Pesti Srácok

Végállomás Trianon? Nem, nem soha!

Végállomás Trianon? Nem, nem soha!

Százöt év telt el. Egy kegyetlen évszázad és még öt év. Ezalatt az idő alatt a magyarság először úgy érezhette magát, 1920. június 4. után, mint a bokszoló, akit egy fárasztó meccs végén, a leintés után ütnek ki, de a bíró jót röhögve továbbot int, aztán hiába eszmél az áldozat, már csak kóválygó fejjel, éppen csak felfogni tudja a méltánytalan és becstelen végkifejletet. De együtt kell élnie vele. Mert ilyen igazságtalanságot nemzet ritkán szenvedett el a világtörténelem során, mint mi, magyarok. Azok a népek pedig, akik a korábbi évszázadokban, vagy évezredekben hasonlóval szembesültek, nos, közülük kevesen álltak fel a padlóról egy ilyen sunyi letaglózás után. Nekünk mégsem keseregnünk kell, hanem előre néznünk, mert itt vagyunk, még mindig itt! De sosem felejthetjük el, hogy mit és hogyan élt át ez a nemzet, kiknek köszönheti keserű XX. századi sorsát. De van jövő, van magyar jövő. Csak rajtunk múlik. A nemzetünk megcsonkítói pedig megkapják majd, ami nekik jár, mert az inga kileng erre, és kileng arra is, de végül a Jóisten segedelmével a megfelelő irányba áll be.

Unalomig ismert már, hogy az I. világháborút követő békében a Magyar Királyság szenvedte el a legsúlyosabb csapást a háborús felek közül. Az az ország, amely legkevésbé tehetett a háború kirobbantásáról, annak borzalmairól, a megbüntetettek közül mégis rajtunk verték le mások bűneit is. Ennek az lett a vége, hogy a győztes antant hatalmak szörnyszülött országokat hoztak létre a Kárpát-medence területén, akik hűséges talpnyalói lettek a francia-angol tengelynek, koncként pedig megkapták az ezer éves magyar birodalom részeit. Nem számított, hogy több mint 3 millió magyar került idegen országok fennhatósága alá, színmagyar tömbök sínylődtek román, szerb, csehszlovák uralom alatt, területünk kétharmada elveszett, az enyészetnek szántak minket a dölyfös nagyurak. A magyar mégsem adta fel, a trianoni békediktátum pusztító paragrafusai sem tudták megölni ezt a nemzetet, és bár a két világháború között magunkra találtunk, a szovjet elnyomás után újabb, belső Trianont kaptunk a nyakunkba. A kommunizmus újból mélyütéssel érkezett, az éppen csak talpra álló nemzet eszmélni sem tudott, megölni azonban ezek a véglények sem tudtak bennünket, ám több ütést nem kérünk és nem is bírunk már ki.

Mert ennyi csapást, ennyi hátba szúrást senki sem érdemel, főleg nem az a nemzet, aki a mongolok és a törökök ellen saját vérét ontva védte a nyugati kereszténységet. Szívvel, lélekkel és nem azért, mert bármilyen jutalmat várt volna érte. Ezt követően a Habsburg elnyomás évszázadai csak megágyaztak a trianoni összeomlásnak, hiszen a Rákóczi szabadságharc, az 1848-1949-es forradalom és szabadságharc eltiprói sosem voltak a barátaink, ám miközben egyik kezükkel simogattak, a másikkal bőszen mélyítették a magyar nemzet alatt a sírgödröt. Az I. világháború pedig betetőzte ezeket az évszázadokat, hiszen a végén száraz és részvét nélküli nekrológot írtak számunkra, ám mi mégsem voltunk hajlandók befeküdni abba a sírgödörbe, pedig igyekeztek jó mélyre ásni azok, akik számára csak megoldandó probléma és szálka volt a magyar nemzet. A két világháború közötti szűk húsz év azonban megmutatta, hogy a magyarok nem felejtették el ezer éves örökségüket, nem hajtjuk a fejünket önként a nyaktiló alá, és büszkén megvetjük a lábunkat akkor is, amikor a kisantant éktelen dühe fonja a kötelet a gúnyhatár minden oldalán a maradék Magyarország nyakára. Nem alkudtunk meg és sosem fogunk. Ez nem fog változni, amíg egyetlen igaz magyar ember is él a világon.

A második világháború borzalmai, az 1956-os forradalom vérbe fojtása sem hallgattatta el nemzetünket, így most, 2025-ben is büszkén állunk itt a Kárpát-medence szívében és nem szégyelljük azt, hogy mi, magyarok sosem adjuk fel, és sosem felejtünk, akkor is harcba szállunk, ha mások egy fikarcnyi esélyt sem adnak nekünk a győzelemre, mert nem az esélyek számítanak. Sosem azok számítottak, különben nem lennénk itt. Hiába a sok fenyegetés, hiába a magyargyűlölet, büszkén tekintünk a mögöttünk álló bő ezer évre, erőt merítünk dicső őseink példáiból, és tiszta szívvel várjuk az előttünk álló évszázadokat, mert tudjuk, olyan elődeink voltak, akik akkor sem adták fel a reményt, amikor ezt már mindenki megtette volna. Szent István öröksége még a mi kezünkben van, őseink hite velünk él, legyen ellenünk bár a fél világ, amit igaznak tartunk, amellett ki fogunk állni az utolsó csepp vérünkig, és nem felejtjük, hogy e nemzet nem véletlenül kapta örökségül a Kárpát-medencét. Kitartunk, mert erre rendeltettünk, abban a korban is, amikor feladni a legegyszerűbb, ahol a gyávaság a menő. Nem, nem soha! Trianon, sosem felejtünk, és üzenjük minden magyar testvérünknek szerte Kárpát-medencében, hogy nincsenek egyedül, sosem voltak!

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)