlékhadjáratot. A maihoz képest akkor persze még lényegesen kevesebb helyszínen és kisebb létszámmal zajlott az emlékezés.
Történelem a jelenben. Fotó: KAKádárék minden lépésükről tudtak…
Miután mindezek a tervek még bőven az „átkosban” születtek, adja magát a kérdés, hogy zökkenőmentesen meg tudták-e valósítani a terveiket, vagy magukon érezhették a kádári állambiztonság vigyázó szemét és akadályozó erejét?
Akadtak olyan tagtársak, akik minden különösebb ok nélkül rendszeresen elégedetlenkedtek, próbáltak viszályt szítani közöttünk, és ezáltal gyanússá váltak a szemünkben.
Bár konkrétan és kézzelfoghatóan máig nem derült ki senkiről olyan információ, hogy besúgó lett volna, az mégis hamar világossá vált, hogy minden lépésünkről tudnak. Az 1980-as évek legvégén részt vettem egy baráti összejövetelen, Szörényi Leventééknél. Volt a vendégseregben egy érzékelhetően jól informált hölgy is, aki biztos forrásra hivatkozva állította, hogy a nagy reményekkel szervezett nyugat-európai lovastúránk engedélyezési kérelmét maga Aczél György söpörte le az asztalról.
1990 után azonban szabadon szervezhettük már az eseményt, és büszkén mondhatom, hogy mára jelentősen felfejlődött a rendezvény.
Kérem, hogy mutassa be részletesebben a Tavaszi Emlékhadjáratot! Mennyire fedi le például a mai hadjárat útvonala az egykori tavaszi hadjárat útvonalát?
Mostanra már eléggé pontosan lefedi. Az anyaországi rendezvénysorozat első állomása Tiszafüred, máskor meg Hatvan vagy a Heves megyei Hort. Ezek külön szervezésben valósulnak meg. A nagy menet a Hatvan melletti Boldogról indul, s ennek részeként összesen 21 csonka-magyarországi településen vannak ünnepségek, rendezvények. Érintjük többek között a Jászság több városát, Nagykátát, Tápióbicskét, Isaszeget, Gödöllőt, Mogyoródot, majd végül Vácott zárul a program.
Külön kiemelendők azon helyszínek, ahol csatabemutatót is tartunk. Ilyen Boldog, Tápióbicske, Isaszeg és Vác, illetve Jászberényben is tartottunk már ilyet. Összességében egy sok-sok napon át, folyamatosan zajló rendezvénysorozatról van szó, amely komoly szervezési munkát igényel.
Minden településen nagy segítséget nyújtanak számunkra a helyi önkormányzatok, művelődési intézmények, valamint a helyi hagyományőrző egyesületek. Azt is ki kell emelni, hogy az eredeti tavaszi hadjáratnak voltak felvidéki csatái is, Nagysallónál és Komáromban, s bár ezeket napjainkban nem mi szervezzük, de a felvidéki szervezőkkel szoros kapcsolatban vagyunk, s a két programsorozat természetesen összeér.
Kiemelkedő népszerűség, összmagyar rendezvény
Milyen a népszerűsége az emlékhadjáratnak? Mennyire tudja megszólítani az útvonalán élőket?
Az emlékhadjárat népszerűsége kiemelkedőnek nevezhető, hiszen a rendezvénysorozatot a különböző helyszíneken óvatos becsléseink szerint is legalább ötvenezren keresik fel. Ez természetesen részünkről, szervezők részéről is megköveteli azt, hogy minél sokszínűbb legyen a programkínálat. A történelmi előadásoktól kezdve a népzenei- és néptánc műsorokon, a rock-koncerteken és a főzőbemutatókon át egészen a zenés katonai hagyományőrző parádékig, valamint a már említett látványos csatabemutatókig nagyon széles a palettánk.
Emellett a Tavaszi Emlékhadjárat résztvevői saját korhű ruházatukkal, felszereléseikkel és történelmi fegyvereikkel idézik fel a magyar történelem egyik, igen jelentős katonai sikereket felmutató hadi eseménysorozatát. Helyszínről-helyszínre haladva építik ki táborhelyeiket, ahol gondoskodnak az emberek étkezéséről, szállásáról, a lovak istállózásáról, takarmányozásáról. Az élő történelemóráknak is tekinthető programok valamennyi érdeklődő számára feledhetetlen élményt nyújtanak.
És talán nyújtanak némi ösztönzőt a magyar kultúra ápolására, népszerűsítésére is. Ugyanilyen fontosnak érzem, hogy a Tavaszi Emlékhadjárat a Kárpát-medence több térségébe is elviszi a hagyományőrzéshez kapcsolódó programokat. Ezzel, hitünk szerint sikerül részt vállalnunk a közösségteremtésben, és elősegítenünk a hasonló értékrendű magyar emberek egymásra találását. Úgy érzem, ezen felül is van mire büszkének lennünk! A Történelmi Lovas Egyesület történelmi szerepét betöltve megteremtette a ma már virágzó 48-as katonai hagyományőrző mozgalom magyarországi alapjait. Kezdeményezésünkkel megtörtünk és kitapostunk egy olyan utat, amelyet előttünk nem járt be még senki, és amely mára már szerencsére sokak által használt országúttá szélesedett. Ezzel szervesen összefügg, hogy az egyesület segítségével létrejött országos szövetségek – a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, valamint a Magyar Hagyományőr Világszövetség – mára szervezeti keretek közé emelték a katonai hagyományőrző tevékenységet Magyarországon, bevonva ebbe az elcsatolt területeken élőket is.
Európai, vagy akár világviszonylatban mennyire számít nagyszabásúnak a Tavaszi Emlékhadjárat?
Bár a különböző katonai hagyományőrző mozgalmak a világon sok helyütt reneszánszukat élik, az általuk szervezett programok többnyire egy-egy hétvégére szorítkoznak. Nem tudunk arról, hogy Európában létezne még egy olyan volumenű katonai hagyományőrző rendezvény, mint amilyen a Tavaszi Emlékhadjárat. E programsorozat tehát a maga nemében egyedülálló, de legalábbis ritkaságszámba menő jelenség!
Új hadjáratos-koszt, avagy magyar egytálételek
Idén sajnálatosan különleges évet élünk a koronavírus-járvány miatt. Milyen hatással volt ez az emlékhadjáratra és a hagyományőrzők világára?
Az Ön szavaival élve, számunkra is sajnálatosan különleges volt az idei év, hiszen 31 év folyamatossága szakadt meg kényszerűségből.
A tavaszi időszakban, a járvány első felfutása okán sajnos nem tudtuk megrendezni a 32. Tavaszi Emlékhadjáratot. Annak érdekében, hogy lehetőségeinkhez mérten valamennyire mégis áthidaljuk ezt a helyzetet, közösségmegtartó céllal Huszár és Katonai Hagyományőrző Ünnepet szerveztünk Pomázon és a Magyar Várban. A nyár utolsó szombatján megtartott esemény szerencsére kitűnően sikerült.
A Pomázi Önkéntes Tűzoltó Zenekar fúvósainak felvezetésével, hagyományőrző gyalogsági, tüzérségi és lovassági egységek masíroztak, ritka látványt képezve a Pilis kapujának is nevezett város főutcáján. A városháza előtt Leidinger István polgármester köszöntötte a tavaszi emlékhadjáratok képviselőit. A felszólalók között volt Herpai Sándor, a Magyar Vár Alapítvány alapítója, Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke és Kocsi László ezredes, a HM Katonai és Társadalmi Kapcsolatok Főosztály, Társadalmi Kapcsolatok Osztályának osztályvezetője, aki Szűcs Lóránd dandártábornokot helyettesítette a rendezvényen.
A felvonuláson megjelenő közel 80 lovas nem fért el a városháza előtti téren, csak mintegy 30-an közülük, ezért a polgármesteri fogadás alatt a lovas többség részben „felderítő”, részben toborzó körútra indult a környező kis utcákban.
Ez idő alatt a városházánál személyesen adtam át a kitüntetéseket a hadtápmunkában kiemelkedőt teljesítő Csányi Sándornak (a gulyáskirálynak) és Berkó Andrásnak. Berlinger Gábor az 1848/49. Budai 2-ik Honvédzászlóalj parancsnoka ugyancsak kitüntetést adott át Dr. Vass Lászlónak, az 1848/49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület parancsnokának, valamint Vesztergám Miklós tárogatóművésznek. A programok a Magyar Várban folytatódtak. A tűzoltózenekar térzenével keltett sajátos hangulatot, mialatt gyerekeknek játékos huszár-foglalkozás zajlott Fáber Károly vezetésével. Sebestyén Péter bajtársunk pónifogattal utaztatta a kicsiket, Dr. Vass László irányításával pedig valóban nagy érdeklődésre tartott fegyverbemutató is zajlott. A Huszár Kaszinó vezetője, Fazekas Richárd nyitotta meg az elmúlt 30 év emlékhadjáratainak történéseit felidéző filmszemlét és fényképkiállítást. A hadtáp mellett alakult ki a Huszárkonyha főzőverseny, amelyben legalább 4 olyan új egytálétel látott napvilágot, amely alkalmas lehet a jövőben a hadjáratos seregek olcsó, tartalmas és hagyományokhoz alkalmazkodó ellátására. Ilyen étel pl. a pilisi kapros-tarhonyás májas, amelyet a versenyben Korom József és Mildner László hagyományőrzők vittek sikerre. Nagyon jól sikerült a „pót-hadjárat”, de persze nagyon reménykedünk abban, hogy jövő tavasszal már az eredeti, megszokott útvonalán halad majd végig a Tavaszi Emlékhadjárat.
Várakozásokat felülmúló siker
Beszélgetésünk végén egyvalamit áruljon még el: amikor ezt az egészet megálmodták a baráti társaságával, gondolta volna, hogy nem pusztán hagyományt teremtenek, de ilyen nagy jelentőségű eseménnyé válik az emlékhadjárat?
Szerintem, ha valakinek támad egy ötlete és sikerül is azt megvalósítania, már önmagában is boldog lesz ettől, miközben nyilván álmodozik is tovább, hogy miként lehetne még jobbá tenni, vagy fejleszteni az adott dolgot. Mi is így voltunk és vagyunk ezzel a mai napig, nyughatatlanul, soha meg nem elégedve igyekszünk bővíteni az emlékhadjárat repertoárját. Ugyanakkor azt hiszem, hogy ha a kezdet kezdetén megkérdeznek bennünket, egyikünk sem merte volna kijelenteni, hogy ilyen sikere lesz a rendezvénynek, és abban is csak titkon reménykedtünk, hogy sikerül hagyományt teremtenünk a kezdeményezésünkkel. Máig hálával gondolunk mindazokra, akik az első lépések megtétele idején mellénkálltak, és ötleteikkel, szaktudásukkal támogatták elképzelésünket, hiszen az ő segítségük, támogatásuk nélkül nem sikerült volna talán már az első emlékhadjárat sem.
