Tönkretett szavaink: család

Kocsis B. Mihály írása

A család szó jelentése az évezredek során számos változáson ment keresztül, tájegységek, országok, vallások, nyelvjárások, történelmi korok más-más értelemben használták a törzsi család fogalmától az egyszülős családig, sőt, Magyarországon még a gyerek megnevezéseként is találkozhatunk vele – „annak az embernek már felesége van, meg kis családjai vannak” (Tömörkény István). Ezen jelentéstartalmak etimológiai és lingvisztikai vizsgálata most nem célunk, ezért elégedjünk meg a ma leginkább elfogadott jelentéssel, miszerint a család a szülő(k), esetleg nagyszülő(k) és gyermek(ek) együtt élő vérségi közössége, vagy valakinek a férje, vagy a felesége és gyermekeik együtt.

A családot túlhaladta az idő?

A család libernyák-újbeszél jelentésében van némi disszonancia, hiszen értelmezésük szerint a család, mint „intézmény” nem létezik, idejétmúlt, ósdi, fasiszta kövület, ám mégis definiálni próbálják a modern, haladó, progresszív „család” fogalmát. Ami bárki, vagy bármi laza, szabad, pillanatnyi együtt-tartózkodását jelenti, a család tagjai lehetőleg legyenek valamilyen, a nacionalista kormányok által perverznek, betegnek, degeneráltnak tartott, elnyomott kisebbség tagjai, lehetőleg egyneműek, transzneműek, de egyik tagja lehet bármi, akár függönykarnis vagy ebihal is. Az így összeállt transzegyedek és valamik viszont kapják meg ugyanazokat a társadalmi, jogi és anyagi státuszokat és előnyöket (adókedvezmény, házasság, örökbefogadás stb.), amelyekhez az ósdi, meghaladott és szétesőben lévő, ún. hagyományos családok diszkriminatív módon hozzájutnak a kirekesztő, fasiszta kormányok támogatásával. A haladó országok már felismerték ezen kirekesztés súlyos társadalmi hatásait, ezért engedélyezik az azonos neműek házasságát, jogi értelemben családnak tekintik az elnyomott szexuális kisebbségek alkotta közösségeket, és lehetőséget adnak az azonos neműekből, transzneműekből, és egyéb LMBTQ-emberekből álló családok, galambpárocskák és egyéb entitások számára, hogy örökbe fogadhassanak kis lurkókat, akik majd felvilágosult, előítélet-mentes tagjai lesznek az eljövendő szép koroknak.

A család ártalmas?

A család jelentéstartalmának átalakítása a libernyák-újbeszélben stratégiai fontosságú, és a genderrel együtt a leginkább megváltoztatni kívánt nyelvi színtér, hiszen a család az egyik utolsó olyan (részben még szakrális) gyökér, amelynek elmetszésével identitás, biztonság és szilárd talapzat nélküli újbeszél egyedek tömege „gyártható”, akik majd a szép új világ eszméi és direktívái szerint fognak létezni. Pillantsunk rá a 444.hu blogján megjelent, Sárosi László (aki magát történészként és jogvédőként definiálja) jegyezte A hagyományos család hamis mítosza című remekre, és rögtön világossá válik a fent bemutatott nyelvi mechanizmus lényege, és hogy mire is megy ki a játék:

A kormányzat által hirdetett családideál egyedülállósága és univerzalitása egy mesterségesen teremtett mítosz, amivel ideje leszámolni – tudhatjuk meg in medias res, majd a szerző megállapítja, hogy a család leginkább az ókori szobrokra hasonlít, ami a modern kor emberének már semmit sem mond. Majd a hagyomány relativitásáról következik egy hosszú zagyva értekezés – ezt most átugorjuk –, hogy egy lényeglátó konklúzióhoz érkezzünk: Hasonló feltalált tradíció a hagyományos család, amit most beleírtak az Alaptörvénybe ... A hagyományos családot fenyegető veszedelem a konzervatív ideológusok vesszőparipája. (Figyeljünk a finomságokra: feltalált tradíció!) De közeledjünk a lényeghez, amiért ezek a fizetett kollaboránsok a „cikkeiket” írják: Azok, akik szerint a gyermekek egészséges fejlődése csakis az általuk idealizált „hagyományos” nukleáris családban képzelhető el, tévednek ... Ma már tudományos konszenzus van abban a kérdésben, hogy az azonosnemű szülők által nevelt gyermekek nem válnak nagyobb arányban abúzus áldozatává, sőt, nem válnak felnőttként nagyobb arányban meleggé, mint a „hagyományos” családban felnövő gyermekek ... Nem a nukleáris heteró család a társadalmunk alappillére, hanem a szeretet a családunk alappillére, amely bizony néha különös medreket váj ki magának, akárcsak egy szeszélyes folyó. (A különös medrek, gondolom, a pedofileket és más perverz bűnözőket takarják, akik hű, de nagyon szeretik ám a gyerekeket, különösen meztelenül.)

Minenhol elkezdik használni az új családfogalmat

Az, hogy mennyire kártékony a libernyák-újbeszél (és micsoda ereje van a szavaknak), a család jelentéstartalmának átalakítási kísérletén keresztül plasztikusan megtapasztalhatjuk: az aberráltak által kisajátított és megváltoztatott jelentéstartalmú szavak egy idő után átemelődnek a közigazgatás, a jog, a kultúra, a közbeszéd, majd a törvényhozás szintjére, normává, követendő példává válnak (lásd: azonos neműek házassága, anyakönyvekben megjelenő változások, gendermesék, örökbe fogadás). Attól függően, hogy mennyire mélyen szervesült az adott újbeszél szó a normál nyelvbe, a szavak valódi jelentésének visszahódítása sokszor nehéz feladatot, sok munkát és időt igényel, vagy már egyáltalán nem is lehetséges. A család szó esetében, amelynek átalakítása a libernyák-újbeszél viszonylag késői szakaszában kezdődött, erre van némi esély: mint látjuk, egy fordított mechanizmusban a jog és a törvényhozás szintjén kell megnevezni (akár az Alaptörvényben is) a szavak normális, valódi jelentését, rögzítve azt is, ami 10 éve még evidencia volt, hogy az apa férfi, az anya pedig nő, majd innen visszafejtve a közbeszéd és a kultúra közvetítésével van remény, hogy a jelenleg vesztésre álló normalitás legyőzze az abnormalitást. (És csak azért is: Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.)

Se anya, se apa, se húg, se nővér, se bátty, se öccs, se nagymama, se nagypapa, se unokatestvér, se...

Mint azt a bevezető cikksorozatunkban megállapítottuk, az újbeszélek először a pszichológia, szociológia területén kreáltak a családot, mint fogalmat negatív kontextusba helyező kifejezéseket, és negatív jelentéstartalmakkal igyekezték negligálni az eredeti jelentést: csonka család, bántalmazó család, családon belüli erőszak. Később a „hagyományos család” vagy a „hagyományos családmodell”, dehonesztálónak szánt kifejezéseket használták, és a normális többség képviselőit próbálták meg a jól bejáratott büntető funkciók segítségével társadalmon kívülre helyezni, majd pedig nevetségesnek, begyepesedett maradinak bélyegezni. Újabban pedig a család alkotóelemeit (apa, anya, gyerek, testvér, nagyszülő) igyekeznek kiiktatni a nyelvből, lásd „szülő1”, „szülő2”, de a Brightoni és a Sussexi Egyetemi Kórházakban már alkalmazni kezdik az Egyesült Királyság első nyelvi irányelveit, amely „transz- és nem bináris szüléssel foglalkozó embereket támogat”, ezért a kötelezően használt újbeszél szavak az „embertej” (anyatej helyett) a „társszülő” (apa helyett), valamint a „szülő szülő” (anya helyett) kifejezések. A család szó újbeszél etimológiáját megfigyelve várható, hogy a jelenleg a libernyák-újbeszélek által kényszerűen használt „hagyományos család” kifejezés helyett ki fognak találni egy haladóbbat, ami valószínűleg (lévén, hogy a gender és a család szó kéz a kézben nyomul a libernyák-újbeszél nyelvben) olyasmi lehet, hogy gender-társak, vagy egy mozaikszó, pl. a genszadeszö (genderek szabad demokratikus szövetsége).

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt