Páratlan párosok: Havas Henriknek egy titkos megbízott (Forró Tamás), Juszt Lászlónak egy szigorúan titkos tiszt (Zeley László) jutott szerzőtársnak
2003-ban Teller Ede levelet írt, amelyben nekiment a Fidesznek és a magyar ellenzéknek. Az írást örömmel leközölte a Népszabadság. Csakhogy kiderült, hogy hamis. A levelet szeptember 15-én jelentették meg, pár nappal Teller Ede halála után. Szerzője Zeley László, az ismert rádiós-riporter volt. 2011-ben kiderült, hogy ő is szigorúan titkos tiszt volt, méghozzá őrnagy; elmondása szerint egy másik egykori szt-tiszt, az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter kérte meg Teller felkeresésére a hamis levél idején. Zeley László néhány évvel ezelőtt visszaemlékezett arra, hogy utazgatott ki a Szovjetunióba, ahol összebarátkozott egy KGB-ssel, aki a szovjet atomtudósokra vigyázott. Innen már sejthető: nyilván felsőbb utasításra került a nyolcvanas évek végén Teller Edéhez közel, már annyira, hogy interjúkat készítsen vele. Ezt a kapcsolatot használta ki újra 2003-ban. A nyolcvanas években Zeley László állandó szerzőtársa egy miniszterhelyettes fia volt, a Rádió fiatal tehetsége, aki Szófiában végzett és akiben szintén tökéletesen megbízott a rezsim. Juszt Lászlónak hívták. Párosuk nagyon is emlékezet a Forró Tamás–Havas Henrik duóra, amelyből egyikük szintén a BM-nek dolgozott és szintén izgalmas, korábban tiltott témákról is írtak. Úgy fest, így működtek tökéletesen ezek a szelep-kettősök.
„Jóllehet messze vagyok Magyarországtól, bőséges információim alapján úgy gondolom, hogy szülőföldemen nagy a politikai káosz. Ennek meghatározó eleme, hogy a jelenlegi ellenzék inkább belső ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. Az ellenzék egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontjuk zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket. Ezek olvashatók a Magyar Nemzetben, és minden vasárnap reggel hallani ilyesmit a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.”
Ezeket a sorokat a Népszabadság szerint nem akárki írta, hanem maga Teller Ede, a világhírű tudós.
„Véleménye” 2003. szeptember 15-én jelent meg Magyarország vezető lapjában, a korábbi Szabad Népben. A kommunisták Pártharsonáját még ekkoriban is félelmetesen magas példányszámban terjesztették, a propagandát ügyesen képviselte. Kétségtelenül jó, képzett újságírók dolgoztak a lapnál (köztük pár ex-állambiztonsági és/vagy hálózati újságíró) és mindig el volt helyezve egy-egy ellenvélemény. Egy-egy csepp – a tengerben. De azért ott volt.
Ez nem ellenvélemény volt, hanem nyílt hadüzenet az ellenzék, azon belül is a Fidesz ellen. Ugye 2003-ról beszélünk, ekkor az MSZP volt hatalmon – még a szigorúan titkos tiszt Medgyessy Péter vezetésével. Gyurcsány Ferenc a függöny mögött állt. Viszont Teller Ede szavainak súlya volt...
Mégsem a halott tudós írta a levelet
Szóval a Népszabadság szerint a fenti sorokat Teller írta, de nem így volt. A zseniális tudós 2003. szeptember 9-én elhunyt, így elmondható, hogy a hamisítvány szerzője – Zeley László – és a Népszabadság főszerkesztője nem várt sokat.
Meghalt? Akkor jöhet a cikk – mossunk be egyet nekik.
Nagy sajnálatukra szinte rögtön lebuktak.
„A feljegyzés eredetiségét mind Teller intézete, a Lawrence Livermore National Laboratory sajtóigazgatója, mind a tudós titkárságának vezetője, mind pedig Teller személyes titkárnője cáfolta”
– írta nyilván szomorkásan a Népszava.
Zeley szerint a D-209-es miniszterelnök kérte fel
A jobboldali sajtó – azaz nagyjából a Magyar Nemzet, a Demokrata, a Hír TV és a Heti Válasz – természetesen következményeket várt, a kormánypárti média – nehéz lenne felsorolni – próbálta elkenni a dolgot. Zeley László ismét a Népszavának magyarázkodva elárulta, hogy szerinte maga Medgyessy kérte fel:
„Zeley lapunknak elmondta, idén júliusban Medgyessy Péter titkárnőjén keresztül kérés érkezett hozzá, hogy segítsen a magyar miniszterelnöknek találkozni Teller Edével. Zeley felvetette a kapcsolatot a tudóssal”.
Nem véletlenül fordultak éppen Zeleyhez – a korábbi rádiós a nyolcvanas években interjúkat készíthetett Teller Edével. Azzal a tudóssal, akit évtizedek óta szigorúan megfigyelt a rezsim, hiszen szovjet barátaink igencsak kíváncsiak voltak a Tellerék-féle atomkutatásra, atombomba-kutatásra. Zeley elvtárs jó elvtárs volt – majd látjuk, milyen jó –, a bizalmi rádiósok igen szűk körébe tartozott, így elkészíthette a beszélgetéseket. Tökéletesen megbíztak benne.
Névjegykártyával próbálta igazolni
2003-ban is: Zeley állítása szerint elbeszélgetett az akkor már haldokló Teller Edével, majd megírta a cikkecskéjét, amit szerinte a tudós azzal engedélyezett, hogy „elküldte a névjegykártyáját”.
Nem viccelek, tényleg ez volt a magyarázat.
„Zeley a tudós jóváhagyását szeptember 11-én kapta meg
Szóval Zeley elvtárs egy legalább ötéves névjegykártyára hivatkozott.
És ahhoz is elég ostoba volt – és a szerkesztő, meg a főszerkesztő –, hogy a régi névjegyet a cikkhez csatolják. Ez alapján nem volt nehéz lenyomoznia az Origónak. Persze a lebukáshoz más is kellett: hogy valaki megkérdezze Teller közvetlen munkatársait. A Népszabadság és a pártsajtó egy darabig még megpróbálta védeni a védhetetlent, de aztán visszavonultak.
Igaz, ezt is elkenték:
„Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője a Hír Televíziónak a levéllel kapcsolatban kijelentette: a levelet közlő újságíró jóhiszeműen járt el, hiszen nem jutott el hozzá az a levél, melyben Teller Ede szeptember 5-én visszavonta hozzájárulását az előkészítés alatt álló interjú közléséhez. A legnagyobb példányszámú politikai napilap főszerkesztője ugyanakkor elismerte: a Népszabadság hibázott, amikor közölte az írást.”
A jóhiszemű szt-tiszt esete
Szóval hibáztak. És persze Zeley elvtárs jóhiszeműen járt el, hiszen „csak” egy haldokló, emigrációba kényszerített tudós helyett hamisított egy levelet.
Jóhiszeműen – hiszen egy volt szt-tiszt társának, Medgyessy Péternek akart segíteni. Igen, mert később – sajnos ezúttal is csak később –, 2011-ben kiderült, hogy Zeley László is szt-tiszt volt. Nem is akárki. Őrnagy!
Ő is szerepelt azon az szt-tiszt listán, amelyet Boér Zoltán, Fráter Olivér és Ungváry Krisztián történészek hoztak nyilvánosságra 2011-ben. A kartonjából kiderül, hogy a rendszerváltás előtt és alatt (!) a III/III-4. osztálynak dolgozott. Azaz annak az alcsoportnak, amely a nyolcvanas években az „ellenséges ellenzék fő erőire” volt ráállítva.
Zeleyt – azaz „E-13”-at, „D-55”-öt – amúgy csak 1990. június 30-án (!) nyugdíjazták. Onnantól már hivatalosan is csak rádiós-újságíró volt. Mit tudunk még róla? „Illetménye 15 500 Ft volt.”
Szóval mi történt 2003 szeptemberében? D-55 megpróbált segíteni D-209-nek. Egy bevett módszerrel: hamisítással. Csak nem jött be.
Kapcsolata a KGB-vel
Zeley elvtárs a kellemetlen eset után nagyjából visszavonult (elvileg már nyugdíjasként kavart akkor is). Eltűnt. A Népszabadság főszerkesztője, Eötvös Pál nem mondott le azon melegében, de nyilván kellemetlenül érintette, amikor a MÚOSZ – a hálózati, állambiztonsági újságírók fedőszervezete – megrótta! Ez – mármint a lebukás, nem a hamisítás – még nekik is sok volt.
Zeley neve sok-sok évvel később újra felbukkant. Akkor, amikor hetvenéves propagandistaként ünnepelték egy marginális lapban. Gyakorlatilag írt egy önéletrajzot:
„A Táncsics Mihály Gimnáziumból az ELTE bölcsészkarának magyar-filozófia szakjára jelentkeztem, s mivel az akkor maximális 20 pontot értem el, fölvettek. A sikeres felvételi után odajött Tóth Gábor, az Eötvös-kollégium igazgatója. Félórás beszélgetés után közölte, hogy felvettek az Eötvös-kollégiumba is. 1969-ben végeztem, még a nyáron a Magyar Rádió műsorszerkesztőségéhez kerültem. A két kikötést – doktorátus és orosz nyelvvizsga – hamar teljesítettem: doktorrá '71. április 24-én avattak, '73. június 29-én orosz nyelvvizsgát tettem.
Az orosznak vettem a legnagyobb hasznát, hisz évente a Moszkvai Rádió műsor-igazgatónőjéhez, Poljakova Galina Nyikolajevnához repültem, előkészítendő a Szovjet Kultúra napjait.”
Hát persze, hogy filozófus
Álljunk meg egy kicsit, hiszen megtudtuk, hogy Zeley elvtárs filozófus volt. Azaz: elvégezte a marxizmus-leninizmus fejtágítóját és olyan nagy tudós volt ezen a téren, hogy doktor lett. Doktor Zeley Lászlóként ment a Szovjetunióba:
„Galina – részben az Opera kölni és szappan miatt – olyannyira megkedvelt, hogy 1982-83-ban hosszabb tartózkodásra invitált, s kivitt a Moszkva környéki dácsájukba. Galina a dácsájában férjével, Pjotr Nyikolajvvel élt.
Pjotr olyan KGB-ügynök volt, aki a szomszéd dácsákban lakó ún. Arzamasz-16 csoport – Julij Harilton, Jevgenyij Velihov, Kurcsatov, a Szaharov házaspár és a Zeldovics család – biztonságára vigyázott. Ők készítették 1949-ben és '52-ben a szovjet atom- és H-bombát. Pjotr ideája a cambridge-i ötök voltak, így '83-ban kivittem neki Radó Sándor Dóra jelenti című könyvét.”
Várjunk már, mert D-55 nagyon belemelegedett. Szóval évente kiutazott a Szovjetunióba, ahol megismerkedett egy KGB-ssel. Aki a szovjet atomcsoportra vigyázott.
Beszervezték Zeleyt ők is? Ki tudja. Az tény, hogy a nyolcvanas évek vége felé felkeresi Teller Edét.
Juszt László állandó partnere lesz
De ne ugorjunk ennyire előre. Zeley neve a hetvenes-nyolcvanas években itthon is egyre ismertebbé vált.
Közös műsorai voltak egy fiatal rádióssal, Juszt Lajos miniszter-helyettes fiával, aki Szófiában végzett. Természetesen Juszt Lászlóról beszélünk. Együtt szerepeltek a sajtóban és a Rádióban. Egymás után négy könyvük is megjelent. Olyan témákról is – táltosok, látnokok, stb. – beszélgettek, írtak, amelyek pár évvel azelőtt még üldözöttek, tiltottak voltak, de ekkoriban már a szelepek – akiknek ezt lehetett – már foglalkozhattak ezzel.
Hiszen népszerű témák voltak, izgalmasak, remek bevételre lehetett számítani a könyvpiacon is.
„Okos műsor volt a Világnézetek és pótlékaik című adás. Okos emberek, okos dolgokról, okosakat mondtak. Pszichológus, filozófus, asztrológus, táltos közreműködőkkel készítette a beszélgetést Zeley László és Juszt László” – szólt egy recenzió.
D-55 és Juszt Lajos miniszter-helyettes fia tehát kiadott több könyvet, aztán szétváltak az útjaik. D-55 továbbra is érdeklődött az atomkutatás után, azt már tudjuk, hogy KGB-s cimborájával is sokat beszélgettek erről. D-55 ezután már nemcsak a Szovjetunióba, hanem Amerikába is ellátogatott.
Elkészíthette az első kommunista Teller-interjút
„1987-ben meghívott Amerikába az Amerikai Tájékoztatási Hivatal. <Értjük az üzenetet, ugye: őt nem innen küldték, őt meghívták.> Az előzetes programmegbeszélésen ragaszkodtam Teller Edéhez, amit nem mertek megígérni, mivel Teller addig még nem fogadott a »kommunista blokkból jött« újságírókat.Az Amerika Hangja magyar osztálya segített, főleg Návai Anikó, akivel disszidálása előtt a Magyar Rádióban együtt dolgoztunk. Végül az ő jóvoltukból megkaptam az 1987. szept. 12-i dátumot. Ekkor készült az első Teller-interjú, amelyet csonkítás nélkül voltam köteles leadni.”
Haldokolva is hívogatta és zaklatta
D-55 így vagy úgy, de Teller Ede közelébe férkőzött. Utóbbiról simán el tudjuk hinni – főleg, miután ismert antikommunista volt –, hogy átlátott az szt-tiszten. Idősen, a halállal szembe nézve viszont már nem védekezhetett. M. Szabó Imre újságíró később így emlékezett:
„M. Szabó Imre újságíró több interjút is készített korábban az emigráns tudóssal, így tisztában volt vele, hogy az iromány nem lehet valódi, mivel Teller többször is a polgári kormányt támogató kijelentéseket tett előtte. »Megkerestem a professzor egyik közeli munkatársát, Margit N. Grigoryt, akivel nagyon jó viszonyban voltam, ő erősítette meg a sejtésemet: Teller Edének semmi köze nem volt a levélhez. Kötelességemnek éreztem, hogy a csalást a közvélemény előtt is leleplezzem.«”
Neki köszönhetjük, hogy D-55 végül lebukott. De mit tett ezért a levélért? „Zeley László rádiós újságíró – aki korábban ugyancsak készített riportot a híres atomfizikussal – heteken át zaklatta Teller Edét Magyarországról, hogy emelje fel a hangját a szélsőjobboldal terjedése meg az – őszerinte és a baloldali média szerint is – ezt erősítő Fidesz ellen.
»Fittyet hányt a több mint tízórás időeltolódásra, úgy hívogatta a professzort, hogy az idős embernek éjjel csörgött a telefonja. Közeli munkatársa nekem elmondta, rendkívül sokat rontottak egészségi állapotán a zaklatások miatt álmatlanul eltöltött éjszakák« – emlékezett M. Szabó. Zeley végül nem tudta aláíratni a levelet”.
Miért érdekes ez? Mert mindent elárul a Zeleyhez hasonló szt-tiszt-újságírók karakteréről és gátlástalanságáról. Szegény Juszt László, ha sejtette volna, milyen partnerrel dolgozott! Nyilván ő is megdöbbent, amikor 2011-ben az említett listán megtalálta egykori partnerét.
Folytatjuk.
