kárpát-medence
Végállomás Trianon? Nem, nem soha!
Százöt év telt el. Egy kegyetlen évszázad és még öt év. Ezalatt az idő alatt a magyarság először úgy érezhette magát, 1920. június 4. után, mint a bokszoló, akit egy fárasztó meccs végén, a leintés után ütnek ki, de a bíró jót röhögve továbbot int, aztán hiába eszmél az áldozat, már csak kóválygó fejjel, éppen csak felfogni tudja a méltánytalan és becstelen végkifejletet. De együtt kell élnie vele. Mert ilyen igazságtalanságot nemzet ritkán szenvedett el a világtörténelem során, mint mi, magyarok. Azok a népek pedig, akik a korábbi évszázadokban, vagy évezredekben hasonlóval szembesültek, nos, közülük kevesen álltak fel a padlóról egy ilyen sunyi letaglózás után. Nekünk mégsem keseregnünk kell, hanem előre néznünk, mert itt vagyunk, még mindig itt! De sosem felejthetjük el, hogy mit és hogyan élt át ez a nemzet, kiknek köszönheti keserű XX. századi sorsát. De van jövő, van magyar jövő. Csak rajtunk múlik. A nemzetünk megcsonkítói pedig megkapják majd, ami nekik jár, mert az inga kileng erre, és kileng arra is, de végül a Jóisten segedelmével a megfelelő irányba áll be. Ukrán szívvel, román földön
Véget ért a nagy kaland, véget ért a gyaloglás, amit néha egy kis autózgatás is megszakított, de ilyen apróságokkal nem foglalkoznak azok, akik Magyar Péter szívszaggató zarándokútjának hatása alatt állnak. De miért is volt ez nagy teljesítmény? Miért kell most lef@snunk a bokánkat? Mert amit a szektán kívüli emberek láttak, az alapján csak az körvonalazódik, hogy a zsebmessiás úgy játssza a nagy magyart, hogy Erdélyt román földnek nevezi, úgy beszél egymás szeretetéről, hogy az erdélyi magyarokat is egymás ellen uszítja, az RMDSZ-t pedig megfenyegeti. A valóságtagadás végtelen és ijesztő méreteket öltött, a hatalomért pedig úgy látszik, hogy semmi sem drága és semmi sem szent. Lehet hülyének nézni az embereket, terelni a témát, de a nagy gyaloglás közepette sem felejtettük el, hogy az ukrán titkosszolgálattal is összeszűrhette a levet a Tisza Párt, sőt, a különlegesen "okos" Ruszin-Szendi Romulusz még hencegett is az ukrán kapcsolataival. Ezt magyar földön nem felejtik, és azt sem, hogy mi magyar és mi román föld.